John Gertz érdekes figura: amellett, hogy Zorro megszállottja, és az álarcos hős jogait birtokló produkciós cég igazgatója (ők hozták tető alá a legutóbbi Zorro-filmeket is Antonio Bandersszal), amatőr csillagász és az amerikai SETI Institute elnöke is volt korábban. Gertz most egy hosszabb írásban fejtette ki, hogy miért lehet hibás az az elképzelés, amelyre a SETI-protokolja épül, tehát hogy messzi csillagrendszerekből érkező, kifejezetten a Földet célzó elektromágneses hullámokra fókuszálunk más, adott esetben kézenfekvőbb megoldás helyett. Az anyag igazi érdekességét mégis az adja, hogy a jelenlegi technológiai szintünkön, ha beleképzeljük magunkat egy idegen civilizáció helyzetébe, akkor teljesen más módszerek, sőt más szemléletmód merül fel a kapcsolattartás eszközeként és háttér motivációjaként. Ez utóbbival kapcsolatban pedig hadd lőjük le már le ideje korán némileg a poént: bizony ismét akadhat némi, fajunkra nézve hátborzongató kimenetele annak, hogy az idegenek egyáltalán miért próbálnának meg velünk kommunikálni.
Először azonban beszéljünk arról, hogy miért lehet hibás az az elképzelés, hogy megcélzunk egy-egy csillagot annak reményében, hogy onnan valakik elektromágneses hullámmal üzennek a bolygónk felé. Az okok pedig – ahogy azt a szerző aposztrofálja – légiónyiak. Az első probléma, hogy a Föld relatíve fiatal bolygó, és egy ehhez hasonló, életre alkalmas bolygó akár 12 milliárd évvel ezelőtt is kialakulhatott. Sőt a jelenleg létező csillagok 95 százaléka öregebb a Napnál. Mit jelent ez? Hogy az utóbbiakhoz tartozó rendszerekben régóta kifejlődhetett egy civilizáció, melynek folyamatosan, évmilliárdokon át kellene jelet sugároznia felénk annak reményében, hogy lesz egyszer egy értelmes faj a Földön, mely ezeket a jeleket képes fogni. Ezen idő alatt ráadásul az adott idegen civilizációnak fenn is kellene maradnia, és folyamatosan azon az állásponton kellene lennie, hogy ezzel a módszerrel a Föld felé jeleket továbbítani jó ötlet.
Tegyük fel azonban, hogy az idegenek és mi az időben nagyjából egyszerre létezünk: a nagy egymásra találáshoz arra is szükség van, hogy vagy ők folyamatosan a Földet célozzák az adásukkal, vagy mi egyetlen csillagrendszert pásztázzunk adás után kutatva – ez utóbbi azonban nincs így, a SETI kutatói a szóba jöhető csillagok egész listáját nézik át egymás után, mindre körülbelül 10 percet fordítva. Magyarán az idegeneknek kellene rendkívül kitartónak lenniük. És nem csak kitartónak: a következő jelentősebb probléma ugyanis, hogy az adás átküldése ilyen messzeségbe rendkívüli energiát igényel, míg a vétel szinte semmit. Ennek belátásához elég felidéznünk, hogy egy szupernóva robbanás brutális energiáinak érzékeléshez csak kevés energiát igénylő eszközökre van szükségünk. Magyarán az arányosság úgy fest, hogy minél nagyobb az adó, annál kisebb vevőkészülékre van szükség és fordítva. Vagyis ha egy idegen civilizáció a fenti nehézségek ellenére is ezzel a módszerrel próbál meg kommunikálni velünk, akkor járnak a legjobban, ha alacsony energiát igénylő adással próbálkoznak, így a kommunikáció energiaigényét a vevőre hárítják – ez viszont azt jelenti, hogy ennek befogására jelenleg nincsenek is elég szofisztikát eszközeink.
Erre épülnek rá olyan problémák, hogy teljesen más lehet a felépítésünk, mint az idegeneknek, akár teljesen más érzékszerveket is használhatunk, intellektuálisan brutális szakadék húzódhat köztünk, vagyis ha vennénk is az üzenetet, jó eséllyel félreértenénk. És akkor a sötét erdő teória (lásd lentebb) még elő sem került – vagyis az idegeneknek semmi oka nincs annak feltételezésére, hogy egy másik értelmes faj békés szándékkal közelítene, tehát nem biztos, hogy egy hasonló üzenettel szívesen felfednék maguk. Arról nem is beszélve, hogy az üzenetek elektromágneses alapú továbbítása a csillagok közt nem csak nehézkes, de talán lehetetlen is.
Gertz szerint mindebből az következik, hogy egy idegen civilizáció kommunikációs célból robotszondákat küldene nagy valószínűséggel egy vizsgálni kívánt csillagrendszerbe. Ezek a szondák, különösen ha mesterséges intelligencia irányítja őket, hosszú időn át tanulmányozhatnák az egész Naprendszert, így a Földről kiszivárgó elektromágneses hullámokat, illetve a fejlettebb civilizációra utaló technológiai nyomokat. Sőt az egyre szaporodó információkat akár tanulásra is használhatná egy MI – például elsajátíthatna valamilyen emberi nyelvet a YouTube-ról. Egy ilyen szonda, mivel a közelünkben van, folyamatosan, célzottan és hatékonyan továbbíthatna üzenetet a bolygónk felé, és ehhez nagy energiára sem lenne szüksége, valamint a küldő civilizáció elhelyezkedését sem árulná el. A közelség másik előnye, hogy majdnem valós időben kommunikálhatnánk ezzel az idegen eszközzel.
Hasonló szondák akár egész hálózatot képezhetnének, és tudósíthatnának a galaxis minden szegletéből a küldő civilizáció vagy egész civilizációs szövetségek felé. Egy hasonló hálózat legnagyobb előnye pedig épp az lehetne, hogy még a kommunikációs kísérlet előtt meg lehetne figyelni a születő civilizációkat, hogy mennyire fejlődnek agresszívvá, veszélyeztetik a galaxis békéjét. Egész pontosan Gertz szerint egy ilyen hálózatnak ez utóbbi lehet a legfontosabb célja, tehát a távolról történő megfigyelés. Nem zárható ki ugyanis, hogy jelenleg is épp ilyen szonda monitorozza és ítéli meg a tevékenységünk, amely adott esetben fel van fegyverezve a kiirtásunkra is – elvégre jobb még csírájában elfojtani a fenyegetést, mint hagyni, hogy jelentős veszélyforrássá nőjük ki magunk.
Azonban Gertz a hagyományos SETI tevékenységet sem látja teljesen cél nélkülinek, egyrészt egy másik galaxis K-III szintű civilizációja inkább kommunikálhatna velünk ily módon, mint szondákkal, valamint a közeli rendszerek kutatása a fejlett civilizációkra utaló technológiai lenyomatok után is járhat eredménnyel.
(Címlap- és borítókép: Pixabay)