2017 szeptemberében Panama partjainál, az Almirante-öbölben a Smithsonian Tropical Research Institute (STRI) éppen ott tartózkodó kutatói váratlanul szemtanúivá váltak egy hirtelen bekövetkező hipoxiás eseménynek, amely a környék korallzátonyait sújtotta: a régióban jóformán pillanatok alatt annyira visszaesett az oxigénszint, hogy a víz alatt tartózkodó élőlények levegőért kapkodva küzdöttek az életükért, de csak keveseknek sikerült megmenekülniük.

"Kígyókarú csillagok és csigák halmozódtak egymásra, próbáltak menekülni. Mintha egy bomba robbant volna.

Mikor visszatértünk a felszínre, borzalmas szagot éreztünk, egy vödör rothadó tengerigyümölcshöz hasonlított" - mesélte Maggie Johnson MarineGEO projekt tagja.

A szagokat és a hirtelen fulladást az oxigén szintjének csökkenése okozta, azonban az, hogy ezt a hirtelen bekövetkező és messzire terjedő eseményt mi váltotta ki, nem tudták azonnal megállapítani a kutatók. A 83 helyszínen felállított, a víz összetételét monitorozó állomás adatai szerint a legtöbb élőlény, főként korallok pusztulását a mélyebb, hét méter alatti vizekben regisztrálták, három méter felett már életben maradtak a korallok. A korallok, valamint a nagyobb testű élőlények, például a csillagok, nagyobb eséllyel estek áldozatául a megváltozott körülményeknek, míg a mikroorganizmusok gyakran sokkal könnyebben alkalmazkodtak, a hipoxiás esemény után egy hónappal már az eredeti állapotba tértek vissza a telepeik. A kutatók gyanúja szerint a közeli banánültetvényekről származó vegyi anyagok is hozzájárulnak ezekhez a káros folyamatokhoz, mivel az Almirante-öböl mélyebb régióiban jóformán oxigénmentes a víz a termőföldekről kimosódó és itt felgyülemlő műtrágya és egyéb vegyszerek miatt.

A Föld számos pontján alakulnak ki ehhez hasonló holtzónák, amelyek környékén a tengeri állatok élete igencsak megnehezül. Ezeken a pontokon a tápanyagokban dús víz az algák olyan mértékű elszaporodását okozza, amely miatt a felszínen kialakuló sűrű algaréteg bevonatot képez és ez alá alig ér el a napfény, idővel az oxigén szintje is megcsappan. A hipoxiás terület az algavirágzás utáni időszakban alakul ki, mivel a bomló növények sok oxigént fogyasztanak. A holtzónák száma világszerte növekszik, és megjelenésük ideje a tavaszi mezőgazdasági folyamatokhoz köthető, vagyis a műtrágyával kezelt talajból elszivárgó, tápanyagokban túlságosan is nagy mennyiséget tartalmazó víz is hozzájárul a kialakulásukhoz.

A probléma megoldására azonban lenne lehetőség, akár a megfelelően kivitelezett tereprendezés: a vízszivárgásnak utat álló faültetés is redukálhatná a káros hatásokat. A TED videójából többet is megtudhatunk a világ egyik legnagyobb holtzónájának, a Mexikói-öböl hipoxiás területének kialakulásáról.

(Fotó: Flickr/Mapbox, TED videó: Kate Slabosky )

További cikkek a témában:

Mi történne a Földdel, ha az emberek egyszer csak eltűnnének? Bár az emberiség korszaka számtalan különböző módon érhet véget, arra meglehetősen csekély az esély, hogy egyik pillanatról a másikra eltűnjünk a Föld színéről. De mi történne, ha ez mégiscsak bekövetkezne?
Így zöldül ki az Antarktisz a klímaváltozás miatt Helyenként a sok algától már úgy néz ki a jég, mintha gyep nőne rajta.
Mikor utoljára ugyanezek az előjelek érkeztek, utána az eddigi legnagyobb tömeges kihalás következett A víz hőmérsékletének emelkedésével a vízi szervezetek egyre nagyobb számban hagyják el az Egyenlítő körüli trópusi vizeket. Ezek a helyek a Föld lenagyobb biodiverzitással rendelkező ökoszisztémái, és nagyon nagyon rossz jelnek számít a kiürülésük.