A James Webb Teleszkóp három hónapja érte el rendeltetési helyét, a második Lagrange-pontot, ahol az elkövetkező legalább tíz évben végzi majd megfigyeléseit. Az űrtávcső elsődleges feladata az infravörös tartományban végzett mérések elvégzése lesz, ennek révén pedig az eddigieknél sokkal több adatot gyűjthetnek a kutatók azokról a titokzatos történésekről, a galaxisok születéséről, amelyek halvány jeleit a csillagközi porfelhők elfedik a látható fény tartományában működő eszközök elől.

Az első csillagok és az ősi galaxisok kialakulásának pontos idejéről kevés információ áll rendelkezésre,

de a közeli és közép-infravörös tartományban érkező jeleket detektáló műszerek kifejezetten ideálisak a régmúlt események nyomainak felfedésére, mivel az azóta eltelt hosszú idő alatt a vöröseltolódás miatt az elektromágneses spektrumnak ebbe a hullámhossztartományába tolódott el a csillagok által kibocsátott fény.

A James Webb űrteleszkóp tudományos eszközei még nem kezdték el az adatgyűjtést, de a tükrök beállítása már befejeződött és a képalkotó berendezések tesztelésére is sor került. Az első képet, amit egy csillagról fotózott a már beállított főtükörrel a teleszkóp, márciusban mutatta be a NASA, most pedig az összes kamera és a spektrográf teljesítményét demonstrálták a Nagy Magellán-felhőről készült felvételek segítségével.

A NIRCam, a NIRISS és MIRI kamerák mellett a NIRSpec spektrográf és a Fine Guidance Sensor képei is megtalálhatóak a felvételek között - ez utóbbi két műszer feladata nem a képek készítése, de bizonyos kivételes esetekben, például ha a berendezések összehangolása miatt szükség van rá, akkor alkalmasak felvételek rögzítésére is.

• A NIRCam (Near Infrared Camera) 0,6 mikrontól 5 mikronig terjedő hullámhossz tartományban mér, a NASA képén látható felvételt 2 mikron hullámhosszon készítette. Az eszköz egy koronagráffal is rendelkezik, amely a csillagok és fényesebb objektumok fényét blokkolja, így a közelükben lévő halványabb jelek is érzékelhetővé válnak, ez segíthet például az exobolygók megfigyelésében, amint azok a csillagjuk mellett elhaladnak
• A NIRISS (Near Infrared Imager and Slitless Spectograph) a Fine Guidance Sensorral egy eszközt alkot, a műszer 0,8-tól 5 mikron hullámhosszig mér, és szintén az exobolygók vizsgálatában, valamint az univerzum legelső fényeinek detektálásában játszik majd szerepet. A Fine Guidance Sensor a teleszkóp precíz irányba állításában segít, hogy a lehető legpontosabb képeket lehessen elkészíteni vele

• A MIRI (Mid-Infrared Instrument) 5 mikron és 28 mikron között mér és egy kamera és spektrográf együtteséből áll. A kamera a Kuiper-öv objektumait is figyeli majd és olyan képek készítésére lesz alkalmas, amelyek a Hubble képességeit meghaladják, mivel a Hubble teleszkóp a látható fény, az ultraibolya és a közeli infravörös tartományban működő eszközökkel van felszerelve
• A NIRSpec (Near Infrared Spectograph) 0,6 mikrontól 6 mikronig mér és egészen különleges mechanikával van ellátva, amit a NASA tudósai azért fejlesztettek, hogy a spektrográf egyszerre 100 űrbeli objektum sugárzási spektrumának megfigyelésére is képes legyen. A rendszert alkotó, hajszálnyi szélességű, mikro méretű reteszek mindegyike egyesével nyitható és zárható mágneses mező segítségével, így lehetséges szabályozni a beérkező jelek mennyiségét. "A mikroreteszek ahhoz hasonlóan működnek, mint mikor az ember hunyorít, hogy egy tárgyra fókuszáljon a zavaró fény kiiktatásával." - írja a NASA.

A képek témájának választott Nagy Magellán-felhő különösen gazdag csillagközi porban és aktív csillagkeletkezési terület, emellett viszonylag közel, 160 000 fényévnyire helyezkedik el a Földhöz, ezért ideális fotóalanyt jelentett. Korábban már a Hubble is számos képen megörökítette a galaxis különböző részeit, köztük azt a régiót, az N11-et, amelyben rengeteg új csillag születik a Nagy Magellán-felhővel szomszédos Tejútrendszer gravitációs hatásának köszönhetően, ami befolyásolja a galaxis gázainak viselkedését.

Az elkövetkező két hónap során a James Webb űrteleszkóp berendezéseinek konfigurációjára kerül majd sor, a tudományos munkák ezután, valamikor a nyár folyamán indulnak. Az STSI (Space Telescope Science Institute) tavaly hirdette ki a megfigyelési programok első ciklusában helyet kapó projektek listáját: ezek összesen 6000 órányi megfigyelési időt kaptak a teleszkóp berendezéseinek használatával. Köztük rövidebb, kevesebb, mint 25 órányi programok is találhatóak, de van olyan projekt, amelyhez több mint 75 órán át állnak rendelkezésre a teleszkóp műszerei vagy valamely műszere.

A csillagok fizikájával és típusaival foglalkozó programok közé bekerült a Szegedi Tudományegyetem csillagászának, Szalai Tamásnak és munkatársának, Ori Foxnak projektje is (Are Supernovae Dust Factories?), ami a szupernóvák potenciális por generáló hatásával foglalkozik. A kutatók leírása szerint lehetséges, hogy az univerzumban található csillagközi por jelentős részét azért nem sikerült detektálni, mert az időközben lehűlt, így csak hosszabb hullámhosszokon mutatható ki a jelenléte. A James Webb Teleszkóp MIRI műszerével öt közeli IIP típusú szupernóvát figyelnek majd meg, amivel a por energiaeloszlásáról gyűjtenek közelebbi információkat, ezzel elősegítve a szupernóvák szerepének megértését a kérdésben.

(Nyitókép: az SN 1987A szupernóváról készült művészi illusztráció/ESO/L. Calçada Fotó: NASA, ESA and Jesús Maíz Apellániz (Instituto de Astrofísica de Andalucía, Spain), NASA/STScI, Flickr/NASA Webb Telescope)

Elküldte az első képet a valaha készült legfejlettebb űrtávcső A HD 84406 jelű csillagról készült fotó nem túl látványos, de rendkívül fontos szerepe van abban, hogy az űrteleszkóp néhány hónap múlva már a rendeltetésének megfelelően tudjon működni.