"Ha a kertünkben felbukkan egy alien, a legjobb amit tehetünk, hogy azonnal eltűnünk a környékről." - mondja a szakértő. Majd hozzáteszi: ha az idegenek számára megfelelő technológia állt rendelkezésre ahhoz, hogy idáig eljussanak, akkor fejlettségben mérföldekkel előttünk járnak, és bármit megtehetnek, amit csak akarnak.

"Amennyiben el akarnák foglalni a bolygót, nagyon nehéz lenne megállítani őket."

Az ember első gondolata ilyenkor alighanem a hatóságok értesítése lenne, ám mivel arról fogalmunk sincs, hogy az idegen esetleg felölthet-e más formát is, mint amit előttünk mutat, nem egyszerű eldönteni, hogy inkább a tűzoltóság, az FBI (már ha éppen az USA-ban tartózkodunk), a rendőrség, a légierő, vagy a Honvédelmi Minisztérium bevonása lenne jobb választás. Shost szerint ez nem a mi hibánk, merthogy egyszerűen nincs egyértelmű protokoll a negyedik típusú találkozásokra, mert az ősembereknek sem volt ilyenjük arra az esetre, ha az USA légiereje megtámadná őket. Ugyanakkor nem számít, hogy mit üzennek a hollywoodi filmek, a csillagászok mindenkit megnyugtatnak, hogy egy űrből érkező ismeretlen jelnek nagyobb az esélye, minthogy egy nap felbukkan előttünk E.T valamelyik leszármazottja. Az említett űrbéli üzenetek kezelésére pedig létezik gyakorlat, ami magyarul így hangzik: Nyilatkozat a földönkívüli intelligencia észlelését követő tevékenységekkel kapcsolatban (a dokumentum innen letölthető eredeti nyelven), amit a Nemzetközi Űrhajózási Akadémia készített Shostak közreműködésével. A jegyzőkönyv bediktálása teljesen önkéntes alapon működik, nincs mögötte törvényi szabályozás, ami kötelezővé tenné számunkra az ufóktól érkező jelek bejelentését. Hiszen mi van akkor, ha valaki nem akarja világgá kürtölni, és inkább minden információt megtartana magának? Vagy mondjuk attól fél, hogy bolondnak nézik, ezért inkább hallgat. Shostak szerint viszont hallgatásunk többet ártana, mint használna, három pontban pedig azt is elárulja, miért. Először is, tekintettel a távolságra és az üzenetküldséhez szükséges energiamennyiségre az információ továbbításához, arra ne is számítsunk, hogy párbeszédbe elegyedhetünk a földönkívüliekkel. Másodszor, ha bizonyosságot akarunk szerezni arra vonatkozóan, hogy a kapcsolatfelvételi szándék valóban megtörtént, tanulmányokat kell folytatnunk, ami képtelenség szakmai segítség nélkül. Ergo mindenképp el kell árulnunk a kis titkunkat. Harmadszorra, minden földönkívüli üzenet értelmezése hatalmas feladat, amely sok ember sok munkáját igényli, így egyedül valószínűleg soha nem tudnánk végső következtetést levonni. Plusz Shotak szerint ebben az esetben úgyis az ufók kezében lennénk, és minden attól függne,

vajon ők mennyire akarják, hogy megértsük üzenetüket.

Ezt mondja a csillagász, de mi a helyzet az átlagemberekkel?

A Live Science írt elsőként a SETI Kutatóközpont egy évvel ezelőtti közvélemény-kutatásáról, amelyben a résztvevőknek meg kellett indokolniuk, hogy mit tennének, ha egyértelmű bizonyítékunk lenne arra, hogy nem vagyunk egyedül az univerzumban. (A témában egyébként ez volt az eddigi legnagyobb volumenű felmérés.) A kérdések között egyebek mellett ilyesmik szerepeltek:

"Mit tennél, ha földönkívüli intelligencia jeleit fedeznénk fel?"

A. Nem igazán érdekelne; B.Követnéd a híradást, és kommentelnéd az eseményt; C. A közösségi oldalakon beszélgetnél róla másokkal? Vagy egy másik kérdés: néhányan azt gondolják, hogy üzeneteket kell küldenünk az űrbe, még akkor is, ha mi nem kapunk. Mi erről a véleményed? A válaszadók többsége szerint ez rossz ötlet, és törvényileg kellene szabályozni, ki kommunikálhat az idegenekkel, és főleg mit.

(Fotó: Pixabay)