Iphone-t tesztelni olyan, mint étteremkritikusként keresni a kenyérre valót, illetve hát közvetlenül a kenyeret. Mindenki azt gondolja, hogy nagyon jó ingyen enni. És igazuk van. Mindenki azt gondolja, hogy nem rossz azon lamentálgatni, hogy a háromszor átsütött sült krumpli valóban kihozza-e a hozzá társított vörösbor behízelgően áfonyás jegyeit. És igazuk van, mert jó. De amikor aztán az ember feláll és elindul haza, persze fizetés nélkül, ami jó, akkor el lehet kezdeni azon merengeni, hogy hogyan fogunk most másfél oldalon keresztül krumpliról és borról értekezni ahelyett, amit a velünk szívesen cserélők tennének: leírnák, hogy nagyon finom volt, pont mint múltkor, vagy talán egy kicsit jobban.
Az Apple utoljára az iPhone X-szel kockáztatta, hogy rossz telefont csináljon, amikor kitalálták, hogy már a kis kerek gombra sincs szükségünk, és tényleg egyetlen nagy képernyő lett az okostelefonból. Akkor húztak egy merészet és bejött - még egyszerűbb, még intuitívabb lett az iOS használata. Azóta nem újragondolnak, hanem finomhangolnak, csiszolgatnak, reszelgetnek - de miért is tennének mást? Lassan már könnyebb politikáról vitatkozni, mint telefonokról. A hűséges vásárlóik úgyis velük maradnak, és nincsenek kevesen: a napokban írták elemzők, hogy becsléseik szerint a világon egymilliárd iPhone működik épp. Persze ez lényegesen kevesebb, mint amennyi androidos mobil van forgalomban, de az Apple többet is keres a készülékein, mint az Android-ökoszisztéma legtöbb tagja, épp ezért nem kell évről évre forradalmat csinálniuk. Sokkal fontosabb, hogy mennyit tudnak keresni az iCloud tárhelyeken, a monopóliumgyanús alkalmazásboltjukon vagy az Apple Music-on, mint hogy mennyivel lesz jobb az idei telefonjuk a tavalyinál. Háromévente úgyis megvesszük az újat, mert jó lesz.
Az iPhone 12 és 12 Pro modellek nagyot változtak az iPhone 11-hez, de kicsit az iPhone 5-höz képest. Az elmúlt évek kerekded formáit most felváltotta a szögletesebb design: az iPad Prók és az új iPad Air után az iPhone-ok is sarkosabbak lettek. Ízlés kérdése, hogy szebbek vagy sem; másak. Tok nélkül nagyon, tokkal kicsit. Az viszont biztos, hogy határozottabban lehet őket kézben tartani. Az iSTYLE-tól kapott, játékosan piros hátlapú és vörös oldalú (PRODUCT)RED iPhone 12 nagyon csinos, pont annyira vonzó ez a színvilág, mint a tavalyi vidám, pasztelles volt. A kék Pro modell sokkal konzervatívabb, de az Apple marketing mantrája most épp az, hogy a Pro valóban legyen a profiké, az arany színt valószínűleg csak azért hagyták meg a grafit, az ezüst és az óceánkék mellett, mert a síró rapperek látványa még nekik is sok lett volna.
A formai változás egyik fontos oka vagy következménye, hogy mind a négy iPhone 12 modell, a Minitől a Pro Maxig OLED képernyőkkel érkezik. Az új technológia leglátványosabb eredménye, hogy a készülék könnyebb és keskenyebb lehet, mert a képpontokat nem kell oldalról megvilágítani. A telefon képe eddig is szép volt, most is az - hiába a több és sűrűbben elhelyezett képpont, a lényegesen nagyobb kontrasztarány, a kissé élénkebb színek, a valódi, mély feketék; ha lenne vakteszt képernyőkre, sokan össze tudnák keverni a két technológiát. Az Apple emellett azt ígérte, hogy az iPhone 12-k borítása még ellenállóbb lett egy “kerámiapajzsnak” köszönhetően. Töréstesztet természetesen nem végeztünk (bár a fémes oldalak miatt ez a generáció valószínűleg egész jól bírja majd az eséseket), de minden igyekezetünk ellenére pillanatok alatt megkaristoltuk a kijelzőket, amikor a két készüléket egymás mellé, egy zsebbe tettük. Akinek nincs külön díszpárnája a telefonjának, annak érdemes készülékbiztosításban vagy fóliában gondolkodni, ízlés szerint.
A telefonok kameráival lőtt első képeket egy külön cikkben már megmutattuk; a szakértők pixelről pixelre haladva fel fognak tudni fedezni apró eltéréseket a tavalyi és az idei modellek közt, mindenki más pedig elég jó képeket fog tudni csinálni velük. Sötétben egy kicsit jobbakat, mint tavaly; a Pro modellel pedig eggyel több objektívvel, hiszen azon egy portréoptika is helyet kapott a normál és az ultraszéles lencsék mellett. Az 2019-es csúcsmodell, az iPhone 11 Pro Max épp hogy befért a DxOMark legjobb mobilos kamerákat összegyűjtő listájának élmezőnyébe; ilyen kis változások mellett nem valószínű, hogy a 12 és a 12 Pro letáborozhatnak a legjobbnak kikiáltott Huawei-ek és a Xiaomi-k között.
