Azt még a legelszántabb környezetvédők sem láthatják reális elképzelésnek, hogy a fogyasztás fetisizálásának korában az emberiség tényleg letegye eszközeit, bezárja gyárait és visszamásszon a fára. A klímaváltozás elleni harc, ha valóban gyors és hatékony megoldást keresnénk, olyan már-már aszketikus önmegtartóztatást igényelne követői részéről, amire csak nagyon kevesen vállalkoznak. A valódi, széles körűen is alkalmazható megoldás kulcsa: összeházasítani a hagyományos gazdasági érdekeket, profitot, bőséget, kényelmet a fenntarthatósággal és így feloldani a minket kísértő, sok évezredes paradoxonját a civilizált életmódnak. Amilyen utópisztikusan hangzik az ötlet, vannak, akik komolyan azon dolgoznak, hogy a világ ily módon megváltozhasson. A sok nagyszerű elképzelés közül most kiválasztottunk öt olyan terméket és ezeket előállító cégeket, melyek magyar vonatkozással is rendelkeznek és már bizonyították, hogy a környezetbarát megoldások valóban működhetnek.

 Terracycle: modern tejesember

A Terracycle újrahasznosító cég legújabb termékével, a Loopal a szó szoros értelmében a küszöbünkre helyezi a környezetbarát megoldást. A Loop egy többször használatos csomagolási forma, melyet a cég szállít, tisztít meg és tölt fel újra, nekünk csak használnunk kell.

Tom Szaky, a Terracycle magyar származású alapítója négy évesen vándorolt ki szüleivel nyugatra, míg végül Amerikában telepedtek le. Itt ismerkedett meg a pazarlás minden elárasztó jelenségével és már az egyetemi évek alatt tenni szeretett volna ellene. A kis cég a startupok szokásos romantikájával kezdődött: pénztelenség, éjszakákon át tartó munka, nagy cégek győzködése a termékek használhatóságáról, kitartó hit és giliszta trágya palackozása a kollégiumi szobában. A kezdetben bio-műtrágyával foglalkozó Terra később átállt a nehezen újrahasznosítható dolgok reciklikálására, a dezodoros flakonoktól az autóülésekig mindent begyűjtöttek, és gyűjtenek ma is. Magyarországon is volt egy csikkek összegyűjtésével és feldolgozásával kapcsolatos projektjük, de ez sajnos a lakosok érdeklődése ellenére, támogatók hiányában véget ért.

„Az újrafeldolgozás kudarcra ítélt ipar.”-mondja újabban Szaky és neki már csak elhihetjük. A reciklikálás egyik problémája, hogy a csomagolások gyártása és a feldolgozási folyamatok során is rengeteg üvegházhatású gáz kerül a légkörbe, az anyagok minősége pedig csökken, vagyis egyre kevésbé lesz használható bármire is.

A bajt a gyökerénél kell kiirtani, „eliminating the idea of waste” vagyis véget vetni a tékozlásnak, ez a cég mottója. Visszatérni a korba, mikor még a tejesember hozta az üveget minden reggel az ajtó elé, tulajdonképpen ezt jelenti a Loop.

A dolog nagyon egyszerűen működik: a Terracycle-lel szerződött több száz márka oldaláról, vagy nemsokára már bizonyos boltokból is megrendeljük amit szeretnénk, legyen az élelmiszer, kozmetikai cucc, mosószer, bármi, a termék bekerül egy újrahasznosított anyagból készült tárolóba (melyeket különös figyelemmel dizájnolnak minél szebbre a cégek), a UPS kiszállítja, a fogyasztó elfogyasztja, majd mikor kiürült a tartály csak be kell dobni, úgy ahogy van, piszkosan a szállítótáskába, és hívni a „tejesembert”. A cég kitisztítja, újratölti, megint kihozza.

Csak két szépséghibája van a dolognak: egyrészt a szolgáltatás fizetős, előleget kell lehelyezni a tárolókra, melyet később visszakaphatnak a vevők, ha kiszállnának a buliból. De ha belegondolunk, hogy a boltban kapható termékek árának vajon hány százaléka a csomagolás/szállítás és mennyi a valódi érték, ez nem tűnik megfizethetetlen költségnek. A másik gond a szállítás: ha valakit tényleg izgat a környezetvédelem, nem szívesen gondol rá, hogy a megrendelt csokiját is benzingőzös kisteherautók szállítják ki neki. De ez a gond is eltűnni látszik, a UPS már alkalmaz elektromos szállítóautókat és Elon Musk is, akinek a nevét úgy tűnik már egy cikkből sem lehet kihagyni, most rántotta le a leplet legújabb elektromos teherautójáról. Lauren Taylor, a Terracycle kommunikációs alelnöke szerint: " A közlekedésből származó szénlábnyomot hajlamosak vagyunk túlbecsülni, ahhoz képest, hogy milyen energia vagy forrásfelhasználással jár a csomagolóanyagok elkészítése."

