A vízhiányos területeken kiemelten fontos lenne többféle technológiai megoldást alkalmazni a folyadék előteremtéséhez, elvégre az ilyen területeken élőknek sokszor más alapvető infrastrukturális elemeket is nélkülözniük kell - mondja Alina LaPotin, az MIT kutatója. A szakértő és csapata kifejlesztett egy eszközt, ami egy erősen adszorbens, azaz vízelnyelő anyagot, zeolitot tartalmaz, éjjelenként pedig vízgőzt von ki a levegőből. Míg a rendszer nappal a Nap energiájának segítségével felszabadítja a vizet a zeolitból, hogy az folyékony formában hasznosítható legyen. LaPotin szerint a zeolit nagyon porózus és óriási belső felülete miatt a szinte teljesen száraz levegőből is megköti a vizet. A kísérletek során a csapat

húsz százalékos relatív páratartalom mellett is sikeresen kinyerte a vizet, ami megfeleltethető a sivatagi körülményeknek.

A már létező hasonló rendszereknek, például ködhálóknak általában minimum ötven százalékos relatív páratartalom kell hasonló működéshez. Azok ráadásul gyakran így is csupán korlátozottan alkalmazhatók, emellett rendkívül energiaigényesek, a vízhiányos régiókban azonban többnyire elég elektromos áram sem áll rendelkezésre. LaPotin és társai ezért olyan kompakt vízkinyerő készülék megalkotását tűzték ki célul, amelyek a világ szinten minden táján bevethetők, nincsenek az elektromos hálózatra utalva, és hordozhatók is.

Az új prototípus egy dobozra hasonlító készülék, amely akril, alumínium és réz keverékéből áll, súlya pedig jelenlegi formájában megközelítőleg hét kilogramm. A kísérleteknél ez a rendszer naponta 0,77 liter vizet nyert ki a levegőből egy négyzetméternyi napenergiát hasznosító panel segítségével. A kutatók most azon dolgoznak, hogy milyen még erősebb vízmegkötő képességű anyagokat alkalmazhatnának a készülék hatékonyságának javítása érdekében.

(Fotó: MIT)