Nemrég mi is beszámoltunk róla, hogy földi teleszkópok segítségével viszonylag nagy mennyiségű foszfint, azaz szervetlen foszformolekulát találtak a Vénusz légkörében. A foszfint a csillagászok potenciális életre utaló kémiai jelként tartják számon, a foszfin (PH3) ugyanakkor egy kellemetlen szagú, ráadásul az emberek számára mérgező gáz itt a Földön, ami egyebek mellett pingvinek ürülékhalmaiból és mocsarakból felszivárgó gázokból mutatható ki. Ezek után jogos a kérdés, hogy vajon, ha van élet más bolygókon is, akkor

A földönkívüliek szaga a bélgázra hasonlít?

Clara Sousa-Silva, az MIT molekuláris asztrofizikával foglalkozó posztdoktori munkatársa szerint valószínűleg igen, vagy ha nem is pont arra, de akkor sem rózsaillatúak. Az asztrofizikus már többször foglalkozott a témával, így például a 2019-es Asztrobiológiai Tudományos Konferencián, illetve 2020 februárjában megjelent egy kutatása az Astrobiology című tudományos szaklapban. Amit a foszfinról mindenképp érdemes tudni, hogy gyúlékony, könnyen reakcióba lép a légkör bizonyos gázaival, valamint azt, hogy az oxigént lélegző földi létformák számára mérgező. A Popular Mechanics cikkében Sousa-Silva és kutatótársai kifejtik, hogy számtalan lehetőséget megvizsgáltak a molekula létrejöttére, és kiderült, hogy a foszfin kizárólag oxigénmentes életmódú élőlények segítségével keletkezhet. Mindez viszont azt jelenti, hogy amennyiben egy exobolygó színképében a jövőben észlelik ezt a molekulát,

akkor ott valószínűleg jelen van az élet kezdetleges formája.

(Kiegészítésképp Lee Cronin, a Glasgow-i Egyetem komplex kémiai rendszerekkel foglalkozó professzora a Twitteren azt írta, hogy bár a foszfin a metánhoz és az oxigénhez hasonlóan utalhat az életre, ezek az anyagok az élet hiányában is létrejöhetnek.) A MIT munkatársai úgy fogalmaznak, hogy bár bolygónkon az oxigén erőteljes jele az életnek, azonban oxigén számos, nem biológiai folyamatban is felszabadul, így ez önmagában nem elegendő. Emellett olyan speciális molekulák jelenléte szükséges, amelyek csak életfolyamatok során keletkezhetnek. A kutatók ezért megkísérelnek összeállítani egy adatbázist, amelyben a hasonló, esetleg élethez köthető molekulák szerepelnek. A foszfinnak viszont - amint azt Sousa-Silva az elmúlt tíz évi munkája során megismerhette - élőlények lehetnek a forrásai. Ami a Földet illeti, a szakemberek minden olyan forrást átvizsgáltak, amelyben említik a molekulát: kiderült, hogy az kizárólag oxigénmentes helyeken fellelhető, mint amilyen a tavak üledéke, a mocsarak, vagy akár az élőlények bélrendszere.

"Ez azért lehetséges, mert az oxigént felhasználó létformák számára mérgező” - magyarázzák a kutatók.

Ennek ellenére mégis kiválóan alkalmas az oxigénmentes életformák kimutatására. Az évtizedek alatt szisztematikusan végzett kémiai vizsgálatok továbbá megerősítették: a foszfin csak biológiai úton keletkezhet, ugyanis a létrejöttét más folyamat nem tudja biztosítani. A csapat azt is kiszámította, hogy amennyiben akkora mennyiségű foszfin termelődik egy idegen bolygó élővilágában, mint amennyi metán itt a Földön, akkor ezt tizenhat fényév távolságból kimutatható lesz. (Sousa-Silva kielemezte a molekula színképét is, amivel kimutatható, ha egy bolygó légkörében jelen van.) Ez a módszer ráadásul nem csupán a földönkívüliek szagára adhat választ, de a többi tizenhatezer molekula által újabb kutatások indulhatnak és talán más molekulákról is kiderül, hogy azok élet jelére utalnak.

(Fotó: Unsplash/BrookeDenevan)