Van néhány autómárka, amelyeknek nem igazán passzol a termékportfóliójához az akkumulátoros elektromos technika. A nagy, nehéz, rossz aerodinamikájú autók számára (tipikusan ilyenek a terepjárók) sokkal logikusabb hidrogénhajtású jövőképet álmodni. A hidrogéntartályok ugyan sok helyet foglalnak, de egy nagy autóban azért el lehet rejteni őket. Viszont a néhány kilogramm tárolására alkalmas kompozit tartályok és a hidrogéncella tömege sokkal-sokkal kisebb, mint amekkora egy akkora akkumulátoré lenne, ami képes megfelelő hatótávolságot biztosítani ezeknek a kocsiknak. És persze egy nagy kapacitású akkumulátor lemerülése után az újratöltés időszükséglete többszörösen meghaladja a benzines vagy dízel autókéhoz hasonlóan pár perc alatt újra feltölthető tartályú hidrogénautók tankolásáét.
A Jaguar Land Rover 2036-ra tervezi teljesen emissziómentessé alakítani járműkínálatát, 2039-re pedig a gyártásban is el akarják érni a karbonsemlegességet. A célok eléréséhez vezető lépések között szerepel a hidrogénautók fejlesztése is. A JLR még az idén meg kívánja kezdeni első hidrogéncellás prototípusa, egy átalakított Defender tesztelését.
Egy olyan ikonikus terepjáró számára, mint a Defender, a hidrogénalapú technológia további előnyöket is tartogat. A hidrogénautók jóval kevéssé érzékenyek a külső hőmérsékletre, mint a mai akkumulátoros villanyautók és a tartályban szállítható hidrogén formájában könnyebb üzemanyagot vinni nehezen elérhető vidékekre, mint elektromos energiát.
A Land Rover márkasajátosságai az üzemanyagcellás autó fejlesztésében is megjelennek. A vontatási képesség, a nehéz terepen való boldogulás, a robusztus felépítés sokkal nagyobb szerepet kap egy Defendernél, mint egy városokba és autópályákra tervezett nagy családi személyautónál.
További cikkek a témában a Rakétán:
