A koherens rádiójel misztikusan hangzik, de mindenképp jelentős, sőt egyedülálló felfedezésről van szó – mint azt a Nature Astronomy-ban közzétett tanulmány (Coherent radio bursts from known M-dwarf planet-host YZ Ceti) írja, a Very Large Array (VLA) rádióteleszkóp megfigyelései alapján ezen jelek arra utalnak, hogy az YZ Ceti b jelzésű sziklás exobolygónak akadhat mágneses mezője – éppen úgy, ahogy a bolygónknak. A felfedezés azért jelentős, mert ha valóban ez a helyzet, akkor ez az első hasonló észlelés a csillagrendszerünkön kívül.
Mivel pedig a planetáris élet (legalábbis az általunk ismert formája) számára az ilyen mágneses mező, amely védi a bolygót a rendszer csillagának káros sugárzásától, elengedhetetlen feltétel, a módszer segíthet az élet kialakulása szempontjából megfelelő bolygókat is beazonosítani. Mint azt Joe Pesce, a tanulmány szerzője elmondta:
“Ez a kutatás nemcsak azt mutatja, hogy ennek a sziklás exobolygónak valószínűleg van mágneses tere, de ígéretes módszert is kínál további hasonló felfedezésekhez.”
Mint az fentebb tehát már szóba került, a mágneses mezők azért különösen érdekesek a csillagászok számára, mert ennek megléte utalhat arra, hogy egy bolygó lakható. Mágneses tér nélkül ugyanis a csillagokból származó energiával teli részecskék erodálhatják a bolygó légkörét, eltávolítva azt a gáztakarót, amely képes fenntartani az életet. Mint azt Pesce hozzátette:
"A potenciálisan lakható vagy életet hordozó világok más naprendszerekben való keresése részben attól függ, hogy meg tudjuk-e határozni, hogy a sziklás, Földszerű exobolygók valóban rendelkeznek-e mágneses mezővel.”
A szóban forgó planéta, az YZ Ceti b viszont egész biztosan nem lakható, mágneses tér ide vagy oda. A módszer kipróbálása érdekében ugyanis a kutatók extrém körülményeket kerestek, az YZ Ceti b pedig elég extrém bolygó, mivel nagyon közel van a csillagához, így a rajta uralkodó hőmérséklet már nem kedvez az élet kialakulásának. Az YZ Ceti b olyan közel kering a csillagához, hogy mintegy “felszántja” a csillagból kiszakadó anyagokat, és éppen ennek köszönhető, hogy sikerült ezt a mágneses mezőt azonosítani. A planéta mágneses mezője ugyanis a csillagból kiszakadt, elektromosan töltött plazmát visszalöki a csillag irányába, amely pedig fényes energia villanásokat produkálva kölcsönhatásba lép a csillag saját mágneses mezőjével. A kutatók tehát ezt a csillagon a fenti módon kialakult aurórát figyelték meg, amit a bolygóval való kölcsönhatás hozott létre.
Mindez azonban nem teljesen biztos egyelőre, mert teljesen az sem zárható ki, hogy az auróra valahogy a csillag saját működéséből következik – és ehhez nem volt szükség a bolygó mágneses mezőjével való interakcióra. A válasz kiderítéséhez további megfigyelések szükségesek, a kutatók azonban bíznak abban, hogy született egy új eszköz a Földön kívüli élet keresésére.
(Forrás: Independent, Live Science, Kép: Very Large Array, forrás: National Radio Astronomy Observatory)