Különleges és meglehetősen kiszámíthatatlan égi vendég érkezik a belső Naprendszerbe: a csillagászok januárban azonosították a C/2026 A1 (MAPS) jelű objektumot. Az égitest a ritka Kreutz-üstökösök közé tartozik, amelyek hírnevüket annak köszönhetik, hogy pályájuk során extrém módon megközelítik központi csillagunkat. A „napsúroló” jelző ebben az esetben nem túlzás, hiszen az üstökös sorsa egy hajszálon függ: a hatalmas hőterhelés és a gravitációs erők vagy elpusztítják, vagy az évtized egyik legemlékezetesebb látványosságává teszik.

A számítások szerint a kritikus pillanat április 4-én jön el, amikor az objektum mindössze 160 ezer kilométeres távolságban száguld el a Nap felszíne felett. Hogy ez mennyire kevés, azt jól szemlélteti, hogy a távolság alig éri el a napátmérő tizedét. A Kreutz-üstökösök családjára jellemző módon a C/2026 A1 (MAPS) is óriási tempóban, a fénysebesség mintegy 0,2 százalékával halad át ezen a forró zónán. Ilyen közelségben már nemcsak a gázok szabadulnak fel, hanem a szilárd alkotóelemek is párologni kezdenek, miközben a Nap árapályerői folyamatosan feszítik az üstökösmag szerkezetét.

A kutatók jelenleg két lehetséges kimenetellel számolnak a napközelséget követően. Az optimistább forgatókönyv szerint a mag egyben marad, és a Nap mögül előbukkanva látványos fényshow-t produkál a szürkületi égbolton. A borúlátóbb elmélet alapján a Kreutz-üstökösök ezen példánya darabokra hullik a gravitációs stressz alatt, ám a szakemberek szerint még ez is tartogathat meglepetést: a széteső mag anyagából egy hatalmas, fényes porcsóva képződhet, amely szintén jól látható marad az alkonyati órákban.

A megfigyeléshez a legfontosabb dátum április 4-e, azon belül is a 16:23-as időpont, amikor az üstökös eléri pályája legmélyebb pontját, azaz ekkor lesz a legközelebb a Naphoz. A biztonságos észlelés érdekében azonban meg kell várni a napnyugtát, amint a Nap a horizont alá bukik, a nyugati égbolton érdemes keresni a jelenséget.

Ha az égitest túléli a találkozást, április 5-től kezdve egy tíz napos ablak nyílik meg a megfigyelők előtt. A Kreutz-üstökösök megpillantásához nyílt, tereptárgyaktól mentes látóhatárra lesz szükség, közvetlenül a naplemente utáni percekben.

A csillagászati közösség nem véletlenül fordít kiemelt figyelmet az eseményre, hiszen hasonló típusú égitestet több mint 15 éve nem sikerült ilyen közelről megfigyelni. A földi obszervatóriumok mellett több űrszonda is készenlétben áll, hogy dokumentálja a C/2026 A1 (MAPS) haláltusáját vagy diadalmas visszatérését. Bár a Kreutz-üstökösök viselkedése mindig tartogat bizonytalanságot, az április eleji időszak mindenképpen tartogat egy esélyt arra, hogy szabad szemmel is látható, monumentális csóvát csodálhassunk meg az alkonyati égen.

(Forrás: HVG, fotó: Getty Images)

Ez is érdekelhet:

Pazar égi jelenségeket láthatunk 2026-ban: ezeket mind nézheted, távcső sem kell A csillagászat kedvelői számára a 2026-os esztendő rendkívüli izgalmakat tartogat, hiszen az év folyamán több olyan ritka esemény is bekövetkezik, amely hazánk területéről is kiválóan megfigyelhető lesz. Az éjszakai és a nappali égbolt egyaránt tartogat meglepetéseket.

Úgy tűnik, nem csak bolygókon lehet élet – alapjaiban dőlhet meg minden, amit a Földön kívüli életről gondoltunk A csillagászok régóta abból indulnak ki, hogy az élet kialakulásához szükséges feltételek elsősorban a csillagok körül keringő bolygókon keresendők. Egy friss kutatás azonban arra utal, hogy a világegyetemben létezhetnek olyan helyek is, ahol csillag nélkül, a csillagközi tér sötétjében is fennmaradhatnak az élethez szükséges körülmények.

Háromezer méteres jéghegyek a világűr peremén: lenyűgöző felvételek a Plútóról A NASA New Horizons űrszondája által készített nagy felbontású felvételek feltárják a Plútó geológiailag aktív arcát, ahol a csontig hatoló hidegben acélkeménységű vízjégből épült, többezer méter magas hegyláncok tornyosulnak a nitrogénjég borította síkságok fölé.