A klímaváltozás és az emelkedő hőmérséklet tömeges szintre emelte az élővilág elvándorlását az Egyenlítőtől - állítja az Auckland, Queensland és a Sunshine Coast Egyetemek ausztrál kutatóinak egy csoportja. A tudósok azt írták, hogy egy tömeges kihalási esemény csúcsán állhatunk, melyet nem csupán az Egyenlítő körüli, melegedő víz okoz, hanem az ökoszisztéma felborulása is, melyet a trópusi területekről menekülő organizmusok okoznak, bárhol is telepedjenek le újra.
“Amikor 252 millió évvel ezelőtt utoljára ugyanez történt, nem sokkal az exodust követően az összes tengeri faj 90 százaléka kihalt” - írták a tudósok.
A tudósok nem a levegőbe beszélnek, csaknem 49 ezer különböző faj elterjedését követték nyomon az óceánokban, hogy megnézzék, merre tartanak. Az óceáni élet eloszlása kissé egy haranggörbére hasonlít, minimális fajszámmal az északi és déli sarkok közelében, és nagyságrendekkel többel az Egyenlítőnél.
A Föld történelmének legnagyobb kihalási eseménye permi időszak végén következett be mintegy 252 millió évvel ezelőtt. Jóval a dinoszauruszok előtt, a bolygónkat olyan növények és állatok népesítették be, melyeket többnyire eltüntek néhány hatalmas szibériai vulkánkitörés után. Az ősi tengerfenék sziklákban található kövületek virágzó és változatos tengeri ökoszisztémát mutatnak, majd tetemek vastag rétege következik. A tengeri fajok mintegy 96 százaléka tűnt el "nagy kihalás" során, mely után évmillióknak kellett eltelni, mire az élet képes volt összeszedni magát, és újra elszaporodni és diverzifikálódni.
A közelmúltig vita tárgyát képezte, hogy mi tette az óceánokat életre alkalmatlanná, mi okozta a víz magas savtartalmát, a fém- és szulfidmérgezést, a teljes oxigénhiányt vagy egyszerűen magasabb hőmérsékletet. A Washingtoni Egyetem és a Stanfordi Egyetem 2018-ban publikált kutatása az óceánviszonyok és az állatok anyagcseréjének modelljeit ötvözte laboratóriumi adatokkal és paleokeanográfiai feljegyzésekkel annak bizonyítására, hogy az óceánokban a perm-végi tömeges kihalást a globális felmelegedés okozta, ami miatt az állatok gyakorlatilag nem tudtak lélegezni. A hőmérséklet emelkedésével a tengeri állatok anyagcseréje felgyorsult, a melegebb vizek pedig egyszerűen nem tudtak elegendő oxigént megkötni ahhoz, hogy ellássák őket a szükséges mennyiséggel.
A nagy perm végi kihalási esemény
Ez a megszokott görbe a PNAS tudományos folyóiratban nemrégiben publikált kutatások szerint aktívan változik, mindkét oldalán két különálló csúcs rajzolódik ki, melyek az egyenlítőtől mindkét irányba menekülő fajok hatalmas számát reprezentálják.
“Ezek az egyenlítői fajok távolodva élőhelyeiktől új területeket hódítanak meg, melyeken invazív fajokká válnak, a helyben élőkkel versenyezve az élelemért, az területért és egyéb erőforrásokért” - figyelmeztettek a tudósok. Ez a folyamat önmagában sok faj számára túlélhetetlen, ezek valószínűleg elpusztulnak és örökre eltűnnek.
A fajtadiverzitás radikális csökkenése amellett, hogy fenyegeti a bolygó biológiai sokféleségét és ökológiai egészségét, a helyi emberi közösségeket is komoly nyomás alá helyezheti, melyek az őshonos fajoktól függenek az élelemért vagy a jövedelemért folyó küzdelemben. Az azonnali klímaváltozás elleni intézkedéseket ez a folyamat csak még sürgetőbbé teszi.
(Forrás: TheConversation Kép: Wikimédia, Flickr)