Kasszandrától kezdve Nostradamuson át Edgar Cayce-ig (vagy Paul polipig) sokan tettek már kísérletet rá a történelem folyamán, hogy megpróbálják előrejelezni, milyen veszélyek leselkednek, vagy örömök várnak az emberiségre az elkövetkező időkben.
Előre látni a jövőt, felkészülni a katasztrófákra, vagy éppen megfelelő előrelátással fordítani a sorsunk alakulásán és elkerülni a jósolt balsorsot, ezt ígérik a próféciák,
de legnagyobb vonzerejüket tulajdonképpen pont nem a felkészülés lehetőségének felkínálásában kell keresni, ellenkezőleg. Amit igazából várunk tőlük az a borzongás, a misztikum, a mesékre való igényünk kielégítése.
Pedig a jóslatok valójában nem a jövőről szólnak, sokkal inkább a múltunkról. Az eddigi tevékenységeink összegzése, majd az ebből kiinduló következtetések levonása az, ami tükröt tarthat elénk és ami megadja a próféciák létjogosultságát egy egyre inkább a tudományra és technológiára alapozott, racionálisnak gondolt világban is.
És ki lehetne ebben a technokrata univerzumban a legkompetensebb alanya az égető kérdések megválaszolásának, mint maga a technológia.
Az Economist szerkesztői csapata, Tom Standage vezetésével ebben az évben is létrehozta a jövőben várható tendenciákról szóló, analíziseket, előrejelzéseket, ötleteket különféle perspektívából bemutató “The World in 2020” című összefoglaló cikksorozatát, melynek szerzői között olyan neveket találunk, mint a DeepMind társalapítója, Demis Hassabis, vagy Ren Zhengfei, a Huawei megalkotója.
“De a közreműködőknek van egy közös jellemzőjük: mind emberek. Ezért úgy gondoltam, az ezévi kiadásban szórakoztató lenne megkérdezni a mesterséges intelligenciát a jövővel kapcsolatban.”
- írta Standage a projekt elkészülését részletező cikkben.
Interjúalanynak az OpenAI által tervezett GPT-2 neurális hálózatát választotta. A GPT-2-t a nyelvfeldolgozási folyamatok tesztelésére hozták létre és a minél kifinomultabb rendszer megalkotása érdekében “elit iskolában” kapta a képzését, vagyis a betanítási folyamat során a minőségi szelekció nagy szerepet kapott a betáplált szövegek kiválasztása során. Az adatbázis negyven gigabájtnyi, a Redditen pozitívan értékelt dokumentumot és cikket tartalmazott, ami hatalmas méretű anyag, körülbelül harminchat millió ASCII oldalnak felel meg. Az eszközt szövegek generálására alkalmazzák, és ugyan a létrehozott írások valódi, emberek számára lényeges értelme ugyanúgy nem tudatosul benne, mint ahogy az önvezető autókat irányító rendszerek sincsenek tudatában a kamerájuk elé kerülő objektumok “értékének”, vagy a gyógyszerészetben alkalmazott algoritmusok sem ismerik fel a felfedezéseik jelentőségét, a mesterséges intelligencia által alkotott mondatok meglepően koherensek és kifinomultak.
A Standage által feltett kérdések tematikája a szokásos témaköröket érintette: mire számíthatunk a technológiával, politikával, gazdasággal kapcsolatban, kell e félnünk a mesterséges intelligencia rendszerek felemelkedésétől, milyen főbb tendenciák kerülnek fókuszba a 2020-as évben. Specifikusabb kérdések csak Kínával és Trumppal kapcsolatban merültek fel, de a MI-nak ezekre is volt hatásos válasza. Íme a teljes interjú:
Ahogy Standage is elismeri, a mesterséges intelligencia predikcióit nem kell szentírásnak venni.
“Természetesen a GPT-2 valójában nem tudja előrejelezni a jövőt[...] Mint jóslásra alkalmas eszköz, a GPT-2 nem jobb, mint a Magic 8-Ball. De kíváncsi voltam, hogy mennyire valószerűek lehetnek a válaszai.”
Abban azért mindannyian egyetérthetünk, ha a mesterséges intelligenciával diskurálunk a jövőről vagy vitázunk vele nyilvánosan, esetleg “vele” iratunk könyveket és cikkeket, tehát teljes mértékben bevonjuk az életünkbe, akkor GPT-2 egy dologra biztosan ráhibázott az interjúban: “Annyi erőfeszítést kellene a technológia fejlesztésére szentelnünk, amennyit csak szükséges, ahelyett, hogy azon aggódunk, hogy kárt okoz bennünk, vagy elpusztítja az életünket.”
(Fotó: Piqsels,Flickr/gleonhard, Flickr/valeriebb)