Háborús hírnek hangzik, de nem az: az egyedi darabot a Moszkva környéki Kubinka Tankmúzeumban restaurálták, és – mint az a lenti felvételen is látszik – hozták működőképes állapotba. Az Objekt 279 a hidegháború fejlesztése, amely sosem került tömeggyártásba, viszont már papíron is a nehéz harckocsik közül az egyik leglenyűgözőbb modell volt – a 66 tonnás szörnyet négy lánctalp mozgatta, miközben jól felismerhető, bizarr karosszériát kapott, aminek köszönhetően elvileg még egy atomcsapást követő lökéshullám sem tudta felborítani. A tankról (amely egyesek szerint az egyetlen megmaradt darab a három prototípusból) készült videót lent lehet megtekinteni:

A restaurációs munkálatokról sokat nem tudni, de azt látni a felvételen, hogy a tankot annyira összekalapálták, hogy legalábbis rövid távon képes legyen a futásra. Mint azt a The Drive összefoglalója megjegyzi, az Objekt 279 a második világháborúban fejlesztett nehéz harckocsik következő, logikus evolúciós lépése volt, amelyet a maga korában csúcstechnológiával szereltek fel. A fejlesztés 1957-ben indult a leningrádi Kirov Gyárban, és a tankot brutális, 130 mm-es M–65-ös löveggel szerelték fel. A tankban ehhez 24 lövedéket tároltak, és egy félautomata rendszerrel lehetett újratölteni, aminek köszönhetően a harckocsi percenként 5-7 lövés leadására volt képes. A lövések idején a járművet egy stabilizációs rendszer is segítette, de ezen kívül még olyan korabeli csúcstechnológia is helyet kapott benne, mint az optikai távolságmérő, automatikus irányítási rendszer és infravörös keresővel ellátott éjszakai irányzék.

Az Objekt 279 dizájnja sok szempontból szembement a nehéz harckocsik addigi hagyományaival – ezt a járművet nem egy nehézkes tanknak szánták, amely messziről biztosít fedezőtüzet és elsősorban síkterepen képes mozogni, hanem a négy lánctalpnak köszönhetően elvileg bármilyen tereppel megbirkózott volna, miközben a gyorsaságról sem kellett lemondani. Ez a harckocsi ezért átgázolhatott volna mocsáron, ahogy a fatörzsek vagy adott esetben tankcsapdák sem jelentettek volna igazi akadályt a számára. Lenti cikkünkben írtunk a korabeli szovjet katonai doktrínáról, és arról, hogy milyen szerep jutott akkoriban a harckocsiknak – lényegében a lándzsa hegye lettek volna egy gyors invázió esetén. Az Objekt 279 pedig kétségkívül ennek a felfogásnak a megtestesülése.

Miért kisebbek és könnyebbek az orosz tankok, mint a nyugatiak? A válasz az eltérő katonai doktrínákban keresendő, kérdés persze, hogy az oroszok megközelítésén változtatni fog-e valamit Ukrajna.

Ugyanakkor az Objekt 279 mint gyors és agilis nehéz harckocsi egy mérnöki paradoxon is, amely részben oka lehetett, hogy végül nem került soha tömeggyártásba. A prototípus a beszámolók szerint egyrészt nem hozta az elvárt mozgékonyságot, másrészt komplexitása okán borzalmasan nehezen volt csak szervizelhető a harctéren, és a futóművével is akadtak problémák. Ráadásul mire 1959-re elkészültek a prototípusok, addigra a szovjet katonai hozzáállás is kezdett eltávolodni a nehéz harckocsiktól. A szovjetek ugyanis a hatvanas évektől inkább a közepes harckocsikra koncentráltak, az olyanokra, mint akár a máig szolgálatban lévő T–64-esek, amelyek egyszerre mozgékonyak és relatíve jól páncélozottak. A kegyelemdöfést végül Hruscsov döntése adta meg, mely szerint a szovjet harckocsik tömege a jövőben nem haladhatja meg a 41 tonnát – ez volt ugyanis az a súlykorlát, amellyel még extra munkálatok nélkül lehetett használni a közép-európai infrastruktúrát (utak, hidak stb.), nem mellesleg így a gyártási költségekből is le lehetett faragni. A 66 tonnás Objekt 279-nek ezzel tehát befelelgetett.

Magyarán igazán egyedi, történelmi darab „kelt életre” az említett múzeumban, amely másik érdekessége, hogy példázza azt is, hogy a szovjetek felkészültek arra is, hogy nukleáris, vagy más tömegpusztító fegyver bevetése esetén is harcképesek maradjanak az egységeik. Mint arról ugyanis szó volt, a tank fura megjelenése annak köszönhető, hogy a jármű egy közeli nukleáris csapás esetén is működőképes maradjon, sőt a négyfős személyzetet is védték a hasonló fegyverek hatásaitól, így a harckocsi akár egy nukleáris háború esetén is felhasználható maradt.

Egyetlen orosz T–80UM2 tank létezett a világon – kilőtték Ukrajnában Az sem érthető teljesen, hogy egyáltalán mit keresett a kísérleti harcjármű prototípusa a háborúban, de ez az egyetlen orosz tank, melyet aktív tankelhárító védelemmel láttak el a háborúban jelen ismereteink szerint – ezek szerint pedig a rendszer nem váltja be a hozzáfűzött reményeket.

Ami a jelenlegi háborút illeti, a The Drive írója azért félkomolyan hozzáteszi, hogy reméli, ezt a tankot csak nem küldik el most Ukrajnába. Mi pedig ehhez félkomolyan azt tesszük hozzá, hogy mindez egy ilyen egyedi múzeumi darab esetén tényleg jó lenne, már csak azért is, mert Ukrajnában könnyen pusztulnak a ritka harckocsik (is) – mint az a fentebbi cikkünkben olvasható.

(Kép: wikimedia.commons/Vulkan Raven)