A Tyne and Wear Metro nevű közösségi közlekedési rendszer tulajdonképpen az északkelet-angliai 300 ezres Newcastle upon Tyne város és a hozzá tartozó agglomeráció helyi érdekű vasútja. A hálózatot 1980 óta fejlesztik, jelenleg csaknem 80 kilométer hosszú, a rendszerben 60 megálló van.

Az idei évben az üzemeltető, a Nexus negyvenkét új szerelvényt rendelt, a tervek szerint ezek 2023-2024 folyamán állnak forgalomba. A  beruházás értéke 700 millió font (ez kb. 276 milliárd forint - nagyságrendileg a Budapest-Belgrád vasúti beruházásunk harmada), de ez nem csak a vonatok ára. Benne van a rendszer üzemeltetése, karbantartása az elkövetkező 35(!) évre. A szállító a svájci Stadler, a céget mi is jól ismerjük a MÁV-nál közlekedő piros és kék elektromos motorvonatjairól.

Kevésbé ismerheti viszont a hazai közönség azt a széles körű bevonást egy ilyen beszerzési folyamatba, amitől a tömegközlekedési eszköz valóban képes lehet már üzembe állítása pillanatában, sőt, azelőtt is közösségi közlekedési eszközzé válni. A regionális vonatok majdani használói egy interaktív weboldalon 3D-ben körbe- és bejárhatják ugyanis a szerelvényeket, sőt: számos részlettel kapcsolatban véleményt is mondhatnak, módosításokat is kérhetnek.

Elég egyértelműek az ajtók nyitására-zárására figyelmeztető jelzések? Tetszenek a fóliadekorációk? Megfelelőek a kapaszkodók? Jól használhatók a rászorulók számára a mozgáskorlátozottaknak fenntartott helyek? A bringások is elégedettek lesznek a kerékpárok rögzítésével a vonaton?

A beruházó és a kivitelező nem ímmel-ámmal mismásol valamit társadalmi egyeztetés címén, hanem lelkesen próbál együtt gondolkodni a valódi ügyfelekkel, kéri a kommenteket, a javaslatokat mindenkitől, aki úgy gondolja, lehetnek igényei az ő adójából, neki épülő vasúttal kapcsolatban. Milyen érdekes, hogy így is lehet ezt!