A Terrát ugyan sokan kritizálták, hogy ezzel a húzással csak a nagy cégeknek segít, hogy zöldre mossák a nevüket és még több profithoz jussanak, de Tom Szakyt hallgatva a cél valóban a szebb új világ megteremtése lehet, főleg, hogy már kisebb, bio-termékeket forgalmazó márkákkal is leszerződtek.

Ha pedig valaki ügyes a marketingben és ezt jó célokra használja, ne legyünk szkeptikusak, még ha az amerikai módi távol is áll a gondolkodásunktól.

A cégtől egyelőre nem kaptunk információkat a Magyarországi helyzettel kapcsolatban, de Angliában, Németországban, Franciaországban, Japánban, és Ausztráliában már nemsokára lesz Loop.

Platio: az okostérkő

Ha már szóba kerültek az elektromos autók, jöjjön a következő, száz százalékban magyar találmány, a Platio Solar Pavement. Ezzel a termékkel szintet léptek a környezetkímélés terén a feltalálói, nem csak prózai, uncsi napelemről van ugyanis szó, hanem újrahasznosított műanyagból készülő napelemről, melyet térkőként lehet beépíteni, hogy még kevesebb helyet foglaljon. "Az ötlet Ilyés Miklós tájépítész társalapítónk fejéből pattant ki. Tájépítészként rengeteg városi tér és járda tervezésében vett részt. Elborzasztotta, hogy a városok mennyi építőanyagot használnak fel unalmas, szürke burkolatok építésére, miközben az egyre gyűlő, lassan lebomló műanyag hulladékkal még mindig nem tud mit kezdeni az emberiség." -mondja Csende Gergely, a cég kommunikációs és marketing menedzsere.

"A napelemes technológia építőanyagként való felhasználása nemcsak okos, esztétikus és helytakarékos megoldás a megújuló energia használatára, de egyben komoly üzeneti értékkel is bír: a fenntartható jövő nem csupán egy vízió, hanem reális cél. Mi ebben hiszünk."

Energia mindenhez kell, az energia előteremtése viszont, a közlekedés/szállítmányozással együtt egyike a legnagyobb környezetszennyező faktoroknak a világon. Ha mindent napenergiával tölthetővé tennénk, kocsikat, közvilágítást, háztartásokat töredékére csökkenthetnénk a költségeket és az üvegházhatású szennyezőanyagok kibocsátását is.

Akkor miért nem alkalmazzuk ezeket mindenhol?

Csende Gergely szerint a helyzet egyre kedvezőbb a fejlesztésekhez: "A magyar nagyvárosok az utóbbi években látványosan fektetnek smart city fejlesztésekbe is. Márpedig a smart city egyik kulcseleme a megújuló energia és az fenntartható design, melyek a Platio napelemkő esetében ráadásul egyszerre öltenek formát." Azért akad némi hátráltató tényező is, mint például az ár. Sok országban szabnak ki kisebb-nagyobb mértékű adót a napelemekre, de Magyarországon, igazi hungarikumként, ez 57 forint kilónként, még az adócsökkentés után is. Másrészt a felületek kialakítása nem olyan egyszerű feladat. Csúszásgátlóvá, a természet erőinek ellenállóvá és strapabíróvá kell tenni, hogy közlekedhessünk rajta. A Platio csapata, Ilyés Miklós tájépítész, Cseh József vegyészmérnök, Sziszák Imre gépészmérnök azonban megoldotta a problémát, a legó-szerűen egymásba kapcsolható, egyenként 8 kilós egységek edzett-üveg burkolata és a hazai autógyártás selejtjéből újrahasznosított alapanyag akár egy kisteherautót is elbír. Méghozzá nagyon egyszerűen alkalmazható, ahogy Ilyés Miklós fogalmazott egy régi, 24.hu-nak adott interjúban: „Hiába hívjuk okos térkőnek, a cél mindenképpen az, hogy minél butábban lerakható, telepíthető maradjon.”

Már 2017-ben sikerült alkalmazni: Kazahsztánban, az asztanai Green Quarter bevásárló központ előtt 80 négyzetméteren építették be.

