Az EurekAlert a napokban hozta nyilvánosságra a Yale Egyetem kutatócsoportjának tanulmányát, miszerint az aszfalt és a bitumen szennyezi a városi régiókat, különösen meleg, napsütéses nyári napokon. A kutatók megfigyeléseik alapján arra jutottak, hogy az utakban és a tetőszerkezetekben használt bitumen szerves vegyületek komplex egyvelegét bocsátja ki magából, amik az egészségre is veszélyt jelenthetnek.

A közlekedési eszközök, illetve az egyéb, égetésen alapuló forrásokból származó emissziója évtizedek óta a vizsgálatok kereszttüzében áll, melynek köszönhetően napjainkra sikerült némi javulást elérni a városi légminőségben. A közelmúltban ugyanakkor bebizonyosodott, hogy egyéb kibocsátókkal is számolni kell – így terelődött a szakértők figyelme a másodlagos szerves aeroszolok (SOA) felé, melyek jelentős szennyezőknek számítanak. Kísérleteik során a kutatók friss bitumen-mintákat gyűjtöttek, különböző hőmérsékletre felmelegítették, majd megkezdték megfigyelésüket. Peeyush Khare, a csapat tagja szerint a legfontosabb következtetés, amit sikerült levonniuk, hogy

a bitumenhez kapcsolódó termékek jelentős és változatos szerves keverékeket juttatnak a levegőbe.

Valamint hozzátette, hogy az emissziót jelentősen befolyásolják a hőmérséklet és egyéb környezeti tényezők is. Az eredmények azt sugallják, hogy az aszfalt meghatározó mértékben ronthat a levegő minőségén, különösen a napsütéses, meleg nyári napokon. Mivel az aszfalt a városi környezetekben nagy területen megtalálható, így alighanem komoly szennyezésről lehet szó. Jelen számításaikat Los Angelesben végezték, melyekből az derült ki, hogy az aszfalt- és bitumentartalmú burkolatokból a gépjárműforgalommal csaknem azonos mennyiségű szennyeződés kerülhet a levegőbe.

A vízben is kimutatták a mérgező vegyületet

A bitumen az utak és járdák aszfaltrétegének kötőanyaga, egy sötét színű anyag, ami a kőolaj lepárlása után lecsapódik a hordó alján. Ez tartja össze a kavicsokat és a homokot, jól ellenáll a szélsőséges időjárásnak, ennek következtében időtálló. Idővel természetesen az aszfalt is tönkremegy, ám a legnagyobb problémát nem csupán a kátyuk jelentik.

A Floridai Állami Egyetem kutatói ugyanis kimutatták, hogy a napfénynek és víznek közvetlenül kitett bitumen ezres nagyságrendű, potenciálisan mérgező vegyületet juttat a légkörbe.

Korábbi tanulmányokban már kimutatták, hogy az aszfaltburkolatos utak mellett a talajban nagyobb a rákkeltő hatású, policiklusos aromás szénhidrogén koncentrációja. "Hogyan lesznek a tükörsima fekete utak szürkék és durva felületűek? És hova a tűnik el belőlük az aszfalt?" - szegezte kollégáinak a kérdést Ryan Rodgers, a MagLab, kőolajipari alkalmazások és a Jövőbeli Üzemanyagok Intézetének igazgatója, aki évek óta próbált épkézláb magyarázatot adni a mérgező szénhidrogének és a bitumen lehetséges kapcsolatára. Végül sikerült szereznie egy adag aszfaltot az egyik helyi útburkoló társaságtól, amivel aztán a Floridai Állami Egyetemhez fordult, ahol Sydney Niles, a MagLab vegyésze, Martha Chacón-Patiño megkezdték kísérleteiket.

Először is bitumennel bevontak egy üveglapot, vízbe merítették, és egy héten át napszimulátorba tartották, miközben rendszeres időközönként mintát vettek a vízből. Kiderült, hogy a napsugárzás hatására a vízben lévő oxigéntartalmú vegyületek kölcsönhatásba léptek a bitumenben megtalálható szénhidrogénekkel, és a fotooxidáció folyamata révén új molekulák keletkeztek. A vízben megtalálták a potenciálisan mérgező vegyületeket. Hogy biztosak legyenek a napsugarak hatásában, egy másik bitumenes üveglapot teljes sötétségben hagytak a vízben az előzővel megegyező ideig. Kiderült, hogy a besugárzott minta szerves vegyületeinek koncentrációja huszonötszöröse volt a sötétben hagyott anyagénak, a vízben ráadásul

tizenötezer különböző széntartalmú molekulát azonosítottak.

Azt még  ugyan meg kell vizsgálniuk, hogy ezen anyagok közül mennyi mérgező, de a policiklusos aromás szénhidrogének tulajdonságai alapján a kutatók úgy vélik, van okuk az aggodalomra, mivel az aszfalt képes a vízben oldódó szennyező anyagok előállítására.

(Fotó: Sydney Niles / FSU, Pixabay)