2014. március 8-án a 239 emberrel a fedélzetén a MH370-es járat mindössze 38 perccel az indulás után tűnt el a radarról a Kuala Lumpurból Pekingbe tartó menetrend szerinti útja során, és veszett nyoma végleg a Dél-kínai-tenger felett. Mindezt éveken át tartó, nemzetközi kutatási erőfeszítések követték, de sajnálatos módon mindhiába, így az MH370 eltűnésének körülményei a mai napig tisztázatlanok.

Idén tehát tízéves a tragédia, és mostanra rengeteg elmélet, sőt módszer született arra, miként lehetne beazonosítani a gép tartózkodási helyét, ami ha mást nem, talán lezárást jelenthetne a hozzátartozóknak:

Víz alatt rögzített hangok az eltűnt, maláj, MH370 járat nyomára vezethetnek végre A maláj MH370 eltűnése igazi rejtély, és bár több módszerrel próbálták megtalálni a roncsokat, eddig ezek az erőfeszítések kevés sikerrel jártak – ez változhat meg most talán a hidrfonoknak köszönhetően.

Legutóbb, amint arról a Daily Mail beszámolt, egy kutató állt elő egy új és igen meglepő elmélettel: Vincent Lyne, a Tasmania Egyetem kutatója szerint a repülőt szándékosan egy 6000 méter mély “lyukba” irányították az Indiai-óceán távoli és zord víz alatti területén, az úgynevezett Broken Ridge-nél.

Lyne, aki az egyetem Tengerészeti és Antarktiszi Tanulmányok Intézeténél dolgozik, úgy jellemzi a Broken Ridge-t, mint egy veszélyes óceáni környezetet, ahol meredek, keskeny falak, hatalmas gerincek és mély árkok találhatók. Lyne állítása szerint a pilóta, Zaharie Ahmad Shah szándékosan vezette a gépet erre a területre, így az ideális rejtekhellyé vált. Lyne véleménye szerint a régió finom üledékei évekig sikeresen fedhetik el a gép roncsát.

Egyébként idén már napvilágot látott egy elmélet, amely szerint a gépet tehát szándékosan térítették le az útvonaláról, hogy aztán elrejtsék valahol – akkor egy úgynevezett kontrollált, “lágy leszállásról” beszéltek a szakértők, mely során a gépet úgy tették le akár a vízen, akár a szárazföldön, hogy a lehető legkevesebb roncs maradjon hátra:

Egy évtized után végleg megoldódhat a maláj MH370 járat eltűnésének a rejtélye A maláj MH370-járat éppen tíz éve, 2014 március 8-án tűnt el – most azonban a texasi Ocean Infinity szerint pontosan meghatározható lehet a gép helye, és ezt az elképzelésüket egy szakértői elképzelés is alátámasztja.

Egy LinkedIn-bejegyzésben Lyne tehát a fenti elmléthez csatlakozik lényegében, vagyis nem fogadja el azt a másik elméletet, miszerint az MH370-es járat üzemanyaghiány miatt irányítás nélkül csapódott az óceánba. Lyne így szintén egy irányított landolásról beszél, amit Shah aprólékosan megtervezett méghozzá szándékosan azzal a céllal, hogy biztosítsa a gép eltűnését. Lyne úgy véli, hogy ezt az elméletet alátámasztják a Boeing 777-es eltűnésének újonnan elemzett jelei és a roncsok károsodásának nyomai, amelyeket a US Airways 1549-es járatának Chesley Sullenberger kapitány által 2009-ben végrehajtott irányított leszállásához hasonlít.

Az persze nagy kérdés, hogy Shah miért tett volna ilyet egyáltalán. Azonban ezzel kapcsolatban korábban már nem egy teória látott napvilágot: egyes elméletek szerint Shah-nak több személyes problémája is volt: feleségével különváltak, miközben egy kedves rokonát bebörtönözték. Emiatt aztán bizonyos feltételezések szerint ilyen, úgynevezett gyilkosság-öngyilkosságot követhetett el. Shah felesége és családtagjai azonban következetesen tagadják ezeket a vádakat, és a férfit odaadó családapaként írják le.

Mindezek ellenére Lyne biztos abban, hogy Shah a tettes, és a tragédiát előre megtervezte. Szerinte a bizonyítékok “kétségkívül igazolják”, hogy a gépnek még volt üzemanyaga és működtek a hajtóművei, amikor szándékosan az óceánba csapódott. A szakértő ezen felül tehát egy konkrét helyet is megjelölt az Indiai-óceán déli részén, ahol a penangi repülőtér hosszúsági foka találkozik a Shah otthoni szimulátorán felfedezett repülési útvonallal, amelyet a nyomozók eleinte lényegtelennek ítéltek.

Lyne szerint tehát ezt a területet kellene kiemelten kezelni az (esetleges) jövőbeli keresések során. Hozzáteszi azt is, hogy szerinte a keresési műveletek korábban azért nem vezettek eredményre, mert hibás tudományos alapokon nyugodtak. Úgy véli tehát, hogy az általa javasolt terület lehet a rejtély megoldásának kulcsa.

Mint korábban írtuk, a gép eltűnését követően a repüléstörténet legnagyobb és legköltségesebb kutatási művelete kezdődött, amely négy évet ölelt fel – ám a repülőgép sajnos nem került elő. Mindazonáltal ígéretes fejleményként volt elkönyvelhető, hogy 2015-ben és 2016-ban olyan roncsdarabokat fedeztek fel az Indiai-óceán nyugati partvidékén, amelyeket végül az MH370 részeiként azonosítottak. A szerencse ezt követően azonban elpártolt a keresőktől: 2017 januárjában, egy 120 ezer négyzetkilométeres területet lefedő, hároméves sikertelen kutatás után, a Közös Ügynökség Koordinációs Központja végleg beszüntette a keresési műveletet. Ezt követően az Ocean Infinity 2018 januárjában végzett későbbi kutatása során sem sikerült megtalálni a repülőgépet.

Mint a fentebbi cikkünkben írtuk, a szándékos eltérítés és a kontrollált landolás elméletét azonban annyira komolyan vették az Ocean Infinity-nél, hogy ismét elindítanák a keresést, ráadásul úgy, hogy feltételes kifizetést is elfogadnának – vagyis csak tényleges eredmény, a gép előkerülése esetén kapnának kompenzációt. Mint Oliver Plunkett, az Ocean Infinity vezérigazgatója elmondta:

“Most abban a helyzetben érezzük magunkat, hogy visszatérhetünk az MH370 kereséséhez, és erről javaslatot nyújtottunk be a malajziai kormánynak. Az MH370 megtalálása, valamint az érintettek számára a lezárás nyújtása állandó gondolatunk, amióta 2018-ban elhagytuk az Indiai-óceán déli részét.

Számos szakértővel dolgoztunk együtt, akár az Ocean Infinity-n kívül is, hogy folytassuk az adatok elemzését, annak reményében, hogy a keresési területet leszűkítjük annyira, hogy a siker potenciálisan elérhetővé válik.”

(A cikkhez használt képet a DALL-E generálta)