Az űrtechnológia fejlődésével egy sor kérdés is egyre fontosabbá válik, példának okáért, hogy vajon miként befolyásolja az emberi szervezetet a hosszabb űrrepülés. Egy friss kísérlet során a szakértők megpróbálták felmérni, hogy azok milyen átalakulásokat idézhetnek elő az agyban - írja a Space.com. Nem újdonság, hogy hazatérésük után az űrhajósok látásproblémákra, elsősorban megváltozott látásra panaszkodnak. A Földön folytatott kutatások alapján látóidegeik beduzzadnak, míg mások retinavérzést és egyéb negatív változást tapasztaltak szemükben. Korábban a tudósok már felvetették, hogy a jelenség hátterében valószínűleg a koponyát érő nyomás állhat.

Larry Kramer, a Houstoni Egyetem radiológusa kollégáival most be is bizonyította, hogy ez a nyomás a mikrogravitáció hatására jelentősen nő.

A kutatógárda összesen tizenegy asztronauta agyán végzett MRI-vizsgálatot a küldetésük előtt, illetve után. Eredményeik alapján a tartós mikrogravitáció az agy megduzzadásához vezetett, az agy és a gerincvelő folyadék térfogata pedig nőtt. Sőt az agyalapi mirigyiben is változásokat tapasztaltak, ugyanis magassága és formája szintén átalakult. Ezek szerint a hosszú űrrepülések valóban növelik a koponyára nehezedő nyomást, ami megmagyarázhatja a látásromlást. Az elváltozásokat ráadásul egy évvel az űrhajósok visszatérése után is kimutathatóak voltak, vagyis elképzelhető, hogy hosszabb távon is fennmaradnak. A végleges következtetések levonásához, akárcsak a folyamat alaposabb megértéséhez azonban további elemzések kellenek. A kutatók reményei szerint idővel olyan technológiák állnak majd rendelkezésükre, melyekkel csökkenthetőek a káros elváltozások.

Miért látszik feldagadtnak az űrhajósok feje?

Az már az űrrepülés kezdete előtt is köztudott volt, hogy a mikrogravitáció, azaz a súlytalanság többféle módon kihathat az emberi szervezet működésére, hiszen azt nem az űrbéli élethez találták ki. Az egyik ilyen hatás az agyban felgyülemlő agy-gerincvelői folyadék. "A földi gravitáció során a tömegvonzás lefelé húzza a folyadékokat, így a gerincvelőt, valamint az agykamrákat kitöltő cerebrospinális folyadékot is. Az űrben ezzel szemben más gravitációs körülmények uralkodnak, emiatt a folyadékok nem a lábak felé indulnak, hanem felgyülemlenek a felsőtestben és a fejben" - magyarázza Angelique van Ombergen, az Antwerpeni Egyetem kutatója.

Ezért tűnik feldagadtnak a Nemzetközi Űrállomáson tartózkodó asztronauták feje.

Ombergen kollégáival tizenegy orosz űrhajós agyát vizsgálta fellövés előtt, majd ismételten hazatérésük után. Azt vizsgálták, hogy a mikrogravitáció milyen hatást gyakorol az agykamrákat kitöltő agyi-gerincvelői folyadék eloszlására. Arra jutottak, hogy visszatérésükre az agykamráik térfogata tizenegy százalékkal megnőtt. A kamratágulás oka az agyba tóduló folyadék nyomása volt.

Az elváltozás egészen tartósnak bizonyult, hiszen azok még hét hónappal később is átlagosan hat százalékkal nagyobbak voltak a kilövés előtti mérethez képest.

Bár azt egyelőre nem lehet tudni, hogy mindez milyen hatással lehet az agyműködésre, a kutatócsoport korrelációt talált az egyik agykamra és az űrhajósok látásélességének csökkenése között. Hozzátették: az összefüggés még nem elég erős ahhoz, hogy biztonsággal kijelenthessék az ok-okozati kapcsolatot a két jelenség között. Az alanyok nagyjából hat hónapot töltöttek a világűrben, emellett mindannyian férfiak voltak, így az esetleges nemi különbségekre sem lehet egyértelműen következtetni a kapott eredményekből.

(Fotó: Needpix)