Bár az elmúlt évtizedekben több kínai rover landolt a Hold felszínén és több más nemzet, köztük az Egyesült Államok űreszköze is ütközött az égitest felszínével (például az izraeli Beresheet, ami sokezer medveállatkát hagyott maga után balszerencsés becsapódása után), de a NASA az utolsó Apollo misszió, vagyis 1972 decembere óta nem küldött leszállóegységet a Holdra. A CLPS (Commercial Lunar Payload Services) programnak köszönhetően most a helyzet megváltozik és még az idei év utolsó hónapjaiban elindul az égitest felé az az amerikai leszállóegység, ami a régóta várt Artemis misszió előfutára lesz.

A legénységet is a Holdra szállító Artemis III küldetésre éveket kell még várni, egyelőre a leendő holdrakétának, a Space Launch Systemnek a tesztjei sem alakulnak zökkenőmentesen, de a NASA több tudományos eszköze már idén megérkezhet a Hold Föld felőli oldalának északkeleti síkságára, a Lacus Mortisra, ami az Astrobotic Peregrine leszállóegységének kijelölt landolási helye lesz.

A CLPS az űrügynökség holdprogramjának részét képezi és a célja, hogy szállítmányokat juttasson a Hold felszínére kereskedelmi partnerek bevonásával.

A NASA 2019-ben az Astroboticot és az Intuitive Machines-t bízta meg az összesen 16 tudományos eszközének fuvarozásával, valamint az Astrobotic második leszállóegysége, a 2023-as landolásra tervezett Griffin fogja eljuttatni a VIPER-t, a NASA vízjég és más erőforrások után kutató holdjáróját a Hold déli sarkára, de a cég sok más intézmény és vállalat szállítmányát is magával viszi a Föld kísérőjére a Peregrine-nel.

A 24 szállítmány között található számos tudományos eszköz, például az első Holdra utazó latin-amerikai szállítmány, a Mexikói Űrügynökség támogatásával készült Colmena projekt első részét képező mikrorobot csapat, amely öt darab, egyenként mindössze hatvan grammot nyomó, 12 centiméter átmérőjű robotból áll és a segítségükkel azt demonstrálják majd, hogy hogyan tudnak ezek a miniatűr gépek önállóan, emberi segítség nélkül hasznos munkát, többek között bányászati tevékenységeket végezni.

A NASA

• magnetométert
• tömegspektrométert
• lineáris energiatranszfer spektrométert
• a közeli infravörös tartományban mérő eszközt
• két neutron spektrométert
• egy napelem tesztet (PILS)
• egy ioncsapdás tömegspektrométert
• a holdi regolitban a landolás következtében történő kémiai reakciók megfigyelésére alkalmas mintagyűjtő eszközt
• egy szélerősség és hőmérséklet mérésére alkalmas Doppler Lidart
• és egy lézertükröt küld a Holdra

emellett a Német Űrkutatási Központ (DLR) is egy tudományos berendezéssel, egy sugárzásmérővel járul hozzá a holdi környezetről való adatok gyűjtéséhez.

Számos olyan szállítmány is helyet kapott a Peregrine-en, amelyek igazi kuriózumot jelentenek a holdprogramok történetében: nem egy, hanem egyből két cég is emberi hamvakat visz az égitestre, indul az első fizikai bitcoin is a Holdra, valamint több emlékgyűjtemény is utazik majd a fedélzeten. A hamvakat egyfelől a Celestis vállalat küldi fel, amely kis emlékkapszulákban helyezi el a mintákat, amelyek több valahai NASA munkatárstól, és "hétköznapi" emberektől, például Raymond Merling marylandi acélipari munkástól vagy Brian Ford brit matematikatanártól származnak, másfelől az Elysium Space szolgáltatásának keretében indulnak a Holdra, hogy

"a családok történelmi lehetőséget kapjanak rá, hogy megemlékezzenek minden egyes estén az elhunytjaikról a Föld legközelebbi társának, a Holdnak örök ragyogásában és puha fényében."

