Tabby csillaga

Tabby csillaga körül számos rejtély szövődött az évek során. A legvadabb elméletek szerint a csillag fényét egy idegen civilizáció hatalmas épített struktúrája takarja ki előlünk szabályos időközönként. A csillagászok most úgy tűnik megtalálták a keresett válaszokat.

A KIC 8462852 nevű csillagot, azaz a felfedezője után Tabby csillagának hívott égitestet 2015-ben fedezte fel Tabetha Boyajian csillagász. A csillag már a kezdetektől számos talányt tartogatott, hiszen a fényét időről-időre nagymértékben kitakarta a földi megfigyelők elől valami. 

Az idegen civilizációk rajongói azonnal egy Dyson-gömböt vizionáltak a csillag köré. Freeman Dyson a múlt század ötvenes éveiben elgondolkodott azon, hogy a csillagokban koncentrálódó hatalmas energia egy megfelelően fejlett civilizáció által akár nagy részben befogható lenne, ha egy, a csillag méreteivel vetekedő megastruktúrát, úgynevezett Dyson-gömböt építenének köréje, hogy a lehető legnagyobb hatásfokot érjék el. 

Menekülés a Földről, a Super Orion pulzáló atomrobbanás-hajtóművű csillagközi bárkával Ha az emberiségnek egyszer el kellene hagyni a Földet, nagy lenne a tolongás az ülőhelyekért az exodust kivitelező űrhajókon. Jó nagy űrhajók kellenének. Mármint igazán, igazán nagy űrhajók. Vagy még annál is nagyobbak.

Csillag-erőmű

A teóriát egy másik elmélet támasztotta alá, mely szerint egy civilizáció annál fejlettebb, minél nagyobb energiákat képes irányítani, tehát ha nagyon nagyon fejlett, akkor akár olyan struktúrákat is építhet, amelyek teljesen befednek egy csillagot, hogy annak minden energiáját hasznosítsák. 

Az 1470 fényévnyire található KIC 8462852 csillag esetében tehát olyan köré épített energiaelnyelő építményt kell elképzelnünk, ami mellett a Halálcsillag csak egy apró billiárdgolyó. A csillagászoknak voltak hihetőbb, de még mindig az elmélet kategóriába eső feltételezései, melyek szerint egy különösen sűrű porfelhő is okozhat ilyen jelenséget.

A csillag fényében 22 százalékos halványodást észlelünk, és elméleti úton azt már eddig is sikerült kizárni, hogy ezt egy óriási bolygó, esetleg megastruktúra okozhatná. A porfelhő versenyben maradt, és az a lehetőség is felmerült, hogy magának a csillagnak a fénykibocsátása változik, hiszen ez még a saját Napunknál is előfordul, még ha jóval kisebb mértékben is.

Kettős csillagrendszer

Logan Pearce Arizona Egyetemének kutatója és csapata négyéves kutatómunkával az Astrophysical Journal tudományos folyóiratban tette közzé eredményeit, valószínűleg megoldva a rejtélyt. A kutatók arra jutottak, hogy Tabby csillaga valójában egy kettős csillagrendszer nagyobbik csillaga.

Összevetve a Keck obszervatórium és a Gaia műhold asztronometriai adatait,  kimutatták, hogy a KIC 8462852 mellett, egy jóval halványabb csillag, a KIC 8462852 B is a rendszer része. A titokzatos KIC 8462852 tömege Napunk tömegének 1,36-szorosa, mérete pedig annak másfélszerese. Újonnan felfedezett  párja egy vörös törpe, mely kevesebb, mint a Nap tömegének és méretének fele.

Tabby csillaga fényének fluktuációjáért nem a vörös törpe felelős, de a két csillag gravitációs kölcsönhatása akár megzavarhatja annyira a Tabby csillaga körül keringő bolygók pályáját, hogy azok katasztrofális táncban darabokra törve, egymásba ütközve különösen sűrű aszteroidamezőt alkossanak, ami már képes arra is, hogy felelős legyen Tabby csillagának pulzálásáért. A csillagászok már más hasonló fényingadozásokat produkáló kettős csillagrendszereket is felfedeztek, és rejtély is maradt bőven, hiszen nem kevesebb, mint 21, hasonlóan furcsa pulzálást mutató csillagot ismerünk.

(Forrás: ScienceAlert Kép: Wikipédia)

Ez is érdekelhet:

Egy kutatónő, aki épp most tízszerezte meg űrhajóink sebességét, új generációs plazmahajtóművével A prototípus készítés előtt álló plazmahajtómű alkalmazásával hamarabb juthatnak el az űrhajók a távoli bolygókra, sokkal gyorsabban mint a mai megoldásokkal lehetséges, sőt, akár ennél is sokkal, de sokkal messzebbre.

Tíz éve keresték, és most talán meglett. Felfedezhették az univerzum gravitációs háttérhullámát Mai tudásunk szerint az Univerzumunk valószínűleg hemzseg a gravitációs hullámoktól, hiszen minden ütköző fekete lyukpárnak vagy neutroncsillagnak, minden összeomló szupernóvának és különösképpen magának az ősrobbanásnak, erős hullámokat kellett keltenie a téridőben.

Hatalmas forgó korongot találtak a korai világegyetemben Az ősrobbanás után másfél milliárd évvel megpillantott korong alakú galaxis egy véletlen felfedezés, ami meglett kora ellenére több kérdést vet fel, mint amennyire választ ad.