Ahogy arról a Sky and Telescope január végén beszámolt, a Nemzetközi Csillagászati ​​Unió Kisbolygók Központja 12 olyan új holdról tett jelentést, amelyek a Jupiter körül keringenek, ezzel összesen 92-re emelkedett a gázóriás ismert kísérőinek száma. Az eddigi 'csúcstartó' a Szaturnusz volt, aminek 83 holdja van a korábbi megfigyelések szerint. A Naprendszer összes többi bolygója jóval kevesebb ismert holddal rendelkezik, igaz, a Földtől legtávolabb eső Uránusz és Neptunusz környezetéről sokkal nehezebb pontos információkat szerezni.

Azt, hogy a közelebb lévő, vagyis könnyebben feltérképezhető Jupiter is meglepetést okozott és ennyi új holdját sikerült detektálni az elmúlt két év során, főként a megfigyelést segítő eszközök egyre jobb teljesítménye és a módszerek fejlődése magyarázza. Emiatt az elkövetkező időkben akár újabb tagokkal is bővülhet a lista és száz fölé is emelkedhet a holdak száma, vagy éppen a Szaturnusz körül is eddig ismeretlen holdakat fedezhetnek fel a csillagászok.

A holdakat időnként rendkívül nehéz detektálni, mivel egy részük egészen kis méretű.

Az alig egy kilométer átmérőjű égitestek sok esetben nagyobb holdak maradványai, amelyek ütközések következtében szétestek, de továbbra is a bolygók gravitációs vonzáskörében maradtak. A legkisebb holdak, amelyek mérete nem haladja meg a 1,5 kilométert, nem is kapnak saját nevet a csillagászoktól, csak abban az esetben, ha valamilyen tudományos szempontból nagy jelentőséggel bíró égitestről van szó. A Jupiter újonnan detektált holdjainak körülbelül fele ebbe a kategóriába, vagyis a névadáshoz túl kicsi holdak csoportjába esik.

A 12 hold mindegyike a Jupitertől távol eső pályán kering, 9-nek közülük több mint 550 napba kerül egy kört megtenni a bolygó körül, 3 pedig a távoli, retrográd holdak és a jól ismert, Jupiterhez közeli Galilei-holdak között található. Ezeket, a felfedezésekben résztvevő Scott Sheppard csillagász szerint, sokkal nehezebb észlelni a Jupiter szétszóródó fénye miatt.

A Naprendszer többi bolygójának némelyike is tartogathat még meglepetéseket a holdakat illetően, de az eddigi felmérések szerint jelenleg:

• a Földnek egy holdja van
• a Marsnak kettő (a 15*12*11 kilométeres Deimos és a 27*22*18 kilométeres Phobos)
• a Jupiternek 92 ismert holdja létezik (amelyek legnagyobbika a 2631 kilométer sugarú Ganümédész, ami ezzel a mérettel egyúttal a Naprendszer leghatalmasabb holdja)
• a Szaturnusznak 83 (amelyek közül a legnagyobb a Titán - 2575 kilométeres sugarával a második helyen áll a Naprendszer holdjainak sorában a Ganümédész mögött)
• a Neptunusznak 14 (aminek legnagyobb tagját, a 2700 kilométer átmérőjű Tritont mindössze 17 nappal a Neptunusz felfedezése után észlelték először)
• az Uránusznak 27 (köztük a legnagyobb a Titánia, körülbelül 1600 kilométeres átmérővel)

A Vénusz és Merkúr nem rendelkezik egy kísérővel sem.

A Naprendszer holdjai között sok olyan található, ami különleges jellemzőkkel tűnik ki a sorból, de a legfurcsábbak közé talán a Szaturnusz különböző holdjai tartoznak: a 'kétszínű' jin-jang hold, az Iapetus, a szivacsra emlékeztető, excentrikus keringési pályáján haladó Hyperion vagy éppen a repülő csészealjszerű Pán.

A Naprendszeren kívüli, extraszoláris holdakról egyelőre keveset lehet tudni, bár a létezésüket már bizonyították: 2018-ban a Columbia Egyetem kutatói fedeztek fel egy, a Kepler-1625b-hez tartozó holdat, majd 2022-ben újabb bejelentés érkezett a második lehetséges exoholdról, a Kepler-1708 b-i-ről.

A távoli exobolygók holdjait azonban annál is nehezebb megfigyelni, mint magukat az exoplanétákat,

mivel a csillagukhoz legközelebb keringő bolygók, amelyek könnyebben detektálhatóak, valószínűleg nem rendelkeznek stabilan körülöttük keringő kísérővel, a csillagoktól távoli bolygók es környezetük észlelése viszont még sokkal komplexebb feladat. A nagyteljesítményű teleszkópok, mint például a James Webb Űrteleszkóp, nyújthatnak segítséget a extraszoláris égitestek utáni kutatásban és a Naprendszeren belüli holdakra is jobb rálátást kaphatnak a csillagászok a segítségükkel, például a Jupiter két holdja, az Amalthea és az Andrastea, már szerepelt is egy, a JWST Jupiterről készített, minden eddiginél részletesebb felvételén.

(Fotó: NASA/JPL-Caltech/Space Science Institute, Carnegie Institute for Science/Roberto Molar Candanosa, NASA/JPL/DLR)