A James Webb űrteleszkóp nyáron kezdi meg tudományos munkáját, miután a berendezések előkészítési szakasza a végére ér - a NASA május 19-ei közleménye szerint az időpont már közelít, jelenleg a fedélzeten lévő négy tudományos műszer, a NIRCam (Near Infrared Camera), a NIRSpec (Near Infrared Spectograph), a NIRISS (Near Infrared Imager and Slitless Spectograph) és MIRI (Mid-Infrared Instrument) 17 féle működési módjának próbája zajlik, és az első mozgó űrbeli objektum követésével is tesztelték a teleszkóp beállításait. Ehhez a 6481 Tenzing elnevezésű aszteroidát használták alanynak, amely nevét Tenzing Norgay nepáli serpáról kapta, aki Edmund Hillary-val együtt először ért fel a Mount Everestre 1953. május 29-én.

Az űrtávcső megfigyelései számos új felfedezés alapjait jelenthetik és az adatok olyan elméletek megerősítését vagy cáfolatát is biztosíthatják, amelyeket a korábbi teleszkópos észlelésekre alapozva alkottak meg a kutatók, de a bizonyításuk eddig nem volt lehetséges. A James Webb Teleszkóp az eddigi legnagyobb az űrtávcsövek között a maga 6,5 méteres főtükrével, és elsősorban az infravörös sugárzást méri majd 0,6-28 mikron hullámhosszon: ezzel azokat a jeleket is tudja érzékelni, amelyek a galaxisok formálódása idején a sűrű poron is áthatolnak, így jobb rálátást nyújt a csillag-, és bolygókeletkezési folyamatokra.

Az első év tudományos programjai között magyar vonatkozású projekt is helyet kapott: a Szegedi Tudományegyetem csillagásza, Szalai Tamás és munkatársa, Ori Fox a szupernóvák potenciális porgeneráló hatását vizsgálják majd. Emellett további hatezer órányi megfigyelési időn osztoznak azok a programok, amelyek például a galaxisok evolúcióját, az ultra-vörös galaxisok jellemzőit, a szupermasszív fekete lyukakat, az Uránusz holdjait, a Plútó "klímáját", a Neptunusz atmoszféráját vagy a barna és fehér törpéket térképezik fel. Az egyik régi kérdés, amire választ kaphatnak a csillagászok az első megfigyelési ciklus alatt, hogy vajon tényleg lávaeső esik-e a 2004-ben felfedezett 55 Cancri e exobolygón, amelynek felszínét nagy valószínűséggel forró láva borítja, belseje pedig gyémántokat rejt.

Az 55 Cancri e egy szuperföld típusú extraszoláris, vagyis Naprendszeren kívüli bolygó, amely a Föld tömegének nyolcszorosával rendelkezik és a napja, a Copernicus körül körülbelül 17 óra alatt ér körbe. A bolygóról szóló információk, amelyeket a Spitzer Űrteleszkóp mérései segítségével gyűjtöttek össze a kutatók, arra engedtek következtetni, hogy a napjához való közelsége miatt a Cancri e felszíne egészen speciális: az egyik oldalán, ami mindig a Copernicus felé fordul, a forróság folyékony lávatavakat generál, a másik, állandó sötétségbe burkolózó oldalon viszont a láva megszilárdul és kemény kőzetet alkot.

Ennek a teóriának egy valamelyest módosított verzióját részletezte egy 2017-es tanulmány, amit ugyanazoknak az adatoknak az alaposabb elemzése után készítettek a NASA Jet Propulsion Laboratory munkatársai: ebből kiindulva immár azt feltételezték, hogy a bolygónak légköre is van, ami a földihez hasonló alkotóelemekből áll. De az 55 Cancri e különleges struktúrája mögött más ok is húzódhat.

A Stockholmi Egyetem csillagászai, Alexis Brandeker vezetésével azt vizsgálják majd a James Webb Teleszkóp segítségével, hogy vajon a bolygó felszíne nem különbözik-e a korábban feltételezettől, mivel az ő hipotézisük szerint a Cancri e valójában forog a tengelye körül és nincs állandó nappal az egyik, állandó éjjel a másik felén. Ebben az esetben a lávafolyamok délutánra forrósodnak fel legjobban, ekkor egy részük el is párolog, majd a bolygó hűlése közben, estére a pára hőmérséklete csökken, lávacseppek jönnek létre, amelyek lávaesőt hoznak létre. A teória tesztjét a NIRCam F444W filterének alkalmazásával végzik el a kutatók, akik a mérések után közelebbi képet kapnak az exobolygó összetételéről és tulajdonságairól.

Az 55 Cancri e azonban abban az esetben is rendkívüli égitest marad, ha kiderül, hogy a lávaeső hipotézis nem állja meg a helyét, mivel a bolygó magas széntartalma miatt, ha nem is az egész bolygó, de jelentős része gyémántból és grafitból állhat. A felfedezése utáni években ki is kiáltották gyémántbolygónak, de későbbi vizsgálatok során megállapították, hogy a Copernicus oxigén-szén aránya nem a korábban becsült értékek szerint oszlik meg, ez pedig a bolygó összetételét is más színben tüntette fel, vagyis a gyémánt mennyisége valójában kevesebb lehet az 55 Cancri e-n. Azonban még így is tartalmazhat elegendő gyémántot ahhoz, hogy különösen "értékes" tagja legyen a felfedezett exobolygók egyre bővülő csapatának.

(Fotó: NASA, ESA, CSA, Dani Player (STScI), Getty Images/gremlin)

Forró láva boríthat egy újonnan felfedezett Naprendszeren kívüli holdat A rendkívüli, vulkanikus égitest ötszázötven fényévnyi távolságra fekvő óriásbolygó körüli pályán keringhet.