Mozgásérzékelő fények, automata garázskapuk, programozható termosztátok. Egy összefoglaló szerint ezek az innovációk késztették arra az Amerikai Lakásépítők Szövetségét, hogy 1984-ban bejelentsék az “okos otthon” megszületését. Jó harminc évvel később az otthonaink sokkal okosabbak nem lettek - miközben az azokban lakó eszközök igen.

Az okos otthon rémálma

Péntek van. Hazaérünk egy közepesen fárasztó, de semmiképp sem kellemes nap után, néhány szatyorral a hónunk alatt, és be szeretnénk jutni a lakásunkba, hogy igyunk egy sört. Gyerekjáték - gondoljuk mi. Majd meglátjuk - gondolja az otthonunk. Elindítjuk az okoskulcsunk appját az okostelefonunkon, és kinyílik az ajtó. Belépünk a lakásba, letesszük a szatyrokat, de a minket fogadó teljes sötétséget nem igazán élvezzük, ezért elindítjuk az okosfényeink appját az okostelefonunkon. Most, hogy van fény, elindítjuk az okoshűtőnk appját az okostelefonunkon, hogy megnézzük, van-e itthon sör. Majd mikor tudatosul bennünk, hogy egy ügyetlen és szomorú ponyvadisztópia lett az életünk, egy hangos sikoly kíséretében visszasírjuk azokat az időket, amikor mindezt egy kulccsal, egy villanykapcsolóval és egy gyors pillantással már rég megoldottuk volna.

Az okosotthon nem attól lesz okos, hogy minden egyes tárgy, vázától a porszívóig, rá van kötve a routerre. Hanem attól, hogy ezek az eszközök képesek egyszerűen és biztonságosan kommunikálni egymással, illetve velünk - hosszas informálódás, leizzadós telepítgetés, milliónyi különálló alkalmazás nélkül. Amikor az Amazon, az Apple és a Google, valamint az iparági sztenderdekért felelelő Zigbee szövetség bejelentették tavaly év végén, hogy elkezdenek dolgozni egy közös szabványon, akkor ehhez a jövőhöz kerültünk egy kicsit közelebb. Most, lassan egy évvel később arról írnak, hogy egész jól haladnak: még idén meglesz az általuk létrehozott szabvány vázlatos formája, jövőre pedig érkezhetnek az azt támogató eszközök.

Vagyis ha egy derék norvég műegyetemista épp azon dolgozik, hogy megalkossa az első távvezérelhető, beépített öngyújtós gyertyatartót, akkor nem arra kell pazarolnia az energiáját, hogy kitalálja, hogy zseniális találmánya hogyan fog majd kommunikálni Alexával, Sirivel, a Google Asszisztenssel, vagy a lakásban lévő többi okoseszközzel. Mi pedig, ha megtetszik ez a sajnos életveszélyes, de szerencsére nem létező találmány, nem kell, hogy aggódva forgassuk a dobozát, hogy vajon a kedvenc hangasszisztensünkkel működik-e. Biztosan működni fog.

Ha minden igaz, a "Project Connected Home over IP” egy kicsit közelebb visz minket ahhoz, hogy annyit rebegjünk a telefonunkba, hogy “ajtó nyit, fény fel, hűtő nyit, sör nyit”, esetleg “Siri, a szokásosat”, és máris eggyel jobb irányt vesz a péntekünk. Már csak azt kell valahogy kivárnunk, hogy legalább az egyik platform megtanuljon magyarul.

(Fotó: Pixabay, Philips)