De miért kell áram a Bitcoinnak?

A bitcoin tisztán digitális eszköz, egyesek és nullák egymásutánja, ahogy korábban láthattuk, a blokklánc, mint adatbázis feljegyzéseként létezik csupán. Így joggal merül fel a kérdés, hogy miért van szüksége “extra” elektromos energiára, a rendszer fenntartásához miért nem elegendő az az áram, amit az internetet alkotó számítógépek, szerverek eleve használnak.

A válasz a korábban már említett bányagépekben rejlik, ezek azok a számítógépek, amik a HASH algoritmussal foglalkoznak, ők ellenőrzik többek között azt, hogy rendelkezésre áll-e az elkölteni kívánt bitcoin mennyiség egy felhasználó tárcájában. A legfontosabb feladatuk az, hogy a blokkláncba kerülő új blokkokat, vagyis az új tranzakciók részleteit jóváhagyják, márpedig a HASH algoritmus folyamatos futtatása energiaigényes.

Mielőtt továbbmennénk, meg kell értenünk egy fontos paramétert a Bitcoin rendszerében, ez nem más, mint az úgynevezett difficulty, a bányászat nehézségére utal. A rendszer úgy van beállítva a kezdetektől, hogy minél több bányász vesz részt a világban szétszórt számítógépekkel a munkában, annál nehezebb egy-egy új blokkot megfejteni, vagyis előállítani azért, hogy nyugodt szívvel a blokklánchoz csatolhassuk.

A Bitcoin 2009-es indulása óta folyamatosan nőtt az érdeklődők száma, ezzel párhuzamosan az árfolyam is emelkedett, mivel nőtt az árfolyam, egyre többen látták úgy, hogy érdemes bányászattal foglalkozniuk, hiszen a rendszer bitcoinnal jutalmazza munkájukat. Ennek megfelelően a difficulty is folyamatosan nőtt, a bányászok ezért egyre nagyobb és nagyobb számítási kapacitást állítottak a rendszer szolgáltatába azért, hogy megtartsák nyereségeiket. A bányászat üzleti részét könnyű átlátni, az eszközök beszerzése, karbantartása, illetve a havi villanyszámla jelenti a kiadást, a bevételt pedig a rendszer fenntartásáért kapott bitcoin jutalom.

A bitcoin bányászathoz kezdetben elegendő volt egy hétköznapi laptop, és az abban található átlagos processzor, majd hamar elkezdődött a videojátékok világából ismert grafikus kártyák használata, mind a mai napig komoly piaca van az új, és a használt GPU-knak is a bányászok körében.

Azonban a videókártyákat is hamar kinőtte a rendszer, néhány évvel ezelőtt megjelentek az úgynevezett Application Specific Integrated Circuit (ASIC) gépek, ezekkel semmi mást nem csinálhatunk a bányászaton kívül, óriási teljesítményük van, nem mellesleg nagyon hangosak, és persze még több áramot fogyasztanak.

Vannak cégek, akik dollármilliókat fektetnek ASIC gépekbe, keresnek a világban egy olyan helyet, ahol a lehető legolcsóbb az áram, például víz, vagy egyéb erőművek közvetlen szomszédságában, esetleg elhagyatott nemesfém bányák mélyén, és nagyüzemben bitcoint bányásznak.

Mindez ahhoz vezetett, hogy a világban szétszórt magán bányagépek, és a nagyüzemi bányász farmok együttes, éves áramfogyasztása szinte azonos Ausztria éves fogyasztásával. A Bitcoin jelenlegi fogyasztása 120 gigawatt másodpercenként, ez 71,8 terawattóra évente, Ausztria esetében ugyanez az érték néhány éve 72,2 volt.

Érzékletes adat, hogy a cikkünk születésekor talált számok szerint az elmúlt egy nap során, a Bitcoin hálózat által használt árammennyiség 196 852 221 KWh volt, összehasonlításképp elég annyit tudni, hogy egy négy fős magyarországi családi ház fogyasztása 230 KWh, havonta. Mondanunk sem kell, hogy abban a világban, amiben egyre nagyobb hangsúlyt kap a környezettudatosság, ez nem túl szerencsés. Szintén érzékletes, vagy inkább döbbenetes adat, hogy egyetlen egy bitcoin tranzakció végrehajtásához szükséges elektromos árammal 25 amerikai háztartást lehetne egy egész napig ellátni.

Természetesen nem feledkezhetünk meg a manapság egyre fontosabbá váló karbon lábnyomról sem, egyetlen bitcoin tranzakció esetében ez az érték több mint három és fél mázsa, egészen pontosan 351,57 kg. A rendszer egészének éves karbon lábnyoma ennek megfelelően brutális, 34,13 megatonna, ez éppen annyi, mint amennyit a hatmilliós Dánia termel egy év alatt.

Itt még mindig nincs vége, a folyamatosan fejlődő számítástechnikában beszélnünk kell az elektronikus hulladék keletkezéséről is, különösen nagy probléma ez az ASIC-ok világában, hiszen az óriási verseny nagy nyomást helyez a gyártókra, folyamatosan újabb és újabb modellekkel kell előállniuk. A becslések szerint 9,35 kilotonna hulladék kerül ki a Bitcoin “kezei közül” évente, ráadásul elektronikus szemétről van szó, ami speciális eljárást igényel a hulladékgazdálkodásban.

A kriptopénz-piac szereplői is tisztában vannak a probléma súlyával, éppen ezért egyre többen állnak át egy másik mechanizmusra, az úgynevezett PoS (Proof-of-Stake) konszenzus lényege, hogy nem nagy számítási kapacitás, hanem a felhasználók automatizált szavazatai hagynak jóvá egy-egy tranzakciót. Minél nagyobb készlettel rendelkezik az adott kriptopénzből egy felhasználó, annál nagyobb súllyal esik latba a szavazata, ha valaki megpróbál egy jogosulatlan tranzakciót jóváhagyni, akkor büntetésben részesül, a tisztán játszó szereplők pedig jutalmat kapnak, természetesen kriptopénz formájában.

A Bitcoin energia fogyasztásával elszállt a ló, a rendszer ma már szinte fenntarthatatlan, a piac azonban reagál, próbálja megújítani önmagát új, környezetkímélő megoldások bevezetésével. A baj csak az, hogy a teljes kriptopénz piac bő hatvan százalékát teszi ki a bitcoin, ebben a coinban áll a legtöbb tőke, egyelőre nincs okunk azt feltételezni, hogy a következő évek során csökken a jelentősége.

(Fotó: Getty, Wikimedia Commons, Pixabay)