A feltételezések szerint kezdetben a Földön a vizek nem voltak sósak, pontosabban a jelen állapothoz képest alig voltak azok. Az esőzések hatására azonban kialakultak a folyók, és ezek a szárazföldeken szaladtak, ahol kioldották az ásványi anyagokat a kövekből, majd ezt belemosták a nagyobb vizekbe. A folyókban a folytonos esőzés pótolta az édesvizet, azonban a kioldott anyagok egyre csak gyűltek és gyűltek ezekben a nagyobb víztömegekben, míg ki nem alakult a ma ismert állapot. A becslések szerint egy-egy folyó a világban évente négymilliárd tonna oldott sót szállít az óceánba. Aki attól fél azonban, hogy az óceánok így egyre sósabbak lesznek, azok megnyugodhatnak: mára beállt egy egyensúlyi szint, tehát a folyók annyi sót szállítanak ide évente, mint amennyi lerakódik az óceán aljzatára.

Ez tehát jó hír: a folyók nem fogják tovább sózni az óceánokat. Most viszont képzeljük el, hogy ezek a hatalmas víztömegek épp csak annyira lennének sósak, mint egy friss, zubogó forrásvíz! Képzeljük el, hogy ülünk a forró tengerparton, és könnyen tudjuk a szomjunk oltani a türkizkék, friss vízzel, ami előttünk csillog a horizont végtelenjén! Nem lenne rossz dolog, különösen nem lenne az egy olyan világban, melyben egyre kevesebb embernek jut friss ivóvíz. Az UNICEF szerint jelenleg 2.1 milliárd ember nem jut biztonságos ivóvízhez, és a nem megfelelő ivóvíz percenként három gyermek haláláért felelős. A következő 10 évben pedig 175 millió gyerekre lesz hatással évente a klímaválság, mely a legtöbb vízzel kapcsolatos problémát okozza. Vagyis a baj már most nagy, de a helyzet csak romlani fog. Akkor tehát a varázsütésre ivóvízzé változtatott óceánok és tengerek áldást jelentenének... Vagy mégsem?

A só eltűnése először a sós vízi lényeket érintené, de őket elég radikálisan. Ezek a lények ugyanis néhány kivételtől eltekintve (a lazac például megél sós-, valamint édesvízben egyaránt) teljes mértékben adaptálódtak a környezetük viszonyaihoz, ami jelen esetben egy adott sótartalom. Ha a só eltűnne, úgy egyszerűen ezen élőlények sejtjei és az őket körülvevő víz közt ozmózis alakulna ki: tehát a sejtmembránon, mint féligáteresztő-hártyán keresztül a víz a hígabb oldatból (jelen esetben az óceán) a töményebb (a sejt belseje) felé kezdene vándorolni – vagyis a sejtek megduzzadnának, akár fel is robbannának, de mindenképp funkciójuk vesztenék. Ez természetesen a sós vízi élőlények kihalási hullámát okozná, ami nem csak a tengeri herkenytűk kedvelőinek rossz hír, hanem mindenkinek. Az elpusztult élőlények közé tartoznának ugyanis az algák, melyek bolygónk fotoszintézisének a felét végzik – azaz így biztosan megszabadulnánk a Föld tüdejétől. Így viszont nem csak kevesebb oxigén termelődne, de sokkal több szén-dioxid gyűlne fel a légkörben, ami szintén nem a legszerencsésebb változás különösen jelen pillanatban. A több szén-dioxid az üvegházhatás fokozódásával járna, ami extrém hőséget okozna a Föld több pontján.

Az Egyenlítő környékén például ezután nem lehetne élni, és a helyzetet tovább rontaná, hogy leállnának a ma ismert óceáni áramlatok. Jelenleg ugyanis a rendszer a következőképp működik: az Egyenlítőnél a melegebb vízben nagyobb mennyiségű só tud feloldódni, amitől ez a víz sűrűbb lesz, lejjebb süllyed, miközben ráömlik északról a hűvösebb vízréteg. Északon pedig ahogy a víz megfagy, egyre több só marad vissza, vagyis a nem fagyott víz egyre sűrűbb lesz, és ez a hűvösebb víz süllyed mélyebbre, és így ráömölhet a délebbről érkező melegebb víz. Majd ez a cirkuláció folytatódik, mint egy hatalmas, bolygónyi klímakészülékben. Só nélkül természetesen ennek a keringési rendszernek annyi, ami nem csak extrém hőmérsékletek megjelenésével jár, de egyre sűrűbben lehet egyre halálosabb hurrikánokra is számítani.

A világban tehát kevesebb a fotoszintézis, hőmérsékleti szélsőségek alakulnak ki rettenetesen hideg és pusztítóan meleg helyekkel, és folyamatos természeti kataszrófákkal, ami így együtt a ma ismert biodiverzitás megszűnéséhez vezet. Ez a táplálékláncok összeomlását okozza, tehát azon kevesek, akik túlélték a fentebb ismertetett, pokoli viszonyokat, nagy valószínűséggel éhen halnának.

(Pixabay)

További cikkek a Rakétán:

Tényleg nem keveredik egymással az Atlanti- és a Csendes-óceán vize? Az óceánok több paraméterben is eltérnek egymástól, logikus gondolat tehát, hogy nem keverednek. De akkor hogyan festenek a találkozási pontok?

A Golf áramlat évezredek óta ma a leggyengébb. Ha leáll, Európa hirtelen befagyhat Közép-Európa szívében nehéz elképzelni, de Észak-Európában a Golf-áramlat tartja fenn a megszokott hőmérsékleti és időjárási viszonyokat, és ha leáll, akkor a soha nem látott keménységű északi-sarki tél nem közeledni fog, hanem kitörni Európában.

A Föld nem az egyetlen óceánokkal borított világ a Naprendszerben Az elmúlt évek hatalmas tudományos felfedezése volt, mikor a csillagászok felismerték, hogy a Föld egyik legkülönlegesebb tulajdonsága, a felszínét borító folyékony óceánok sokkal gyakoribbak a Naprendszerben, mint korábban gondoltuk.