Az Apple streaming platfromja az Apple TV+ nincs hiányában a látványos sci-fi sorozatoknak, legyen szó alternatív történelemről (For All Mankind), a földönkívüliek inváziójáról (Invasion) vagy akár a zsáner klasszikusainak a feldolgozásáról (Alapítvány) – most pedig ezekhez próbál felzárkózni a múlt heti háromrészes premierrel a Constellation, ami egy nyolc részes, sci-fi alapokra épített pszichológiai thriller az egyszemélyes Mandela-effektus diszkrét bájáról.

Kezdik sejteni, hogy az emberiség egy jelentős része miért emlékszik egy eltérő valóságra A Mandela-hatás lényege, hogy emberek egy jelentős része bizonyos jelenségekre, történésekre a valósághoz képest máshogy, de egymással megegyező módon emlékszik. Az okok mögött alternatív valóság, a Nagy Hadronütköztető és más összeesküvés-elméletek is előkerülnek. Egy új kutatás alapján azonban kezd felsejleni, hogy mi okozza ezt a jelenséget.

A sztori röviden a spoilereket kerülve:

A sorozat Jo Ericsson (Noomi Rapace) történetét meséli el, aki egy űrhajós az Európai Űrügynökségnél, és a Nemzetközi Űrállomáson él, távol férjétől, Magnustól (James D’Arcy) és lányától, Alice-től (Davina Coleman). Amikor egy rejtélyes objektum eltalálja az ISS-t, akkor megsérülnek az űrállomás életfenntartó rendszerei, ami Paul Lancaster parancsnok (William Catlett) halálához vezet, így a legénységnek két Szojuz mentőkapszulával kell evakuálnia.

Mivel a kettőből az egyik kapszula működik csak, és abba nem fér be a teljes legénység, így a rangidős Jo marad egyedül, hogy megjavítsa a másik kapszulát, miközben egyre fogy az oxigénellátása. Az idővel versenyezve, hogy biztosítsa a hazatérését, látomások gyötrik. Még ijesztőbb, hogy látunk Jo-ról felvillanásokat egy másik időben és helyen, ahogy Alice-t egy hóviharban egy kunyhóhoz vonszolja.

Habár a New Scientist cikke szerint a tudomány nincs rendben a sorozatban, mégis az ISS-en töltött idő remek, a valósághoz pányvázott űrhorror, ami némi túlkapás ellenére egy hihetőbb Gravitációnak tűnik. Az űrállomás ugyanis pont úgy épül fel, ahogy a valóságban is, még a modulok is a megfelelő nevükön szerepelnek, és egészében jól össze lett rakva ez az mikrogravitációs környezet.

Az első három rész egyszerre került fel a platformra, amit hetente követnek az újabbak – ez a szervírozás azért is volt jó ötlet, mert az első három epizód egy nagyobb egészként meséli el, hogy Alice mihez kezd az állomáson, és miként tud onnan elmenekülni. A készítők sikeresen alakítják át a Nemzetközi Űrállomást, ezt az elképesztő tudományos projektet egy kozmikus kísértetkastéllyá, és ha a sorozat csak ennyivel szolgálna, már akkor is egy kiemelkedő űrhorrort tettek volna le az asztalra.

Mindennek oka, hogy a Constellation inspirációs forrása maga a rögvaló – bár meglepő módon nem a tényleges ISS. Mint azt ugyanis a sorozatot megalkotó író, Peter Harness elmondta, az ISS-es rész az 1982-től 1991-ig működő szovjet űrállomáson, a Szaljut 7-en alapszik. Hasonlóan ugyanis a sorozatban szereplő ISS-hez, a Szaljuton is akadtak szokatlan jelenségek, ahogy technikai kihívások is: például a Szaljut 7 működése során akadt orvosi vészhelyzet és áramkimaradás is, ami kommunikációs zavarokhoz és működési hibákhoz vezetett. Természetesen a Constellation sztorija fikció, de a kísérteties hangulat a Szaljut 7-tel kapcsolatos beszámolókon alapul.

Némi aggodalomra adhat okot ugyanakkor, hogy a feszültség mennyire fog működni az után, hogy az ISS-es rész lezárulni látszik – tehát hogy a sorozat elengedni kényszerül a valóság mankóját, hogy teljesen átadja magát a fikciónak. Az már látható, hogy a “multiverzumos” rész sincs érdekességek és izgalmak nélkül, de ezek egészen másfélék, ha úgy tetszik szokványosabbak, “tévésebbek”, mint az ISS-en történtek, amely epizódokat épp a valóságból és fikcióból kikevert egyedülálló koktél tett hihetővé és így: átélhetővé.

Ettől független és bizonyos sutaságok ellenére is, ha a Constellation végül beszürkül a tévés pszichothrillerek nagy mocsarába, és mondjuk olyan középszerré válik, mint A létezés határa, ez a három rész akkor is, akár önálló filmként is megállja a helyét. Egy próbát tehát mindenkinek megér, aki kedveli a valósághoz horgonyzott sci-fit és a borzongást, legfeljebb a negyedik epizód környékén el lehet majd engedni.

(Kép: Apple TV+)