A kezdő startupok romantikája itt is beütött: „Nem elég, hogy késett a csomag, se technikust, se szerszámokat nem kaptunk, egy talicskáért majdnem verekedni kellett a kazah építőmunkásokkal”

– nosztalgiázott a Forbesnak Cseh József. A kitartás elnyerte a jutalmát: ma már több helyen is Platioval oldják meg az áramtermelést, többek közt Tatán vagy Budapesten is. Nemsokára két új helyen is találkozhatunk vele: "Az egyik az angyalföldi Zöld Sétány projekt keretében jött létre. Az itt kialakított reklámtábla számára a köré épített napelemkövek biztosítanak 100% tiszta áramforrást. A másik fontos referenciánk a Városliget projekt keretében készült el. A Dvorak sétánynál található játszótéren mobiltelefon-töltő pontokat hoztunk létre, amiket a napelemkövek látnak el zöld energiával"- mondja Csende Gergely. De az igazi, futurisztikus sci-fi faktor lesz a legjobb az egészben: az okos-napelem felülete a jövőben kijelzőként is működhet, így, ha tudni akarjuk, mikor jön a következő busz, vagy hány fok van éppen, csak a lábunk alatt futó feliratokat kell elolvasnunk.

Biofilter: sütőzsírból zöldenergia

Mikor Rudolf Diesel feltalálta a dízel-motort még arról álmodott, hogy földimogyoró-olajjal fogják majd üzemeltetni. De Diesel 1913-ban titokzatos körülmények között vízbefulladt, összeesküvés-elméletek szerint éppen valamelyik olajcég akarta félreállítani az útból vegán nézetei miatt, mi pedig azóta is fosszilis üzemanyagokkal mérgezzük magunkat.

Mivel a jövő közlekedésének kulcsa az elektromos autó, de a jelené egyelőre még mindig a benzin, a környezetvédelmi szempontok fókuszában a biodízel áll. A kukoricából vagy repcéből előállított üzemanyagot ma már kötelező a dízelhez keverni, eddig 5-7%-os arányt írtak elő, nemrégiben 10%-ra nőtt arány, az Európai Bizottság legújabb irányelve szerint pedig a tagállamok által 2020-ig elért arányt befagyasztják 2030-ig, vagyis tíz éven át ugyanazt a szintet kell tartani a gyártásnak. Csakhogy a biodízelhez hatalmas területeken kell növényeket termeszteni, ami vízhasználattal, a betakarítás során pedig (hacsak nem elektromos traktorral csinálják), káros anyagok kibocsátásával jár.

Újra itt az ismerős paradoxon: a környezetkímélő termék előállítása környezetszennyezéssel jár. Ki fogja ezt megoldani?

A válasz moslék és használt-olaj formájában érkezik. A Biofilter cég begyűjti a használt sütőolajat, elszállítja a telephelyére, ahol egyedi technológiával biodízelt készítenek belőle, a moslékból pedig biogáz lesz, melyet a Fővárosi Csatornázási Művek használ fel a melegvíz- és áramellátásban.

A g7 cikke szerint Deák György, a cég alapítója egy osztrák Mekiben figyelte meg, milyen nagy mennyiségben szállítják el a használt olajat, mely nálunk ekkor még nem volt bevett gyakorlat.

„Akkoriban mások voltak az étkezési szokások. A szakácsok szívesen tették a pörkölt alá a használt olajat vagy belekeverték a majonézbe. Addig használták, amíg tudták. A használt olajjal hígított ételt pedig jól megborsozták, megpaprikázták, hogy ne lehessen érezni az ízét”

– idézi fel a régi szép időket. Így tehát a cég egy teljesen új területet tudott kiaknázni, azóta is ők az ország első számú, 70%-os lefedettséget uraló vállalata.

A Biofilter, a Terracycle-hez hasonlóan számol a 21. századi emberek elkényelmesedett életmódjával is, ha kell, házhoz mennek az alapanyagokért. Bármikor rendelhetünk gyűjtőedényt, melyet, miután megtöltöttük használt olajjal, lejárt szavatosságú élelmiszerekkel vagy élelmiszerhulladékkal, a cég elszállít és újrahasznosít, mi pedig azzal a jóleső érzéssel dőlhetünk hátra, hogy a szomszéddal ellentétben, aki biztos még mindig a lefolyóba önti az olajat, mi ma is tettünk valamit a klímaváltozás ellen és még csak a fotelből sem kellett kiszállni.

CYCLE: Biomasszából tisztítószer

Ha pedig biogáz, akkor nem maradhat ki a felsorolásból a Cycle. Negyedik cégünk, a ReNEW Technologies is a biogáz-buisnessben utazott, pontosabban a szennyvíztisztító telepeken visszamaradt biomassza kezelése során keletkező biogáz-kihozatal növelését célozták a kutatásaikkal, mikor, lényegében véletlenül, felfedezték, hogy a savképzés fázisának kontrollálásával lehetőség van a zsírsavak, így az ecetsav kinyerésére is. Mivel az ecetsav a tisztítószerek egyik fontos alapanyaga, így adta magát, hogy a fejlesztést ilyen irányba vigyék tovább, árulta el nekünk Paul Ágnes, a CYCLE kommunikációért felelős munkatársa.

