Az Olaszország északi részén elhelyezkedő Presena-gleccser 1993 óta folyamatosan zsugorodik, kiterjedése azonban napjainkban már csak harmada egykori méretének. A természetvédők ezért a síszezon lezárásával a hegyoldalra települnek, hogy megpróbálják megóvni a gleccsert az olvadástól-írja Phys.org. A gleccsert beborító fehér, a napsugarakat visszaverő ponyva segítségével ugyanis minimálisan csökkenthető az olvadás mértéke.

„A gleccser folyamatosan zsugorodik, ezért igyekszünk a lehető legnagyobb területet lefedni”-mondta Davide Panizza, a munkálatokat végző Carosello-Tonale igazgatója.

A gleccser felületét 2008-ban burkolták le először, ekkor még mindössze harmincezer négyzetméter ponyvát használtak, mára azonban százezer négyzetméternél járnak. A ponyvák speciális geotextíliából készültek, amelyek a környezeti hőmérséklet alatt tartják az alattuk elterülő jég hőmérsékletét. Lombardia és Trentino Alto Adige határán, kétezer-hétszáz-háromezer méteres tengerszint feletti magasságban a munkások kigöngyölik a tekercseket, majd az öt méter széles, hetven méter hosszú ponyva darabjait lefelé haladva egymáshoz erősítik, hogy a meleg légáramlatok ne fújjanak be a ponyva alá, míg nehezékként homokzsákokat használnak. Érdekesség, hogy az avatatlan szemek észre sem veszik, hogy amit látnak, az valójában nem a természetes havas-jeges felület. Panizza hozzátette:

„Az osztrák gleccsereket hasonló módszerrel fedik le, azonban ott sokkal kisebb területen kell alkalmazniuk a ponyvás védelmet."

A ponyvák tekercsenkénti ára négyszáz euró, mintegy száznegyvenezer forint, a csapatnak pedig hat hét kell a kiterítéshez nyár elején, majd a téli szezont megelőzően ugyanennyi idő a begyűjtéshez. Franco del Pero, a projekt vezetője és munkaszervezője szerint a technológiai újításoknak köszönhetően a jelenleg használt ponyvák jóval hatékonyabban védenek elődeikhez képest.

„Nagyon büszkék leszünk majd szeptemberben, amikor leszedjük a burkolatot, és meglátjuk, hogy azok beváltották a hozzájuk fűzött reményeket.”

Az európai kontinens második legdélebbi gleccsere, a szintén olasz Appeninnek hegyei közti Calderone zsugorodására kapcsán a kutatók már 1998-ban megjegyezték, hogy a természeti képződmény nem éli meg 2020 nyarát, ám úgy tűnik már 2017-et sem, azon év augusztus közepére ugyanis már teljesen elapadt a gleccserből táplálkozó patak. Kérdés, hogy vajon az alpesi gleccserek meddig húzzák.

Az antarktiszi gleccser is veszélyben van

Szintén a Phys.org írt arról a 2020-as tanulmányról, amely szerint a kelet-antarktiszi Denman-gleccser öt kilométert zsugorodott az elmúlt huszonkét évben. Az Irvine-i Kaliforniai Egyetem (UCI) és a NASA Jet Propulsion Laboratory (JPL) csapata attól tart, hogy a jég alatti kőzet formája még kiszolgáltatottabbá teheti a gleccsert a klímaváltozással szemben. A Denman-gleccser teljes eltűnése másfél méteres tengerszint-emelkedést eredményezne, ezért az UCI és a JPL kutatói úgy döntöttek, hogy minden korábbinál átfogóan elemzik a jégtömeget és környezetét. Eric Rignot, a UCI munkatársa szerint sokáig azt gyanították, hogy a Kelet-Antarktika területén csupán kisebb a vészhelyzet:

„A Kelet-Antarktikát eddig kevésbé fenyegetettnek gondoltuk (a globális felmelegedés miatt), de a gleccsereket, mint a Denmant a krioszférakutatók alaposan megvizsgálták, és most már látunk bizonyítékokat a tengeri jég potenciális instabilitására ebben a térségben.”

A tanulmány szerint 1979 és 2017 között a gleccser kétszázhatvannyolc milliárd tonna jégtömeget elvesztett. A kutatók az Olasz Űrügynökség műholdas adatai alapján készítették elemzésüket, hogy jobban felmérjék azt a pontot, ahol a gleccser alja elválik a kőzettől, és a tengerbe ér. Úgy tűnik, a gleccser egyre inkább visszavonul, a talapzat felépítése pedig tovább segítheti az olvadást. A csapat attól fél, hogy hosszabb távon a Denman-gleccser zsugorodása jelentős tengerszint-emelkedéshez vezet.

(Fotó: Wikimedia)