Ismét felbukkantak a farkasok Magyarországon, de tényleg félnünk kell tőlük?

2020 / 06 / 04 / Perei Dóra
Ismét felbukkantak a farkasok Magyarországon, de tényleg félnünk kell tőlük?
A nagyragadozók az élőhelyvesztés és az emberi üldöztetés hatására Európa jelentős részéről eltűntek. Azonban a szigorúbb természetvédelmi szabályozásoknak, befogadóbb szemléletnek, a sokszereplős, így például a vadgazdálkodás, természetvédelem, állattartás fajvédelmi programoknak, a bőséges táplálékot nyújtó élőhelyeknek és saját alkalmazkodó képességüknek köszönhetően ma már ígéretes jövő áll a farkasok, hiúzok és medvék előtt. Jelenlétük kapcsán ugyanakkor számos kérdés felmerülhet, amelyekre eddig sokszor inkább csak anekdotikus vagy érzelmeken, hiedelmeken alapuló válaszok születtek. A LIFE EuroLargeCarnivores (az emberek és nagyragadozók közötti konfliktusok enyhítésére létrejött) pályázat keretében készült kiadvány tudományos ismeretekre alapozott, német állattenyésztési és vadgazdálkodási szakértők, valamint magyar biológusok munkája minden fontos kérdésre választ ad a farkasok közvetlen közelében élő emberek által felvetett leggyakoribb kérdésekre, például:

Veszélyesek-e az emberre?

A szakemberek eddigi megfigyeléseik során arra jutottak, hogy a természetes élőhelyükön felcseperedett, vadon élő farkasok alapvetően nem jelentenek veszélyt. Az viszont már más kérdés, hogy ki mit tart veszélyesnek, ezért inkább nézzünk meg pár beszédes statisztikai adatot. Az Európai Unió területén összesen körülbelül tizenhét-tizennyolcezer farkas él, az emberek és a farkasok közötti találkozás pedig napi szintű, ám ezek számunkra legtöbbször fel sem tűnnek.

"Statisztikailag Európában tíz évente kevesebb mint egy végzetes balesetet okoznak a farkasok." - olvasható a könyvben.

A NINA (Norvég Természettudományi Intézet) átfogó tudományos kutatásából megismerhetjük az elmúlt négyszáz év farkastámadásait: 1950 és 2000 között ötvenkilenc alkalmat jegyeztek fel Európában, melyből az állatok harmincnyolc esetben veszettséggel fertőzöttek voltak, a támadások közül pedig öt végződött tragédiával. Míg a fennmaradó huszonegy alkalomból négy halálos kimenetelű támadás történt, mindegyik Spanyolországban. A nem veszettség miatti támadások azonban szinte kivétel nélkül

olyan farkasokhoz kötődnek, amelyeket emberek etettek vagy provokáltak, illetve (például Lettországban és Litvániában) emberi fogságból szöktek meg.

A könyv szerzői arra is kitérnek, hogy az európai farkasok egyedszáma az elmúlt harminc évben növekedett, a velük kapcsolatos balesetek száma viszont csökkent. Még Romániában, ahol egyébként az egyik legnagyobb a farkaspopuláció (a maga mintegy háromezer példányával) is ritkaságszámba mennek a farkasok által megharapott emberekről szóló jelentések. Ezek is olyan esetek, amikor állattartók próbálták elpusztítani a farkasokat. Valójában a farkasok rendszeresen barangolnak incidensek nélkül Románia sűrűn lakott területein, és Európában máshol is felbukkannak városok közelében. A közhiedelemmel ellentétben nem keresik az emberek társaságát, éppen ellenkezőleg. Ennek ellenére megeshet, hogy mindössze pár méteres közelségbe kerülnek egymáshoz, akár településhez közeli élőhelyen is.

A farkasok akkor válhatnak veszélyessé, ha pozitív tapasztalatokat társíthatnak az emberekhez. Pontosan ez történt a "Kurti" nevű "MT6" farkassal, akit 2016 áprilisában legálisan elejtettek, miután egyszer megtámadott egy kutyát, és rendszeresen visszatért az emberlakta települések közelébe. Amikor a farkasokat etetik, elsőként megtanulnak kéregetni, aztán bizalom alakul ki bennük, később pedig tolakodóvá válnak. Ez történik akkor is, ha az emberek farkaskölyköket próbálnak gondozni. Lehetetlen megjósolni, hogy milyen hatást vált ki egy fiatal állatból az ilyen tapasztalat.

Semmilyen körülmények között nem ajánlott, hogy vadon élő állatok közel legyenek az emberekhez, bármilyen fajról legyen is szó.

