A világ legnagyobb megújuló-energia beruházása az ausztrál sivatagban épülő hatalmas napelem- és szélturbina-farm, az Asian Renewable Energy Hub. A 2014-ben indult projektben a tervek szerint 2027-28-ra épül ki a teljes termelőkapacitás, 670 ezer hektáron 1743 darab, egyenként 290 méter magas szélturbinával és többmint 1400 hektárnyi napelemmel.
A korábbi tervek szerint az itt megtermelt energia exportra kerülő része négy, 3000 kilométer hosszú tenger alatti kábelen jutott volna el Indonéziába, Szingapúrba. A tervek viszont most megváltoztak. A kábelek helyett az energia valószínűleg hajón hagyja majd el Ausztráliát, ammónia formájában.
Bár a tengerfenéki kábelek lefektetésével kapcsolatban felmerültek környezetvédelmi aggályok, a projekt pár napja magkapta az ausztrál kormányzati jóváhagyást az erőművekre is, a vezetékekre is. Ezek után némileg meglepő, hogy a projektigazgató bejelentette: mégis inkább az ammóniagyártás és -export irányába mozdulnak el.
Pedig a döntés érthető. A napből és szélből nyert elektromos energiával vizet bontva majd a keletkező hidrogént nitrogénnel vegyítve előállított ammónia egyre inkább a nehézipar befutó új fő energiahordozójának tűnik. Egyrészt a kábeleken jelentkező energiaveszteség és a kábeles kapcsolat kiépítésének költsége összemérhető a sorozatos energiaátalakítások során fellépő veszteségekkel. Másrészt pedig az ammónia a tankerhajókkal rugalmasan értékesíthető termék, így az ausztrál termelés nem kötődik szorosan a szingapúri átvételhez. Az ammónia, mint energiahordozó szolgálhat járművek üzemanyagaként, hőerőművek fűtőanyagaként, de vegyipari alapanyagként is értékesíthető.
A projektvezető szerint az új elképzelés évi tízmillió tonna ammónia kiszállításáról szól, ez a mennyiség a jelenlegi legnagyobb tengeri NH3-gáz-terminál kapacitását 12-szeresen meghaladó anyagmennyiség.