A 21 szakaszból álló, összesen 3480 kilométeres versenyen a bringások nagyjából olyan sebességgel tekernek végig (átlagban), mintha nem is biciklivel, hanem egy 50-es Vespával nyomnák le a távot. A teljes távon, benne az Appeninek meredek szakaszaival az eddigi rekordot 2009-ben állította fel Dennis Menchov, 40,164 km/h-val. Hogyan lehet ezt megcsinálni?
A levegő ellenállásának legyőzéséhez szükséges erő a sebesség növekedéséhez képest négyzetesen emelkedik. Sík terepen és lejtőkön a versenyzők számára kiemelten fontos a minél kisebb légellenállás, a lehető legjobb aerodinamika. Mivel a szabályok megengedik több kerékpár használatát is, a versenyzőknek külön bringájuk van a sprintszakaszra, külön az országúti tekeréshez. A sík úton lefutott "time trial" szakaszon így néz ki egy tipikus giro-versenyző a tipikus TT (Time Trial) bringáján:
Ha az országúti versenybiciklik a kerékpározás Forma 1-es autói, akkor a TT bike-ok a sós tómedrek sebességrekorderei. Kanyarodni, fékezni alig kell tudniuk, az se baj, ha a gumik nem tapadnak jól és hamar elhasználódnak. A lényeg a nagy végsebesség, a jó aerodinamika.
A versenyző előrehajol, háta szinte sík felületet képez, nem "akad bele" a levegő. A karok nem állnak el a testtől, ezzel is csökkentik a légellenállásnak kitett keresztmetszetet. A TT-kerékpáron két testtartás lehetséges: a felső kormánymarkolatokat fogva történik a nagy sebességű haladás, az alsókra átfogva a kanyarodás, fékezés.
A kerekek burkolata (de még a lánckeréké is!) segíti a levegő finom leválását, akadályozza az örvénylések kialakulását. A villa, a nyeregcső már nem is cső, inkább lapított, éles profilú penge. A küllők extrém esetben már nem is küllők, hanem vékony, erős membránok. Még a gumi is lehet speciális: léteznek rendkívül alacsony gördülési ellenállású, extrém módon kikönnyített TT-abroncsok. A TT-futamokon a keréknyomás is magasabb, mint az országúti szakaszon: 6-7 helyett inkább 8 bar vagy még több!
Az országúti kerékpárokon a légellenállásnál fontosabb a manőverezhetőség, a biztonságos megállás képessége és hogy olyan testtartással lehessen tekerni, amit órákon át is viszonylag kényelmesen lehet tartani. A profi versenyzők hihetetlenül magas átlagsebességeiben természetesen benne van az is, hogy ők nem hétköznapi súlyú bringákkal tekernek. Valter Attila országúti karbonvázas Lapierre Xelius SL bringája (lenti kép) körülbelül 8 (nyolc) kilogrammot nyom. Persze az ára sem egy sportáruházas tömegbringáé: ez a gép listaáron mintegy 1,5-1,6 millió forintért vihető haza.
Ezeken a bringákon három kéztartás lehetséges: a hajlított kormányt lehet fogni az alján, a tetején és a fékkaroknál. Korábban szokás volt erre a kormányra is könyöklőt szerelni, de a balesetveszély miatt az országúti szakaszokon a nemzetközi kerékpáros sportszövetség (UCI) ezt a pozíciót az idén betiltotta.
A magas átlagsebességek titkai közt szerepel az is, hogy nagy létszámú csapatok tudják segíteni egymást. Az idei Girón a Groupama-FDJ csapatnak Valter Attila mellett még hét tagja van! Nyolc bringás pedig, ha jól taktikázik, már remekül meg tudja szervezni, hogy kihasználják a hosszú távú versenyeken nagyon fontos aerodinamikai lehetőségeket.
Akit bővebben érdekel a különböző formációkban elérhető aerodinamikai könnyebbség, ebben a tanulmányban egészen elképesztő részletességgel talál tudományos magyarázatot arra, hogyan érhetnek el ilyen csodálatosan magas átlagsebességeket a Giro, a Tour vagy a Vuelta versenyzői, ha jól helyezkednek!
A Harley-Davidson elektromos kerékpárját a legelső, 1903-as Harley ihlette
A motorokkerékpár-csodákról elhíresült cég környezetbarátabb, valamint a városi közlekedés szempontjából praktikusabb termékeket is bevezet.
Voxan Wattman, a világ leggyorsabb elektromos motorkerékpárja?
Nem tartott sokáig, amíg az elektromos járművek elkezdték meghódítani az autóipart, nem csoda hát, ha a motorkerékpár-gyártók számára sem közömbös az innovatív technológia. Az azonnali energiaellátás és a könnyű akkumulátorcellák túl jó lehetőséget jelentenek ahhoz, hogy kihagyják. Ja, és persze ez a jövő is.