Eddig mindössze egy ember maradványait szórták szét a Holdon, mikor a NASA Lunar Prospector szondája 1999. július 31-én becsapódott a felszínbe, fedélzetén Eugene Shoemaker geológus hamvainak kis részét tartalmazó tartállyal. Shoemaker sok más tudományos munka mellett az Apollo űrhajósok felkészítésében is részt vett, de ő maga egészségügyi okokból nem lehetett asztronauta, ezért halála után a Celestis segítségével a NASA feljuttatta a hamvait az égitestre.

A Peregrine-en több nemzet emlékgyűjteményei között a magyar Puli Space Technologies különleges összeállítása is helyet kapott: az Emberiség Emlékezete a Holdon (Memory of Mankind (MoM) on the Moon) a Memory of Mankind projekt részeként olyan időkapszulát szállít az égitestre, ami egy különleges emléktáblát is magában foglal. Ezen az űrbeli körülményeknek akár ötezer évig is ellenálló, speciális alumíniumötvözetből készült, 20*20 centiméteres táblán lézerrel bevésett szövegen jelenítik meg a képeket, öt kortárs magyar tudós, Ádám Veronika biokémikus, Barabási Albert László fizikus, Freund Tamás neurobiológus, Karikó Katalin biokémikus és Kondorosi Éva biológus munkásságáról szóló ismertetőt, valamint Bay Zoltán tudományos eredményeinek összegzését. A Téridő Plakett apró betűit tízszeres nagyításban lehet csak olvasni, és a tábla másolatát a hallstatti sóbánya mélyén is elhelyezik, mivel a Memory of Mankind következő generációknak szánt kerámia plakettjeit hagyományosan ezen a helyszínen tárolják.

Az Astrobotic leszállóegységén nem olcsó az utazás: a cég háromféle díjszabással dolgozik, ezekből a legalacsonyabb szint a szállítmány Hold körüli pályára állítása, ami kilogrammonként 300 000 dollárba (103 millió forint) kerül, a Hold felszínére való eljuttatás 1 200 000 dollár (413 millió forint) kilónként, végül a cég holdjáróján, a CubeRoveren való szállítás 4 500 000 dollár (másfél milliárd forint) /kilogramm. Részben emiatt is a Peregrine-nel fuvarozó résztvevők minél kisebb súlyú verzióját igyekeznek megalkotni az általuk küldött szállítmányoknak, így a fedélzeten utazó másik rovert, a Carnegie Mellon Egyetem Iris-át is a lehető legkisebb és legkönnyebb szerkezettel építették meg.

A cipősdoboz méretű, 1,8 kilogrammos holdjáró mellett az egyetem a szintén extra könnyű MoonArkkal (Hold Bárka) is beszáll az emberiség teljesítményeinek emléket állító gyűjtemények sorába: ebben többezer verset, képet és zenét helyeznek el, amelyek a tudományokhoz és technológiához kapcsolódnak.

A Peregrine pedig egy valódi huszonegyedik századi emléket is magával visz az űrbe: a BitMEX kriptotőzsde ugyanis elküldi a bitcoin fizikai megfelelőjét, egy nagy érmét, ami egy bitcoin címét rejti a holografikus felülete alatt.

Az érme, akárcsak a többi szállítmány, ami a leszállóegységhez csatlakoztatva marad, a Lacus Mortison várja majd a jövőbeli holdi felfedezőket, akik valamikor a távoli jövőben esetleg eljutnak a síkságra, és rátalálnak az űreszközre, bár azt, hogy erre mikor kerülhet sor, még megjósolni sem lehet. Ami biztos, hogy az első Artemis legénység nem a régió közelében, hanem a déli sark környékén készül majd leszállni.

(Fotó: NASA/Daniel Rutter, Carnegie Mellon University, Astrobotic, BitMEX, Telenor/Tunsgram via Mfor)

A NASA bemutatta a terveit a Hold meghódítására A most kiadott 13 oldalas dokumentumban szó van a Hold körül keringő űrállomásról és olyan járműről is, amiben az asztronauták heteket is eltölthetnek a Hold felszínén. Meg persze a holdbázisról is.