A kérdés pedig, ami mindenkiben felmerül, hogy ha (pontosabban: mielőtt) a dolgok igazán rosszra fordulnak, hova érdemes költözni. A Gizmodo erről kérdezte a téma több szakértőjét is, mi pedig ezt foglaljuk össze röviden. Az eltérő megközelítések ellenére is a válaszokból elkezdett kibontakozni egy egységes, kicsit nyugtalanító kép, amelynek lényege, hogy a jövő ezen a bolygón sajnos nagyon más lesz, mint a jelen. Hogy a saját vagy a gyerekeink életét érintő hatásokat csökkentsük, több szinten vizsgálhatjuk a problémát – és kezdjük a legalsóval, a praktikusabb, néhány személyre koncentráló – és hát minek kerülgessük a forró kását, mondjuk ki: önzőbb megközelítéssel. Ebben az esetben a kérdésünk a következőképp néz ki: hol leszek én magam a szeretteimmel együtt biztonságban?

Már erre a kérdésre is több válasz létezik. Az egyik legnihilistább vélemény szó szerint úgy hangzik, hogy esetleg a Marson. Eszerint kár bárhová is mennünk, mert nincs hova futni, ehhez elég csak a texasi fagyra, vagy a bozóttüzekre gondolni. Ami pedig a jövőben ránk vár, az mindennek a katasztrófának legalább a háromszorosa, és az egész bolygó lángokban fog állni a szó átvitt értelmében és ténylegesen egyaránt, mivel a bozóttüzeket csak fokozza a rohamosan emelkedő szén-dioxid. Az se segít, ha annyi a pénzünk, mint a csuda, mert hiába menekülünk el valami elszigetelt helyre, ott nem fogunk tudni túl sokáig infrastruktúrát fenntartani társadalom nélkül: nem lesz áramunk, mivel  nem fogunk atomerőművet építeni magunknak, idővel a vécét sem fogjuk tudni lehúzni, és híján leszünk még az ivóvíznek is (pláne ha a bunkerunkban még a vízchip is elromlik – teszem hozzá én, a Fallout videojáték menthetetlen rajongója).

Szimpatikusan praktikus az előbbihez képest Sarah Kapnick, a NOAA/Geophysical Fluid Dynamics Laboratory vezető fizikusának a válasza. Kapnick pöpec listát készített arról, hogy új lokációnk kijelölésekor milyen szempontokat kell figyelembe vennünk, sőt válasza nem annyira Amerika-centrikus, mint a többi interjúalany esetén. A fizikus szerint a következő tényezők mindenképp fontosak (és egyben a fenti magányos izoláció negatívja is a lista):

• Az adott helyen akad hozzáférés a friss vízhez.
• Nem túl meleg vagy párás az egyre felmelegedő világban.
• Alacsony kockázat az extrém katasztrófákra (bozóttűz, hurrikán).
• Képes ellenállni a különböző időjárási jelenségeknek: hóvihar, szélvihar, extrém csapadék.
• Jócskán a tengerszint felett helyezkedik el (mivel a tengerszint sajnos emelkedni fog).
• Megbízható élelmiszer-utánpótlás.

A tudós szerint az USA-ban ez a Nagy-tavak környéke az amerikai oldalon olyan városokkal, mint Chicago, Buffalo vagy Detroit (e helyen muszáj megemlítenem, hogy Jim Jarmusch 2013-as, Halhatatlan szeretők című filmében a detroiti örök életű vámpírok éppen a klímaváltozás miatt jósolták a manapság elszegényedett város második fénykorát), a kanadain pedig mondjuk Toronto említhető. Mi persze nehezen jutnánk el odáig, tehát mi a helyzet globálisan? A világ esetén a kellemesebb időjárás a magasabb szélességi körön marad meg, mivel a trópusok egyre melegebbek és párásabbak lesznek. Azonban szükség van rendszeres csapadékra is, ami több szubtrópusi helyet is kizár. Valamint az sem árt, ha nem vagyunk tenger- vagy óceánparton az emelkedő vízszint miatt. Európában tehát északabbra és a partoktól távol, magasabban relatíve biztonságban vagyunk. Sajnos Magyarországon nem dőlhetünk kényelmesen hátra, mert bár nincs tengerpartunk, és eléggé északon is vagyunk, ám a mérések szerint a Kárpát-medence átlaghőmérséklete a globális átlagnál is gyorsabban emelkedik, ami azt jelenti, hogy az évszázad végéig akár 3,5-4,5 fokkal is emelkedhet az éves átlaghőmérséklet az országban, de még a legoptimistábbak is 2-3 fokos emelkedéssel számolnak. Mindennek pedig már most látni a hatását: például megváltozott a csapadék éven belüli eloszlása: vagyis kevesebb napon hullik a csapadék, és emellett nőtt az aszályhajlam is. A csapadékesemények csökkent száma pedig erős záporokban, extrém villámlással, heves jégesővel, nagy erejű szélviharral kísért zivatarokban valósul meg. Hogy mennyire szélsőségessé kezd válni hazánk időjárása azt két adat tükrözi minden szónál jobban:

„A mérések kezdete óta az Országos Meteorológiai Szolgálat által regisztrált legcsapadékosabb év 2010 volt, ugyanakkor a legszárazabb év rögtön az utána következő 2011 volt.”

