A telefonos vagy okosórás applikációból nyitható-zárható megoldással a német Wanzl állt elő, ahol egyébként 1948 óta gyártanak bevásárlókocsikat: a Chip magazin szerint a vevőnek csupán le kell töltenie az adott üzlet alkalmazását, és NFC vagy Bluetooth kapcsolattal már nyithatja-zárhatja is a kocsit, ha elég közel teszi a telefont vagy az órát a kocsihoz. A magazin ezen a linken egy videón is bemutatja a megoldás működését. A gyakorlatban a Wanzl saját fejlesztésű szoftverével társítják az áruház már létező applikációját, vagyis a vásárló csak annyit fog érzékelni, hogy frissítéskor megjelenik benne az új funkció. A Wanzl megoldását a Magyarországon jelen lévő boltok közül az Aldi és a Lidl is teszteli Németországban, vagyis remélhetőleg inkább előbb, mint utóbb, itthon is üdvözölhetjük a megoldást. Az applikációs nyitás megjelenésével a hagyományos érmés megoldás persze teljesen még nem tűnhet el, hiszen rövid távon elképzelhetetlen, hogy csak az férhessen hozzá egy bevásárlókocsihoz, aki telepíti az adott bolt alkalmazását a mobiljára.

Hova forduljunk, ha átvert minket a külföldi webáruház? Internetről rendelni ma már majdnem ugyanolyan egyszerű és biztonságos, mintha besétálnánk egy boltba, és a kasszánál kifizetnénk az árut, de néha mégis előfordul, hogy a csomagunk nem érkezik meg, esetleg hibás árut kapunk, vagy nem azt kapjuk, amit eredetileg rendeltünk.

Nem kell automata kassza, ha szkennert és érintőképernyőt is kap a kocsi

Az Edeka nevű német üzletlánc Hannover környékén harminc élelmiszerüzletben már szolgálatba állította új bevásárlókocsijait. A fejlesztés lényege voltaképpen az, hogy a vásárló látja el a kasszás munkáját, így a boltnak nincs szüksége alkalmazottra. Ez a helyzet az automata kasszák esetében is, csakhogy a vevőnek most már a pénztárnál sem kell árut pakolnia. A rendszer két elemre épül, egy szkennerrel és érintőképernyővel felszerelt bevásárlókocsira, valamint egy mobil app-ra. A vevő letölti az Easy Shopper applikációt, amely a boltba érve megjelenít a telefonján egy QR kódot, a kódot leolvassa a bevásárlókocsi szkennerével, és már indulhat is a bevásárlás.

A bevásárlókocsi felső része nyitott, oldalfalat viszont nem kapott, merthogy oda a vevő saját táskája kerül. Miután a kiválasztott árut leemeli a polcról, a vonalkódját le kell olvastatnia a bevásárlókocsi szkennerével, majd a kocsi érintőképernyőjén is megjelenik az áru neve és ára, ezt egy érintéssel jóvá kell hagynia. A vásárló az árut ezek után a saját táskáiba teszi, de ha például egy karton üdítőt vesz, azt a kocsi alsó részébe is rakhatja, míg a fizetéshez nem kell sorban állni a kasszákhoz. Amennyiben a vásárló regisztrálta a bankkártyáját az alkalmazásban, akkor pár érintéssel azon keresztül kifizetheti az árukat és rögtön tolhatja a kocsit a parkolóba vagy a csomagoló térbe, a számlát pedig egy külön automatából kaphatja meg.

Készpénzes fizetés esetén egy külön erre a célra kialakított kasszához kell tolni a kocsit, csakhogy ott már nem kell szalagra pakolni az árut.

A bevásárlókocsi képernyője a vásárlás alatt folyamatosan jelzi, hogy a vásárló mit tett a táskájába, azok mennyibe kerülnek, illetve a számla éppen aktuális végösszegét. Ez praktikusnak tűnik, ha valaki korlátozná a költését. A cég mindemellett bevásárlólista funkcióval is kiegészítette az applikációt, amiben előre beállítható, hogy mit vásárolna a vevő, az üzletben pedig az alkalmazás kipipálja a listán azt a terméket, amit már táskába tett.

A bevásárlókocsi evolúciója

Az ABC összefoglalója szerint az első, kezdetleges modellek reklámozásához külön embereket kellett foglalkoztatniuk az áruházaknak, mivel az akkori bevásárlókocsi lényegében annyiból állt, hogy egymásra tettek, és rögzítettek két gurulós, kisméretű fajtát. A nőket viszont ez a babakocsira emlékeztette, a férfiak pedig túl nőiesnek találták. A következő nagy újítást Orla Watson hajtotta végre 1946-ban: az ő nevéhez fűződik annak a csuklós hátsó panelnek a kialakítása, amely lehetővé tette a kocsik könnyedén egymáshoz tolását tárolás céljából. A maihoz leginkább hasonlító bevásárlókocsit 1949-ben szabadalmaztatták, az igazi népszerűséget azonban az 1950-es évek hozták el számukra, miután elterjedtek a hatalmas parkolókkal ellátott szupermarketek és bevásárlóközpontok. A kisgyermekeknek készült lehajtható ülés pedig 1954-ben lett a bevásárlókocsik kiegészítője, így onnantól kezdve a szülők szabadon összpontosíthattak a polcokra. A növekvő üzletméretek idővel megteremtették az igényt a nagyobb méretű bevásárlókocsik iránt, az eszköz fogantyújához rögzített önszkennelő berendezések érkezése pedig egyes helyeken egyszerűsítette a fizetési folyamatot. A legviccesebb eset kétségkívül 2013-ban, Nagy-Britanniában történt, amikor egy sugárhajtású bevásárló kocsi elérte a hetven kilométer/órás sebességet. Az ötletet szerencsére nem vették át az áruházak.

További cikkek a témában:

Megéri külföldi webáruházból rendelni? Segítünk kiszámolni Milyen importköltségekkel kell számolnunk? Milyen pénznemben fizessünk? És miért ne rendeljünk hűtőt az Amazonról?

A legjobb robotporszívók százezer forint alatt A robotporszívó az egyik legelső, szélesebb körben is elterjedt okosotthon-eszköz, amik mostanra nagyjából kinőtték a gyermekbetegségeiket, így százezer forint alatt is hozzájuthatunk olyan készülékhez, ami nem fog bosszúságot okozni. Ezzel együtt viszont a kínálat is óriási, ezért most megpróbálunk segíteni a választásban.

Így rendelhetsz olyan külföldi webáruházakból, amik nem szállítanak Magyarországra Gyakran szembesülhetünk azzal, hogy a webshopok Magyarországra nem szállítanak ki bizonyos árukat, ilyenkor jönnek jól az úgynevezett csomagtovábbító szolgáltatások.

(Fotó: Pixabay)