A három kérdés-három válasz formátum bepillantást enged egy lehetséges, és a szakemberek szerint nagyon is megvalósítható jövőbe, amely paradigmaváltást jelenthet az energiaiparban. Az eddigi hozzáállás ugyanis az volt, hogy építsünk rengeteg energia megtermelésére képes, hatalmas és drága erőműveket, ahonnan aztán az energiát eljuttatjuk a fogyasztóhoz. Ezzel szemben állnak a jóval kevesebb energiát szolgáltató, de könnyebben – akár évekig beavatkozás nélkül üzemeltethető, gyorsabban és olcsóbban, valamint igény szerint telepíthető, gyárilag előállított, relatíve olcsó mikroreaktorok vagy nuclear battery-k (NB). Egy-egy ilyen erőmű hőt és elektromosságot szolgáltathatna egy-egy szomszédságnak vagy katonai bázisnak 5-10 éven át úgy, hogy lényegében rá sem kellene nézni, majd visszaszállítanék a gyárba, ahol újratöltenék és felújítanák. Ezeknek a realitásáról több kutató írt a The Bridge című lapban, és ennek egyik szerzőjének, Jacopo Buongiorno-nak, az MIT professzorának címezték a rovat nevét adó három kérdést.

Az első kérdés úgy szólt, hogy miben különböznének az NB-k a már évek óta napirenden lévő moduláris atomreaktoroktól. A moduláris reaktorokról korábban egyébként már mi is írtunk, például a lent olvasható cikkünkben.

Engedélyezték az első kis méretű, moduláris atomreaktort az USA-ban A kis méretű nukleáris energiaforrással működő atomerőművekről már írtunk, és most újabb fontos esemény történt a szektorban. Az USA-ban sikeresen zajlik az engedélyeztetés folyamata, és úgy tűnik, hogy az évtized közepére üzembe állhatnak az első jóváhagyott moduláris atomreaktor telepek.

A különbség a leginkább úgy foglalható össze, hogy az NB a gyári előállítás és a modularitás ötletét az extremitásig viszi. A moduláris erőművek az elképzelések szerint 100-300 megawatt energiát szolgátatnának, ami bár így is jóval kevesebb a hagyományos erőművek gigawattos teljesítményénél, de nem törpülnek el azok mellett. A moduláris erőművek alkatrészei pedig lehetnek ugyan előregyártottak, de a helyszínen kerül sor az összeszerelésre, valamint komoly előkészítésre is szükség van.

Ezzel szemben a mikroreaktor, az NB mind fizikai méretében, mind a szolgáltatott energiát tekintve radikálisan különbözik az előző kettőtől – az NB mindössze 10 megawatt energiát ad le, viszont olyan kicsi, hogy az egész előállítható egy gyárban, és belefér egy átlagos konténerbe. A telepítéshez pedig mindezek miatt nincs szükség hosszas építkezésre sem, amin a tudós elmondása alapján az utóbbi 20 évben ezek a projektek mind megcsúsztak (és ami miatt a tervezett költségek is elszálltak). Egy-egy NB akár hetek alatt is telepíthető lehet.

A következő kérdés a biztonsággal volt kapcsolatos, amit a válasz alapján kifejezetten csak fokoz az aprócska méret. Ez utóbbinak köszönhető, hogy egy reaktor leállás esetén csak nagyon kevés felesleges hőt kell elvezetni, másodszor a reaktormag felület-térfogat aránya miatt a nukleáris üzemanyagot könnyű hűteni beavatkozás nélkül is – a rendszer lényegében önműködő épp emiatt. Ezeket a reaktorokat rendkívül robusztusra tervezik, és kompakt, erős acéltárolót építenének ezek köré – amely védene attól, hogy a sugárzás kijusson a környezetbe. Tovább fokozná a biztonságot, ha a reaktorokat a föld alá telepítenék.

Ami a megvalósíthatóságot illeti: a kutató elmondása alapján a NASA és a Los Alamos National Laboratory egy űrbe tervezett mikroreaktort 3 év alatt dobott össze – tehát ennyi ideig tartott összesen, hogy az első vázlatoktól eljussanak egy működőképes darab teszteléséig, és az egész 20 millió dollárba került – ez mind időt, mind pedig a befektetett pénzt tekintve bagatell ahhoz képest, amire egy klasszikus nukleáris erőmű esetén szükség lett volna. Egyébként már féltucat cég fejleszt valamilyen NB-t, és ez hosszú távon nem csak a kibocsájtást csökkenthetné (például, ahogy a fentebb linkelt tanulmányban írják, a földgázhoz szükséges nyersanyagigény a becslés szerint 90 százalékkal lehetne csökkenthető), de a drága és érzékeny, az energiatovábbításra használt infrastruktúrát is feleslegessé tenné.

(Kép: Flickr/batkya)

További cikkek a témában:

Már 2030-ra megérkezhet az első kereskedelmi fúziós reaktor - állítja egy kaliforniai cég A TAE Technologies bejelentése meglehetősen ambiciózus, de bíznak a saját technológiájukban.

Jó ötlet-e Japán részéről a fukusimai radioaktív vizet beleönteni a Csendes-óceánba? Habár a víz önmagában nem veszélyes bizonyos szakértői vélemények szerint, azért akadnak vele problémák, és a terv végrehajtása rengeteg problémát okozhat az élővilágon kívül a japán társadalomban, valamint a diplomáciai kapcsolatokban is.

Az atomenergia-ipar állapota tíz évvel Fukusima után A világ sürgős szén-dioxid-mentesítésében valaha komoly szerepet szántak az atomenergia-iparnak, de vajon így van-e ez még ma is? Fukushima talán mindent megváltoztatott