A termékben a víz is újrahasznosított, a palack szintén reciklikált műanyagból készül, de még a címke és a cimkén lévő tinta is ökológiailag lebomló anyagból van, vagyis csillagos ötöst kaphat környezetvédelemből.

A cég számára fontos személyes motivációt jelent a zöldebb jövőért való küzdelem: „Tenni akarunk azért, hogy tisztábban, egészségesebben tudjunk élni, hogy a meglévő energiaforrásokat ne pazaroljuk el, inkább fordítsuk őket hasznunkra új kutatásokkal és technológiával. Ezért létrehoztunk olyan termékeket, amelyek teljesen természetesek és körforgásosak, az alapanyagaik 100%-ban lebomlanak, így nem károsítják az otthonainkat és a környezetünket sem.”

És hova lehet még innen fejlődni? Lesz e esetleg utántölthető CYCLE? „Folyamatosan a termékek innovációján dolgozunk és ez a csomagolásra is vonatkozik. A világ minden tájáról igyekszünk információt beszerezni csomagolási megoldásokról, lehetőségekről.” És ha azt gondolnánk, a környezetbarát termékek házhozszállításánál nincs praktikusabb módja, hogy bevonjuk a lusta városi embereket a klímaváltozás elleni harcba, tévedünk, a CYCLE ebben is innovatívabb más cégeknél:

„Legszívesebben pedig vezetéket fektetnénk be minden háztartásba a vízvezetékek mellé, hogy onnan folyjon a tisztítószerünk.”

Modern Meadow: laborban növesztett bőr

A végére pedig térjünk vissza a kiindulási helyünkre, Amerikába. Él ott még egy magyar származású üzletember, akinek szintén vannak álmai és ezek hamarosan megvalósulnak, áttörést hozva egy eddig még nem tárgyalt szektorban, a ruhaiparban.

Forgács András édesapjával, a korábban a Missouri Egyetem professzoraként dolgozó Dr. Forgács Gáborral együtt alapította az Organovo céget. Az Organovot úgy tartják számon, mint a vállalatot, aki „egymaga felrakta a térképre a bio-nyomtatás kereskedelmi célú használatát”. Kezdetben a kitűzött cél, emberi szervek nyomtatása volt, de közben áttértek a gyógyászati kísérletekben használatos szövetek gyártására, a probléma csak az volt, hogy túlságosan is meghaladták a korukat, így olyankor kezdtek a szövetnyomtatásba, mikor a költségek még túl magasak voltak.

Az első nyomtatott nem gyógyászati célú, hanem élelmiszeripari termék, a hamburger például 300 000 dollárba került (ami végül is nem az Organovo nevéhez köthető). Nem csoda, hogy sokan inkább a mekis sajtburgernél maradtak.

2013-ban aztán megalapították a Modern Meadow-t, ami átnyergelt a bio-ruhaanyagok, azon belül is a 3D-s nyomtatott bőr megalkotására. Az új termék, a Zoa élesztősejtek felhasználásával készül, ezekből állítanak elő kollagént, mely a bőr egyik fő fehérjéje. A bőrhöz kísértetiesen hasonló anyag, melynek még az illata és tapintása is eredetinek tűnik, környezetbarát alternatívát nyújthat nem csak a hagyományos bőrrel, hanem a szintetikus, kőolaj alapú és nehezen (vagy sehogy) lebomló poliészter, vagy a textilből készített természetes alapú, de a gyapottermelés miatt rengeteg vizet felemésztő eddigi megoldásokkal szemben.

Arról már sokat hallottunk, hogy a szarvasmarha tenyésztés milyen terhet ró a környezetre és milyen hatalmas mennyiségű metán kerül miatta a légkörbe, de az ritkábban jut eszünkbe, hogy ez nem csak a marhából készült élelmiszerekre, hanem a bőrcipőre-, táskákra, ezerféle divatcikkre is vonatkozik.

A fenntartható fejlődést szem előtt tartó cég fő célja, hogy elhozza a jövőt, ahol „az állati termékek végül állat-mentesek lesznek.”

Az Iqonic Capital és a Horizon Ventures által is támogatott cég, még nem árulta el, milyen ruhamárkák fogják használni a terméküket, de lehet, hogy nemsokára már egy megrögzött Harley-snak sem derogál majd, ha bio-bőr dzsekiben pattan fel a motorjára.

(Fotó: Flickr/gwire, wikimedia commons, Flickr/ritahogan )