Az amerikai Libella Gene Therapeutics november 21-én jelentette be, hogy jelentkezőket keres az induló emberi kísérletekhez, melyek a telomerek élettartamának meghosszabbítását, illetve regenerációját célozzák, akár húsz év fiatalodással kecsegtetve.

A terápia részeként vírusokat használnak, melyek azokat a genetikai instrukciókat tartalmazó sejteket szállítják a telomerekhez, melyekből felépül a TERT (telomerase reverse transcriptase) enzim, közismertebb nevén telomeráz, mely segít a telomerek újjáépítésében.

A telomerek azok a kromoszómák végén található sapkák (vagy kupakok, kinek mi tetszik jobban), melyek megakadályozzák azok erodálását, de minden egyes sejtosztódással megrövidülnek. Így lényegében a sapkák kopása a felelős azért, hogy öregszünk, és hogy ha valahogy ravaszul kikerüljük a betegségeket és baleseteket, akkor sem élhetünk örökké. Néhány szövet, például a bél bizonyos részei telomerázt tartalmaznak, melyek segítenek a telomerek és így a sejtek fiatalon tartásában és osztódási képességük biztosításában.

George Church, a harvardi genetikus, akinek DNS alapú társkeresőjéről már írtunk, szintén létrehozott egy startupot, a Rejuvenate Bio-t, mely a kutyák életének meghosszabbításán dolgozik, de nem csinálnak titkot belőle, hogy a cél nem Buksi halhatatlanná tétele, hanem az emberi tesztek előkészítése. Egy másik, longevityvel, vagyis “hosszú élettel” foglalkozó cég, a Bio Viva igazgatója, Elizabeth Parish 2015-ben saját magát használta tesztalanynak a kutatásokhoz, az injekciókúra hatásairól azonban azóta sem adtak ki hivatalos hatástanulmányt.

Az FDA, az Egyesült Államok Élelmezési és Gyógyerészeti Adminisztrációja próbál kontrollt gyakorolni a telomeres kísérletezések felett, hasonló okból kifolyólag, amiért annak idején az emberi klónozást is betiltották és a génterápiák többi ágát is szigorú keretek között tartják.

Ami ugyanis az állatkísérleteknél beválik, nem biztos, hogy a teljesen más felépítésű emberi lényeknél is ugyanúgy fog működni. Hogy ennek ellenére az állatkísérletek még nem mentek ki a divatból, azt részben a hagyomány, részben az elővigyázatosság magyarázza,

de az FDA és sok szakember figyelmeztetése szerint a telomerázok injektálása előidézheti a precancerous, vagyis rákot megelőző (elő-rákos) sejtek aktiválását, különösen a 65 év felettieknél, márpedig a fiatalító kúrák elsősorban őket érintik.

Az FDA szintén közérdekű közleményben próbál lebeszélni mindenkit a fiataloktól származó plazma használatáról, mely amolyan Báthory Erzsébetet idéző divatként hódít Amerikában. A Libella, hogy kikerülje a törvény szigorát, Zipaquirában, Kolumbiában fogja végezni a teszteket, de a legellentmondásosabb része a tervnek még csak most következik. A humán gyógyszerkísérletek általában vagy ingyenesek, vagy fizetnek értük az alanyoknak, sok fiatal próbál meg így egy kis zsebpénz kiegészítéshez jutni, például Robert Rodriguez filmrendező is ily módon finanszírozta első filmje, az El Mariachi költségeit, élményeiről nemrég forgatott filmet Red 11 címmel. Magyarországon is lehet jelentkezni gyógyerkísérletekre, melyet meghirdetnek a különböző cégek, nálunk ezt a European Medicines Agency szabályozza és az OGYÉI engedélye szükséges hozzá, de a szűrési feltételek nagyon szigorúak.

A Libella azonban megfordította a dolgokat és pénzt kér a leendő páciensektől, méghozzá nem is keveset, 1 millió dollárt.

Ha az ötlet beválik és tényleg 20 évet fiatalodhatunk, ez évenként 15 millió forintot jelent. Lehet, hogy ez nem is tűnik olyan soknak és határozottan megérné valakinek, aki már háromszor körbeutazta a világot, megitta a világ minden whisky-jét és adományozott az összes jótékonysági intézménynek, de még mindig halomban áll otthon a pénze, azonban felveti a kérdést, hogy mennyire etikus egy soha nem próbált módszert, mely még a kísérleti fázisban van, valódi megoldásként értékesíteni. “Mi a morális alapja annak, ha pénzt kérünk egy  Alzheimeres pácienstől, ha részt vesz egy kísérletben?” - teszi fel a kérdést Leigh Turner bioetikai szakember - “Miért kéne fizetséges kérnünk azoktól, akik a kockázatot vállalják?” Másoknak azonban az etikai dilemma mást jelent. Mivel a kísérletek rengeteg időt és pénzt emésztenek fel, egy jó találmány alkalmazását évekre, évtizedekre visszavethetik. “Ez az etikai dilemma: gyorsan haladunk és kockáztatjuk a hitelességet, vagy lassan és megkapjuk az elismerést és globális elfogadottságot, de közben hagyjuk, hogy emberek haljanak meg?” - foglalja össze a problémát Mike Fossel, a Telocyte elnöke, mely az Alzheimeres betegek telomeráz-terápiájával foglalkozik, illetve foglalkozna, ha megkapná az engedélyt az FDA-tól.

A longevityvel kapcsolatos kutatások azonban egyre népszerűbbek, bár ez nem korunk sajátossága, az örök fiatalság álma mindig nagy vonzóerőt jelentett. A legnagyobb kérdés, hogy most, mikor elérhető közelségbe kerültek a valódi megoldások, vajon mihez kezdünk az új tudással, mihez kezdenénk a megkaparintott plusz idővel és milyen társadalomban élnénk, ha a gazdagok éveket vásárolhatnának maguknak, miközben a világ többi része tovább ráncosodna? És vajon mit szólnánk hozzá, ha a nagymamánk egyszer csak kilencven helyett hatvan évesen jelenne meg a karácsonyi vacsorán?

(Forrás: Singularity Hub Fotó: Flickr/bostonpubliclibraray, Wikimedia Commons, Getty)