Az első lépések

Az önvezető autók fejlesztésének hajnalán a DARPA (Defense Advanced Research Projects Agency, Fejlett Védelmi Kutatási Projektek Ügynöksége) megrendezte az első, sofőr nélküli autóknak szánt versenyét, a Grand Challenge-et 2004-ben. Ezen indult, többek között a Ghostrider is, az Anthony Lewandowski által tervezett első önvezető motor. A verseny résztvevői akkor még esetlenül estek-keltek a Mojave sivatag homokjában, győztest sem sikerült kinevezni, mivel senki nem ért be a célba, a pénznyeremény pedig gazda nélkül maradt.

Az önvezető motorok fejlesztése is alakul, nem csak az önvezető autóké A hatvanas évek easyrideres ellenkultúrája számára a végtelen szabadságot testesítette meg a motoros cruisolás a végtelen utakon, de vannak olyanok is, akik kevésbé romantikus módon a városi dugókon próbálnak meg átvergődni nap mint nap munkába menet a vasparipa hátán. Alapvetően mindenkinek, de ez utóbbi csoportnak különösen hasznosak lehetnek a motorkerékpárok automatizálását célzó erőfeszítések. De vajon mi értelme egy teljesen önvezető motornak?

Meghirdették hát a második Grand Challenge-et is 2005-ben. Ez az egy év is elég volt hozzá hogy hatalmasat fejlődjenek a versenyzők, ekkor már huszonketten teljesítették a 12 kilométeres szakaszt, amit az előző versenyen maximálisan elért a legjobb résztvevő, öten pedig több mint 200 kilométert tettek meg. Első helyen annak a Sebastian Thurnnek Stanley-re keresztelt autója futott be, aki később a Google önvezető autó projektjét vezette. A távot 6 óra 54 perc alatt tette meg Stanley, vagyis nagyjából harminc km/órával döcögött.

Laborban fejlesztett sofőr

Idén, tizenhat évvel az első megmérettetések után már nem az lesz a kérdés, hogy befut e valaki, hanem, hogy kétszáz vagy háromszáz km/órás sebességgel teljesíti a köröket. Az Indy Autonomous Challenge októberi futama lesz az egyike azoknak a versenyeknek, melyeket az igazán nagy sebességű önvezető autók számára rendeznek meg. Az első helyre ugyan nem pályázhat, mivel az a cím már a Roborace-é, de a hasonló céllal, az önvezető autók technológiájának magasabb szintre emelésének szándékával indított Roborace még a bétatesztek fázisában van, noha idén már több versenyt is rendeztek, ahogy arról nemrégen mi is beszámoltunk. A Roborace abban tér el az Indy versenyétől, hogy előbbin direkt erre a célra tervezett, különleges formájú autót, a Robocart használják, utóbbin egy létező versenyautót, a Dallara IL-15- öt alakítják át a CU-ICAR végzős hallgatói.

A Clemson Egyetem önvezető járművekkel foglalkozó központja, az International Center for Automotive Research (CU-ICAR) Deep Orange 12 projektjének résztvevői adják az alapstruktúrát, a hardware-eket, lidar és radar kiegészítőket, minden szükséges felszerelést az autókhoz, illetve a Clemson diákjai gondoskodnak róla, hogy a járművek képesek legyenek a pályán egymással kommunikálni, hasonlóan a valódi, humán versenyzőkhöz. Az autókat a lehető legtöbb típusú szenzorral felszerelik és ezeken kísérletezik ki, hogy melyik működik a legjobban nagy sebességű haladás közben, igazi kihívást jelent ugyanis, hogy megoldják az eszközök menet közbeni rázkódásának problémáját, ami tönkreteheti a tökéletes aerodinamikát.

Beépítenek egy biztonsági rendszert is, ami időben le tudja állítani a versenyzőt, ha probléma merülne fel a működésében. Magukat a robotsofőröket, vagyis az algoritmusokat viszont már a jelentkező csapatok hozzák létre. Összesen 37 egyetemről jelentkeztek a versenyre, és 31 csapatot fognak alkotni.

Halálos iramban

A cél, hogy a küzdelem minél izgalmasabb legyen, vagyis a versenyzők, fej-fej mellett haladva, megtegyenek húsz kört huszonöt perc alatt az Indianapolis Motor Speedway-en.

Ez azt jelenti, hogy legalább 190 km/órás sebességgel kell haladniunk, de a maximum lehet akár 320 km/óra is.

Ha ezt sikerülne meglépnie valamelyik versenyzőnek, azzal lekörözné az eddigi leggyorsabb önvezető autót, a Robocart is, amelynek a legnagyobb sebessége 280 km/óra volt. Az ilyen tempós haladásra ugyan a valódi utcákat járó autonóm autóknak nem lesz majd szüksége, de a megmérettetés segít a technológia fejlesztésében és a jelenlegi hibák javításában, ezt a tudást pedig integrálják majd az önvezető járművek kevésbé érdekfeszítő, de annál hasznosabb hétköznapi életébe is. Az úgynevezett "edge case" eseteknél, mint amikor gyorsabb haladás közben kéne előre nem látott akadályt kikerülni vagy időben lefékezni, akár életmentő lehet az algoritmusok megbízhatósága.

A győztes egymillió dolláros jutalmat kap, a második helyezett 250 000 dollárt, a harmadik 50 000-et. A csapatoknak azonban előtte még be kell ruházni egy jelentősebb összeget az autó megvásárlására, de ehhez kapnak segítséget, illetve kölcsönt a szervezőktől. A járgányokkal először májusban fognak élőben is találkozni azok, akik jól teljesítettek a szimulációs teszteken. A valódi, hús-vér sofőrök nélküli, de igazi autókkal lefolytatott versenyt október 23-án tartják meg az Indianapolis Motor Speedway-en. Ekkor kiderül, vajon látványban és izgalomban fel tud e érni egy üres autókkal indított verseny a megszokott, humán részvétellel zajló küzdelmekhez, bár ezt eddig a Roborace-nek nem annyira sikerült abszolválnia.

(Fotó: Indy Autonomous Challenge)

Ez is érdekelhet:

Kalifornia nyomában Budapest az önvezető autók fejlesztésében A Bosch Budapesti Fejlesztési Központja mára az autóipari beszállító egyik legnagyobb kutatási és fejlesztési központjává nőtte ki magát, aminek meghatározó szerepe van az önvezető technológiák fejlesztésében és tesztelésében.
Így látják az önvezető autók a világot A Toyota nyilvánossá tette videóit arról, hogyan érzékelik környezetüket önvezető autói. A most publikált anyag sokat segíthet a kutatóknak a gépi tanulás, a szituáció-értelmezés és a viselkedés-előrejelzés fejlesztésében,
Az első autóba épített navigációs rendszerben papírtekercseket kellett cserélgetni Az autós “navigáció” története a klasszikus összehajtott, a kesztyűtartóban elhelyezett autós térképekkel indult, napjainkban pedig szinte minden okostelefonon találhatunk műholdas navigációs rendszert. A közlekedés a belsőégésű motor feltalálása után felgyorsult, léptéket váltott, és egyre több aktív közlekedő igényelte azt is, hogy útja során választ kapjon a kérdésre, miszerint: "Merre menjek?”