Az Apple termékbemutató filmjében olyan büszkén prezentálták az iPhone 12 lelkét, az A14 chipet, ahogy Tokmac szaladt volna körbe az üres Camp Nouban, ha nem lesről indult volna. Az első összehasonlítások alapján valóban impresszív az A14, az Apple úgy tűnik, joggal nevezte a leggyorsabb okostelefon chipnek. Tavasszal az Android Central megjegyezte, hogy az iPhone SE - vagyis a legolcsóbb iPhone - chipje erősebb, mint az akkori legjobb és legdrágább Android telefonok chipsetje, a Snapdragon 865; úgy tűnik, hogy Cupertino meg tudta tartani az előnyét az 5 nanométeres technológiára átállva is, bár ehhez a Huaweinek is lehet egy-két szava. Mindez viszont csak arra jó, hogy félrészeg műegyetemisták húsz percet hőbörögjenek, hogy kié a gyorsabb, majd megegyezés nélkül áttérjenek valami értelmesebb témára. Az új iPhone-on ugyanis semmi nem érződik mindebből, mert még a 2019-es chip sem érte el a képességei határait. Hiába próbáltam az Asphalt 9-cel játszva felfedezni különbséget a tavalyi és az idei modellek közt, nem tudtam.
Egy árnyalattal talán gyorsabban tölt be a játék, de a második pályát már teljes szinkronban indította az iPhone 11 és a 12 Pro. Az akkumulátorral ugyanez a helyzet: egyetlen napon sem tudtam még lemeríteni a 11-emet, pedig közel egy éve használom, és ez valószínűleg a 12-vel sem fog menni. A majdnem háromórás Volt egyszer egy Hollywood 15%-ot volt hajlandó megenni az akksiból maximális fényerőn, egy óra 4K Youtube streamelés is nagyjából ennyit fogyasztott. Ilyen tartalékokkal az ember simán számolhat úgy, hogy három évre veszi az aktuális telefonját.
A design, a kamera, a képernyő mellett nagyobb változások is történtek az Apple telefonjaiban, de ezeket egyelőre vagy nehéz, vagy nem lehet, vagy nem érdemes kipróbálni. Az 5G-nek hatalmas szerepe volt a bemutatón, de egyelőre elhanyagolható szerepe lesz a hétköznapjainkban. A szolgáltatók világszerte még csak most kezdik el valóban üzembe helyezni az újgenerációs hálózataikat, amelyek reakcióidőben és sebességben is rávernek majd a 4G-re. Az összes iPhone 12 modell 5G-képes, így nem kell dilemmáznunk, hogy kiadjunk-e a technológiára plusz ötvenezer forintot, viszont igazán örülni az 5G-nek csak később fogunk.
Ahogy annak a mágnesnek is, ami a készülék hátán kapott helyet, és kényelmesebben tölthetjük vele vezeték nélkül az iPhone-unkat, rácsíptethetünk egy bérlettartó tokot, majd, ha rákapnak a kellékgyártók, még ezernyi más kiegészítőt, kameraállványtól a játékdínóig. Ahogy annak is csak később tudunk majd őszintén örülni, hogy az Apple kispórolta a nyolcezer forintos falitöltőt és a fülest - mert itthon egyelőre nincs minden háztartásban USB-C falitöltő vagy Bluetooth-fülhallgató. Ahogyan a Pro modell hátán megbújó LIDAR szenzor is hasznos lesz majd egyszer, ha nem csak gyorsabb autofókuszra és a magasságunk pontatlan, de gyors megmérésre lesz jó.
Az új iPhone-okat nem muszáj megvenni. A iPhone 12 350 000 forintnál kezdődik, a 12 Pro 440 000-nél, ami rengeteg pénz. Aki nem szeretne ennyit mobilra szánni, annak tökéletes kompromisszum az ujjlenyomatolvasós, kicsi, gyengécskébb kamerájú, elavult külsejű, de villám belsejű iPhone SE 180 000 forintért.
iPhone XR-t vagy 11-et, 220 illetve 260 000 forintért venni nem érdemes, hiszen a novemberben érkező iPhone 12 Mini 300 000-ért lényegesen jobb vétel lesz - jobb kijelzővel, jobb objektívvel, 5G-vel. Az iPhone 12 Prót csak azoknak szabad megrendelniük, akik csípőből tudják, hogy minek a rövidítése a LIDAR és portréoptika nélkül félkarú fényképésznek érzik magukat. Végül az iPhone 12 mindenkinek jó vétel, aki legalább két éve nem cserélt telefont, és pár évig nem is szeretne. Már most egy nagyon jó készülék - és egyre jobb lesz.
A tesztkészülékeket köszönjük az iSTYLE Magyarországnak.