A világ évtizedek óta nem került szembe olyan súlyos egészségügyi válsággal, mint amit a koronavírus kitörése hozott. A kihívások azonban messze túlmutatnak az emberek tesztelésén, karanténba helyezésén és kórházi kezelésén; naponta keletkező hulladékhegyek megfelelő ártalmatlanításáról is gondoskodni kell. Azaz kellene. A probléma jóval szerteágazóbb, mint hinnénk:

Kínában például nincs elég égetőműhely az egészségügyi hulladék megsemmisítésére, ami tovább növeli a fertőzésveszélyt, míg a felelőtlenül eldobott arcmaszkok extra terhet rónak a környezetre.

Mivel a betegség világszerte rohamosan terjed, az országvezetőknek haladéktalanul megoldásokat kell eszközölniük. A fertőzött betegek és az őket kezelő orvosi személyzet által használt maszkokat és egyéb védőeszközöket sterilizálni kell, és magas hőmérsékleten elégetni, külön erre a célra szolgáló helyiségekben. Noha Kínában nem hozták nyilvánosságra a hulladékégetők számát, a szakértők szerint számuk az elmúlt évtizedben nagyjából változatlan maradt, ami távolról sem elég.

A problémát súlyosbítva, az Ökológiai és Környezetvédelmi Minisztérium tavaly kijelentette, hogy a 2003-ban a súlyos akut légzőszervi szindróma (Sars) járványra adott válaszként felépített létesítmények többsége kapacitása végéhez közeledik.

Fennáll tehát annak a veszélye, hogy a koronavírus elterjed a hulladékgyűjtők dolgozói között is, ha a fertőzést hordozó hulladékot nem kezelik megfelelően. A nagy mennyiségű egészségügyi hulladék drasztikusan növeli a kockázatot:

a betegség kiindulópontjának számító Wuhanban csak február huszonnegyedikén kétszáz tonna hulladék keletkezett, ez négyszerese annak, mint amit a város egyetlen égető létesítménye képes naponta kezelni.

A nemzet kétmillió tonna orvosi hulladékot termelt 2018-ban, ám a hulladékkezelésre még mindig nem vezettek be egy egységes, speciális szennyezés-ellenőrzési normát. De máshol sem jobb a helyzet, Hong Kongban például a környezetvédelmi önkéntesek ezresével gyűjtik az utcákon, strandokon, túraútvonalakon eldobott arcmaszkokat, amik fokozott veszélyt jelentenek a tengeri élővilágra, és a madarakra. Különösen aggasztó a tény, hogy több maszkot fertőzöttek is használhattak. A fertőzés órákig vagy akár napokig is tovább élhet nedves közegben, ezáltal könnyen átterjedhet. A maszkok ráadásul műanyag alkotórészeket tartalmaznak, emiatt nehezen bomlanak le. A medRxiv legfrissebb tanulmánya szerint koronavírus akár három napig életképes maradhat műanyag és fém felületeken. Bár az eredmények egyelőre előzetesek, de ha igazak a hírek, akkor akár az eldobott szemét felületéről is elkaphatjuk a vírust.

"Különösen nagy rizikófaktort jelenthetnek a cigicsikkek és eldobált PET palackok, hiszen azok a leggyakoribb egyszer használatos műanyagok."

Amit mi tehetünk, hogy minden esetben törekszünk a használt készítmények, védőfelszerelések használata utáni megfelelő elhelyezésről, vagyis nem dobjuk el a természetben, a kommunális kukába, zárt zacskóba tesszük, kiöblítés után a kézfertőtlenítők flakonját szelektíven - vagy speciális veszélyes hulladékgyűjtőben - gyűjtjük.

(Fotó: Pixabay)