Jack Dorsey, a platform vezérigazgatója, és Donald Trump viszonya elég bonyolult több évadnyi szappanoperához - miközben valószínűleg homlokegyenest eltérőeket gondolnak a világról, és a másikkal szemben az ellenszenven kívül mást nem nagyon éreznek, egymásra vannak utalva. A Twitter nem teljesít túl jól: az elmúlt öt évben stagnált a részvényeinek az árfolyama, miközben a rivális Facebooké megháromszorozódott. De ez csak egy tünete annak, hogy míg Zuckerbergék az őket körülvevő viharok ellenére másolnak, innoválnak, felvásárolnak, a Twitternél gyakorlatilag nem történik semmi. A platform súlyát egyedül az adja, hogy az összes hasonló oldal közül itt zajlanak a legfontosabb beszélgetések, illetve itt szólalnak meg azok, akiknek a szavára figyel a világ. Donald Trump az év elején itt fenyegette meg Iránt háborúval.

Miközben a Twitter rá van utalva az ott megszólalókra, például a 80 millió követővel bíró amerikai elnökre, addig Trump elnök is a platform rabja: itt úgy tud megnyilvánulni, hogy nem szól közbe senki, még ha ez néha azt is jelenti, hogy semmi értelme annak, amit ír. Ezt a borulékony egyensúlyt zavarta meg nemrég, hogy míg Trump szokás szerint állított valamit, ami ténynek tűnt, de inkább vélemény volt,

a Twitter megjegyzést fűzött az elnök szavaihoz: egy kék szöveg hívta fel rá az olvasók figyelmét, hogy "nézzenek utána a tényeknek a levélben szavazással kapcsolatban",

ahelyett, hogy az elnöknek hinnének. Donald Trump pár nappal korábban egy ismert kritikusát vádolta meg gyilkossággal, az belefért, ez utóbbi megnyilvánulása viszont nem. Miért?

A Twitter még mindig vezekel a 2016-os választási csalások után

A négy évvel ezelőtti amerikai elnökválasztásokba, mint utólag bebizonyosodott, beavatkoztak az oroszok, és ehhez remek eszközt jelentettek a közösségi média oldalak. Épp ezért Jack Dorsey már korábban kijelentette: míg a Facebookon változatlanul lesznek politikai hirdetések, sőt, azokban hazudni is szabad, náluk idén nem lesznek ilyen reklámok. Azt viszont kénytelenek így is felügyelni, hogy a felhasználóik ne posztoljanak olyasmit, ami félrevezethet másokat a választások menetével kapcsolatban.

Mi lesz most?

Ha Donald Trump tényleg offenzívába lendül, akkor valószínűleg az úgynevezett "230. paragrafust" fogja fegyverként használni. Ez az a jogszabály, amely a '90-es évek óta védi az online platformokat az ellen, hogy felelősséget kelljen vállalniuk a felhasználók által megosztott tartalmakért. Ha ez a törvény nem lenne, minden egyes Facebook posztot, Youtube videót és Insta képet meg kéne, hogy nézzen egy moderátor, mielőtt kikerülhetnének az oldalra - így a közösségi internet megszűnne létezni. A jobboldal gyakran vádolja azzal ezeket az oldalakat, hogy elfogultak velük szemben, és ezzel sértik a szólásszabadságot - azt persze elfelejtik hozzátenni, hogy egy magánvállalatnak nem kötelessége, legfeljebb üzleti érdeke lehet a politikai pártatlanság. Az elmúlt években több törvényjavaslat jelent meg, ami a 230. paragrafus elvételével fenyegette az oldalakat: volt szenátor, aki azt mondta, csak annak járjon a védelem, ahol politikailag pártatlan a moderáció, de a nemrég született EARN IT ("érdemeld ki") törvény, ha életbe lépne, azt várná el a platformoktól, hogy ne lehessen azokon titkosítottan üzenetet váltani. A következő napokban kiderül, hogy Trump előszedi-e ezeket a gondolatokat, vagy inkább ír még pár dühös tweetet - amivel végül a Twitter is jól jár, és ő is.

(Fotó: White House)