Világszerte évente több mint hétszázmillióan ellátogatnak állatkertekbe és akváriumokba, így az emberi jelenlét mostanra teljesen megszokottá vált az ott élő állatok számára. A COVID-19 világjárvány azonban ezeket a helyeket is arra kényszerítette, hogy bezárják kapuikat a nagyközönség előtt, így az intézmények hamarosan csendbe borultak. Bár ez így nem teljesen igaz, egyes állatkertek ugyanis kihasználják az internet előnyeit, és lehetővé teszik a virtuális túrákat, amit zárt ajtók mögött, a fotel kényelméből élvezhetünk. Az Egyesült Királyságban található Chester Állatkert online kirándulása például akkora sikert aratott, hogy pár nap alatt több százezren felkeresték Facebook oldalukat.

Hogy viselik az állatok a karantént?

Kis keresgélés után több cikket és videót találhatunk, melyekben állatkerti dolgozók elmesélik, hogyan élik meg az állatok az 'embermentességet'. Egy indiai állatkert arról számolt be, hogy a rókák, a vízilovak és a tigrisek kimondottan élvezik a csendet, míg valahol (elsősorban a majmok) viselkedése arra utal, hogy hiányolják a látogatókat. Az egyik japán akvárium pedig arra kéri a látogatókat, hogy készítsenek rövid videóüzeneteket az angolnáik számára, azok ugyanis bátrabban előmerészkednek helyükről az akvárium bezárása óta. A gondozók viszont attól tartanak, ha az emberek újra megrohamozzák a helyet, a vízi élőlények ismét elbújnak. Míg időközben egyesek élvezik a napi állatkerti séták nyújtotta szabadságot, a chicagói Shedd akvárium pingvinjei ugyanis most szabadon sétálgathatnak az üres folyosókon. De vajon a látogatók távolmaradása jót tesz az állatoknak? És vajon hogyan reagálnak majd a tömegre az újbóli megnyitáskor?

Kutatók és állatvédők attól tartanak, hogy a házi kedvencekben szorongást kelthet, miután gazdájuk visszatér a munkájához, az állatkert lakóinak esetében azonban ez nem túl valószínű.

Vajon mit tartogat számunkra a jövő?

Miután a hónapok óta zárva tartó állatkertek újból kinyitnak, a nottinghami Trent Egyetem és a Murdoch Egyetem kutatói lehetőséget kapnak majd arra, hogy megvizsgálják, hogyan befolyásolják a látogatók a különböző fajok életét. Noha a jövőt nem tudják megjósolni, elképzelhető, hogy pár éven belül az állatkertlátogatási szokásaink is megváltoznak majd. Ami az éjszakákat illeti, az  élőlények hozzászoktak a viszonylagos békéhez és csendhez, hiszen ilyenkor magukban lehetnek. A COVID-19 előtt azonban néhány állatkert egy-egy késő esti túra céljából időnként a szokásos nyitvatartási időn kívül is fogadta az érdeklődőket. A kutatók szerint az állatokból eltérő reakciókat válthat ki az éjszakai nyitva tartás: egy németországban végzett vizsgálat során például kiderült, hogy az elefántcsorda ugyan szétszéledt, mégsem vonultak vissza fedett házukba. Míg a londoni állatkert kutatói nem észleltek változásokat az oroszlánok viselkedésében a 'naplementés szafarik' alkalmával, amikor is az állatkert este tíz óráig nyitva volt. Mivel az állatok mostanra a napközbeni csendet is megszokták, gondozóiknak alighanem segíteniük kell majd nekik a normál élethez való visszatérésben;

a legtöbb állatkert ezért a szakaszos újranyitást tervez, hogy mérsékeljék az állatokat zavaró hirtelen hanghatásokat.

Egyes fajok, különösen koronavírus-járvány idején születettek pedig egyhamar valószínűleg nem fogják megtapasztalni a nagy nyilvánosság előtti életet, őket ugyanis fokozottan óvni kell az esetleges fertőzésektől.

A majmok védelmében

Csimpánz, keleti és a nyugati gorilla, borneói és a szumátrai orangután. Csak néhány azon veszélyeztetett vagy súlyosan veszélyeztetett majomfajok közül, akik élőhelyük pusztulása és illegális vadászatuk miatt hamarosan kihalhatnak. Az elmúlt évek során már több tanulmány alátámasztotta, hogy bár az ember legközelebbi rokona a csimpánz, és az övével egyezik meg legnagyobb mértékben a humán DNS, mostanra az is kiderült, hogy a gorillák genomja jobban hasonlít az emberekéhez, mint a csimpánzokéhoz, míg az orangután DNS-e körülbelül kilencvenkilenc százalékban megegyezik az emberével. Ebből kifolyólag a főemlősök bizonyos betegségeket is elkaphatnak; ez történt Közép-Afrikában az Ebola-járvány (1994-2003) idején, amikor kutatók Gabon területén két részletben felmérték a vadon élő állatok populációját a járvány kitörése előtt és után. A vizsgálatok között eltelt időszakban a környéken található gorilla- és csimpánzpopulációk kilencven-kilencvennyolc százalékkal csökkentek.

Bár az állatkertek fontos szerepet játszanak a fajvédelemben és a közönség edukációjában, az emberi kontaktus mégis kockázatos lehet a majmokra nézve. 2009-ben a Chesteri Állatkertben légúti betegség tört ki egy harminc tagú csimpánzkolóniában; a betegséget a látogatóktól kaphatták el, melynek következtében három majom elpusztult. Zoonózisok ugyanakkor nem csak az állatkertek közvetlen közelében terjedhetnek, az Emerging Microbes & Infections szaklapban megjelent tanulmány szerint ugyanis emberi koronavírust mutattak ki az elefántcsontparti Tai Nemzeti Parkban élő vad csimpánzok egy csoportjában 2016. december végén és 2017. január elején. Pontosan nem tudni, hogy ki terjesztette a betegséget, de a parkban dolgozó kutatók úgy vélik, az orvvadászok lehetnek a felelősek . Ami a mostani járványhelyzetet illeti, a legtöbb állatkertben szigorú szabályokat vezettek be az állatok védelme érdekében, így például sok helyen tesztelik a gondozókat, rendszeresen mérik a lázukat, és természetesen kötelezően maszkot kell viselniük. Hazánkban ugyan ez nem jellemző, de más országokban a COVID-19 megjelenése előtt némelyik állatkertben (a nap egy adott szakaszában) engedélyezték a főemlősök etetését, valahol pedig a vezetés még ennél is tovább ment, és olyan programokat szervezett a látogatóknak, melynek során kipróbálhatták, milyen gondozónak lenni, beleértve a ketrecek takarítását, az etetést vagy adott esetben az idomítást.

Szakértők azonban arra figyelmeztetnek, hogy a jövőben be kell szüntetni az olyan tevékenységeket, amelyek lehetővé teszik a majmokkal való közvetlen kapcsolatot.

A Nemzetközi Természetvédelmi Egyesület (IUCN) legfrissebb útmutatása szerint az állatkertekben az emberek és a majmok közötti távolságot hétről tíz méterre kell növelni, ha pedig valaki lebetegszik, a gyógyulása után még legalább két hétig kerülje a majomházat. Persze ez még csak elmélet, de egyes kutatók szerint lehetséges, hogy pár év múlva ennél is szigorúbb lépések kellenek, így minden közvetlen kapcsolat megszűnhet ember és majom között, helyette digitális útmutatók és telefonos alkalmazások segítségével oktatnák a közönséget a főemlősökről és azok védelméről.

(Fotó: Getty Images Hungary, Needpix)