Az eddigi leghatalmasabb szupernova tőlünk 4,5 millió fényévnyire robbant, és a robbanás tízszer annyi energiát szabadíthatott fel, mint amennyit Napunk egész élete alatt kibocsát. Egy szupernóva felrobbanása mindig jellegzetes kémiai ujjlenyomatot hagy maga után, a szétszórt elemek képében, és egy friss felfedezés éppen ilyen kémiai elem-skála ujjlenyomatot talált, melyben az egyes elemek koncentrációja a Föld közelében felrobbanó szupernóvára utalt, nem több mint 2,5 millió évvel ezelőtt.
A bizonyítékok tehát a szupernóva által létrehozott szokatlan izotópkoncentráció, mégpedig szokatlan mennyiségű mangán-53 radioizotóp formájában kerültek elő, ami a szupernóvák robbanása során jön létre.
A korábbi kutatások során a vas Fe60 izotóp koncentrációjának mérésével keresték ezeket a nyomokat. A Müncheni Műszaki Egyetem (TUM) tudósai Dr. Gunther Korschinek vezetésével vizsgálták a ferromangán kérget, ami vasból és mangán-oxidokból álló tengeri üledék. A csapat a már említett Fe60 vas izotópra és Mn-53 izotópra bukkant, a Csendes-óceán 1589 és 5120 méter közötti mélységeiből vett mintákban.
A 60Fe izotóp felezési ideje 3,7 millió év, és nikkellé bomlik le, vagyis a jelenléte a nagyjából 2,5 millió éves rétegekben egy közelmúltban történt, nem túl távoli szupernóva-robbanásra utal. Bár a vas-izotóp más forrásokból, pusztuló aszimptotikus óriáságú csillagokból (AGB) is származhat, de a mangán nem, az csak szupernóva robbanásokban keletkezhet.
"A mangán-53 megnövekedett koncentrációja a füstölgő puskacső ebben az esetben, ez a végső bizonyíték arra, hogy ez a szupernóva-robbanás valóban megtörtént"
- írta sajtóközleményében Dr. Korschinek. "Ez egy nyomozás, ultra-nyomelem analízis. Csupán néhány atomról beszélünk. A felhasznált gyorsító tömegspektrometria annyira érzékeny, hogy a méréseinkből még azt is kiszámíthatja, hogy a felrobbant csillag körülbelül 11-25-szörös naptömeg között kellett lennie"- mondta Korschinek.
A közvetett bizonyítékok alapján felfedezett szupernóva a Földön néhány ezer évig minden bizonnyal kozmikus sugárzáporokat okozott és megnövelhette a felhőképződést is. Akár részleges kihalási eseményt is okozhatott, például a pliocén tengeri megafauna kihalását, bár ennek tényként állításához még további bizonyítékok is szükségesek lennének. A Supernova-Produced 53Mn on Earth című tanulmányt a Physical Review Letters folyóiratban teték közzé.
(Forrás: Eurekalert Kép: NASA)