Az Ohio Állami Egyetem munkatársai a napokban publikálták elemzésüket, mely szerint a COVID-19 járvány bár közvetett módon, de nyomot hagy majd a jégmintákban. A glaciológusok szerint a járvány következtében lezajló fizikai és kémiai változások megmutatkoznak a most jégbe épülő elemek közt. „Úgy nagyjából száz-kétszáz év múlva a jelenkori légkör összetételét elemezhetjük a jégmintákban, mindez pedig nagyon sok adatot felfed a jövő generációi előtt” – mondta Lonnie Thompson professzor, az egyetem sarki- és klímakutató intézetének professzora.

Ugyanakkor megjegyezte, ez csak akkor történhet meg, ha lesznek még gleccserek a jövőben.

A kutatók mostanra persze számos más, a légkört érintő változást ismernek, például egyes szennyező anyagok mennyiségének (nitrogén- és kén-dioxid) csökkenését, amelyek a gépjárművek égéstermékeiként termelődnek. A korlátozások, vagyis az ezek kapcsán visszaesett forgalom miatt a károsanyagok szintje is csökkent a világ számos helyszínén, így a belőlük kialakult nitrátok és szulfátok a jégmintákban ugyancsak alacsonyabb értéket mutatnak majd. Bár ezek viszonylag egyértelmű jelek, a későbbiekben azonban felbukkanhatnak a tudósok számára egyelőre ismeretlenek is. Elvégre a jég rengeteg dolgot megőriz, a különböző kémiai elemektől kezdve, a szerves anyagokon és ásványokon át, egészen a mikrobákig, vagy akár a növényi maradványokig. Ezen kívül már több kutatás vizsgálta a jégminták ólomtartalmát, ami a nagy pestisjárvány idején jelentősen visszaesést mutatott. De fellelhetőek a nagy aszályok során kialakult változások, úgy mint a megnövekedett por, vagy az egyes tavak elpárolgásával a légkörbe került klór és fluor mennyiségének növekedése.

Thompson rutinos szakemberként évtizedek óta vezet kutatócsoportokat, akikkel aztán a világ legtávolabbi zugaiba is elutaznak, hogy begyűjtsék, majd tanulmányozzák a jégfuratokat. 2018-ban például arról publikáltak egy módszertani értekezést, hogy miként kimutathatóak a jégminták baktériumai, illetve hasonló munkájuk a vírusok kimutatására jelenleg elbírálás alatt áll. Bár a jégfuratok számos információt elraktároznak, a jelek értelmezéséhez történelmi dokumentumok is szükségesek. Az 1300-as években például megemelkedett a jégben a por mennyisége, az aszályok miatt pedig akkoriban sokan városokba költöztek. Mindez egybeesett a fekete halál járványának tetőzésével is „Kutatásaink során a jégmintákat és történelmünket együttesen kell értelmeznünk, ha ugyanis utóbbi hiányzik, akkor hibásan értelmezhetjük a jeleket.” – magyarázza Ellen Mosley-Thompson professzor, Lonnie Thompson felesége és munkatársa.

„Ha vírusokat keresünk a jégmintában, akkor előre tudnunk kell, hogy pontosan hol kell keresnünk.”

Világunk számos pontján léteznek a négyezer-kétszáz évvel ezelőtti jégmintákban aszályokra utaló jelek, többek között a Kilimandzsárón, a perui Andokban és a Tibeti-fennsíkon. Ebben az időben számos birodalom éppen az összeomlás szélén állt a Jangce vagy az Indus mentén, de Mezopotámia vagy az egyiptomi óbirodalom sem kivétel. „A jégminták és más paleoklimatológiai adatok világszerte zajlott aszályról árulkodnak. Ugyanebben az időszakban egyszerre több birodalom felbomlott, holott semmiféle közük nem volt egymáshoz” – mondja Mosley-Thompson.

„A jégből kiolvasható történelmünk tehát arról tanúskodik, hogy máskor is volt már dolgunk a COVID-19-hez hasonló válságos helyzetekkel."

"A jégből megismerhetjük a válságokat és környezeti változásokat, de látjuk az alkalmazkodást, a problémák kezelését és megoldását is. Úgy gondolom, bőven akad tanulság, amelyet a jég és a történelem segítségével levonhatunk a jelenre vonatkozóan” – vélekedik a professzor asszony.

(Fotó: Getty Images Hungary)