A farkasokra évszázadokon át intenzíven vadásztak, így az emberekkel szembeni óvatosság és tartózkodás ösztönössé vált. Ellenben a farkasok alkalmazkodóképessége rendkívül jó, ezért is nehéz megmondani, hogyan reagálnak középtávon arra, ha az emberekkel való érintkezéshez és a hozzájuk való közelséghez inkább pozitív, mint negatív tapasztalatok társulnak. A farkaskölykök például már egészen korán megtanulhatják, hogy az ember élelmet ad nekik, ezért később is a közelében maradhatnak némi potyafalat reményében.

A szakemberek továbbá arra is felhívják figyelmünket, hogy az állatot se fényképezés, se megfigyelés céljából ne kövessük, az ugyanis veszélyes lehet, különösen beteg, sérült egyedek esetén.

Mit tegyünk, ha mégis szembetalálkozunk egy farkassal?

A farkasokról érdemes tudni, hogy még ha adott esetben egy túraösvény közelében bóklásznak, akkor is inkább elbújnak és megvárják, amíg elhaladnak mellettük. Ha pedig meglepik vagy váratlanul rájuk találnak, visszavonulnak, eltávolodnak. Igaz gyakran nem eléggé ahhoz, hogy a túrázók is biztonságban érezzék magukat. A kiadvány készítői azt tanácsolják, hogy a kutyák maradjanak a közelünkben, és mindig legyenek megkötve, nehogy a farkasok megkergessék, megtámadják, vagy rosszabb esetben zsákmányul ejtsék őket.

"Általánosságban érvényes egy farkassal (vagy bármely más nagyragadozóval) történő találkozás kapcsán, hogy meg kell őrizni a nyugalmunkat! Ha az állat közel merészkedik, kiáltsunk hangosan és próbáljunk nagyobbnak tűnni."

Előfordul, hogy az emberek felkeltik a farkasok érdeklődését: ilyenkor éberen követik az eseményeket, feltérképezik az általuk lakott területeket, és megtanulják, hogyan viselkedjenek saját biztonságuk érdekében. Ahogy fentebb írtuk, ha 'lebuknak', gyorsan és csendben odébb állnak.

"Semmilyen körülmények között ne csalogassuk étellel, és ne is kövessük az állatokat!"

Akárcsak a fiatal kutyák, úgy a fiatal farkasokat is a játékos kíváncsiság vezérli. Ha rendszeresen megközelítik a lakott területeket, mindig el kell ijeszteni őket gumilövedékkel, fény- vagy hangjelzéssel. A farkasok által lakott területeken esélyes, hogy idővel összefuthatunk velük. "Kivételes esetben azonban az embereket időnként megközelítő vagy velük szemben agresszív farkasok esetén javasolt az állat szakember általi elijesztése, visszatérő agresszív viselkedés esetén pedig annak elejtése."

Állandóan jelen vannak Magyarországon? Várható-e a további terjeszkedésük?

Igen, Magyarországon a szürke farkas jelenléte állandó, az Északi-közép-hegység több pontján pedig szaporodik is. És igen, számíthatunk a megjelenésükre, elsősorban az Észak-középhegység sűrű erdővel borított tájain, de kisebb egyedszámban a déli határ mentén, a Nyírségben és Sopron környékén is számíthatunk felbukkanásukra.

"A farkas opportunista, jól alkalmazkodó faj, amely a kóborlásai során néhány hónap alatt nyolcszáz-ezerkétszáz kilométert is megtehet, így alkalmi megjelenése szinte sehol sem kizárt."

Aki szeretne még több hasznos információval gazdagodni a farkasokról, az alábbi linken ingyenesen letöltheti a kiadványt.

(Forrás: WWF Magyarország: Az együttélés lehetséges - Kérdések és válaszok a farkasokról, Fotó: Pixabay)


Az Alpokban kirándult, 280 millió éves elveszett világot fedezett fel
Az Alpokban kirándult, 280 millió éves elveszett világot fedezett fel
Olyan ősi ez az ökoszisztéma, hogy még a dinoszauruszok előtti időből származik.
Ekkor és így halnak ki az emlősök – Köztük mi is
Ekkor és így halnak ki az emlősök – Köztük mi is
Egész váratlan dolog nyír majd ki minket (ha addig minden mást megúszunk): egy új szuperkontinens, a Pangea Ultima. Időpontra is van ötlet.
Ezek is érdekelhetnek
HELLO, EZ ITT A
RAKÉTA
Kövess minket a Facebookon!
A jövő legizgalmasabb cikkeit találod nálunk!
Hírlevél feliratkozás

Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.



This site is protected by reCAPTCHA and the Google Privacy Policy and Terms of Service apply.