Ugyanakkor azt sem árt hozzátenni, hogy a Greenmatch szerint Magyarország jelenleg azon európai országok közt található, melyeket a klímaváltozás eddig a legkevésbé érintett. Az első három ilyen ország egyébként sorrendben: Izland, Görögország és Norvégia – ezek esetében viszont a tengerszint megemelkedése adhat okot az aggodalomra. Amennyiben a jövőt nézzük, az egyik globális agytröszt, a CEPS tanulmánya 11 faktor (például a klímaváltozás okozta direkt károk, áradások, a mezőgazdaságot ért hatások, energiaszektor, ivóvíz, turizmus és egyebek) alapján vizsgálta a változás hatásait Európában. A tanulmány ötödik oldalán található táblázatból kiolvasható, hogy a hazánkat is tömörítő, kelet-közép-európai régió éppen középen áll a negatívumok elszenvedése esetén – tehát a mediterrán országoknál jobban állunk, de a változás nagy nyerteséhez, Észak-Európához képest elmaradunk. Nálunk a folyók áradásai jelentik majd a legfőbb problémát, viszont kicsit legalább örülhetünk is, mivel lejjebb faraghatunk a gázfogyasztásunkból. Túl sokat nem kell majd ugyanis fűtenünk, mivel hazánkban annyi lesz a 30 Celsius-fok feletti napok száma, mint ma Spanyolországban. Az áradások viszont előnytelenül hatnak majd a mezőgazdaságunkra.

Térjünk vissza a Gizmodo cikkének az összefoglalásához! A felsoroltakon felül a fizikus szerint olyan helyet kellene választanunk, amely mind technológiai szempontból, mind az infrastruktúra tekintetében felkészült az extrém viszonyokra – ez az, ami most például nem jött össze Texasban.

A többi válaszban már inkább előkerül, hogy igazán az lesz klímaváltozás-biztos hely, amelyet erre felkészítenek mind technológiai, mind infrastrukturális, mind társadalmi szempontból. Ez utóbbi alatt például olyasmit kell érteni, mint például a bevándorlás, ami csak fokozódni fog, mivel nem csak mi fogunk magunknak az életre kellemesebb helyet keresni, hanem mások is. Sőt a fentebb, a hazai kilátásokról írtak miatt egyáltalán nem biztos, hogy akár mi magunk, akár az utódaink nem fognak olyan helyzetbe kényszerülni, amikor új otthont kell keresniük maguknak. Egy másik szakértő, Jesse Keenan, építész, egyetemi tanár szerint épp ez utóbbi ok, tehát a bevándorlás miatt nem jelenthetjük ki, hogy mondjuk ez vagy az a város biztonságos a klímaváltozás szempontjából. Amennyiben ugyanis akadnak is ilyen helyek, mindenki oda akar majd költözni, tehát ezek gyorsan túlzsúfoltak lesznek, sőt ezek a területek akár elérhetik az ellátóképességük határát is. A migráció ugyanis mindig az emberiség egy adaptációs technikája volt nem csak a történelmi, de akár a történelem előtti időkben, a túlzsúfoltság pedig mindig kihívást jelentett. Sőt elég csak olyan nagy civilizációkra gondolni, mint a majáké volt, látható, hogy a klímaváltozás és a migráció jellemzően a történelmük utolsó lapjain szerepelnek.

A bolygó északi felén a flóra és a fauna egyre inkább északra húzódik, és ezt az emberek is követik. Ilyen szempontból egy amerikainak Kanada jó választás lehet, de itt jön képbe több probléma is: egy ilyen helyzetben mihez kezdene a kanadai határőrség és mi történne Kanada nemzeti identitásával. Mi történne az ország már így is sokat szenvedett bennszülöttjeivel: meddig lehetne a klímamenekültek kolóniáiról beszélni, és nem egy újabb kolonizációról? Olyan kérdések ezek a szakember szerint, melyek elválaszthatatlanok attól, hogy biztonságosabb, élhető környezetet keressünk magunknak.

Már átcsúsztunk a fenti válaszoknál oda, hogy a kérdést nem is lehet egyéni szempontból vizsgálni, mivel a klímaváltozás mindannyiunkat érinteni fog, és mindenki szeretne olyan helyen élni, ahol egy nyugodt, nem pedig egy örök nélkülözéstől terhes élet valósítható meg. Ugyanakkor maradt még egy szempont: egyáltalán mit értünk azon, hogy biztonságos a klímaváltozás szempontjából? A válasz nem lehet az, hogy zavartalanul folytassuk az eddigi életünket, mert a mostani problémákat épp annak az életnek a fenntarthatatlansága okozta. Magyarán a migrációt, mint adaptációs technikát össze kell kötnünk azzal, hogy a jövőben fenntartható életmódot alakítunk ki mindannyiunk számára.

(Címlapkép/nyitókép: Pixy, képek: Pixabay)

További cikkek a Rakétán:

Nincs kiút a válságból klímaigazságosság nélkül A klímaváltozás ténye egyre nyilvánvalóbb a közvélemény számára, számos félreértés kering azonban akörül, hogy melyek azok a hibás rendszerszabályok, amelyek miatt megbolydult az éghajlat, hogy ki milyen mértékben felelős a problémáért, illetve kinek mit kellene tenni ahhoz, hogy elháríthassuk az egyre közelgő klímakatasztrófát.

A magyar önkormányzatok lehetőségei a klímaváltozás elleni küzdelemben Az önkormányzatok kulcsszereplők a klímaalkalmazkodás előmozdításában, koordinálásában, az érintettek bevonásában: ez volt az egyik fő témája „Az önkormányzatok lehetőségei a klímaváltozás elleni küzdelemben a 2021 – 2027-es időszakban” című online klímakonferenciának.

Többet ártana, mint használna, ha napelemekkel pakolnánk tele a Szaharát A sivatagba napelemeket rakni jó ötletnek tűnhet, de ha túlzásba visszük, akár az Amazonas-medence is kiszáradhat miatta.