Ezek után nem csoda, hogy évente több száz jelölés érkezik, melyeket aztán a Nobel-bizottság először egy húsz-harminc fős névsorra szűkít, amiből aztán kikerül a végső nyertes, a többi nevet tartalmazó listát pedig ötven évre titkosítják. De mit keresett a Führer neve abban a bizonyos kalapban?

Előzmények

Adolf Hitler jelölése 1939-ben, a második világháború küszöbén történt. Noha Lengyelország lerohanása egyelőre váratott magára, a németek már bekebelezték Ausztriát, de említhetnénk a hosszú kések éjszakáját, a nürnbergi törvényeket, a kristályéjszakát és számos más tragikus eseményt, melyek után a béke-Nobel ötlete finoman szólva abszurd volt. Hitler egy svéd szociáldemokrata parlamenti képviselőnek, bizonyos Erik Gottfrid Christian Brandt-nek 'köszönhette' jelölését, noha emberünk nem tartozott a rajongói közé, éppen ellenkezőleg.

Brandt voksa nem volt több ironikus tiltakozásnál, méghozzá egy másik jelölés, a brit miniszterelnök Neville Chamberlainé ellen.(Utóbbit a müncheni egyezmény lebonyolításáért találták érdemesnek a díjra.)

Az egyezmény viszont Csehszlovákia feldarabolásáról szólt, melynek során az európai nagyhatalmak lényegében koncként odadobták Hitlernek az országot -pontosabban egy jelentős darabját-, hogy megakadályozzák a háború kitörését. A történtek után sokan üdvrivalgásban törtek ki, ma viszont már jól tudjuk, mennyit ért az adott szó a náci vezérnek. Mindezt Brandt is sejtette, ezért egyrészt hatalmas öngólnak tartotta az egyezményt, másrészt mélységesen felháborította, hogy egy ilyen megalkuvó húzásért Chamberlaint még díjazni is akarták. Így aztán ironikusan megjegyezte, hogy ennyi erővel adják oda Hitlernek is.

Vicc? Nem vicc?

Hogy kortársai nem akartak, vagy ténylegesen nem olvastak a sorok között, már sosem tudjuk meg, mindenesetre a jelölőlevélről valósággal sütött a gúny: a képviselő a béke földi hercegének nevezte benne Hitlert, a Mein Kampfot pedig a Bibliához hasonló nemes alkotásnak.

A jelölés visszhangja nem maradt el, Brandtot fasisztának bélyegezték, és egyebek mellett betiltották előadásait a svéd egyetemeken. Később visszavonta a jelölést, de már nem volt visszaút, Hitler neve azóta is ott virít a Nobel-díjak hivatalos archívumában.

Meg sem kaphatta volna a díjat

Egyrészt a háborús idők miatt senkinek sem osztották ki, másrészt 1935-ben Hitler megtiltotta nemzetének az elismerés elfogadását.

Ez voltaképp bosszú volt Carl von Ossietzky ellen, aki a német fegyverkezés elleni küzdelméért kapta meg a békedíjat. Az eset komoly nemzetközi botrányhoz vezetett, többen lemondtak miatta a Nobel-bizottságból, a norvég király pedig megtagadta a részvételt a díjátadó ünnepségen.

Ossietzky pedig tuberkolózissal kórházban feküdt, plusz a Gestapo megfigyelése alatt állt, így ha akart volna, akkor sem tud elmenni. (Nem sokkal később belehalt betegségébe.) A háború lezárása után újra elkezdték kiosztani a Nobel-békedíjat, Sztálint például kétszer is jelölték (1945-ben és 1948-ban), de érthető okokból egyszer sem kapta meg.

(Fotó: Pixabay, Wikimedia)