Történelmi tanulmányainkból ismerős lehet az 1946 és 1991 közti időszak, amikor is az akkori két nukleáris szuperhatalom, az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió között kialakult egy tényleges háború nélküli, ám a harmadik világháború veszélyét folyamatosan sejtető ideológiai, fegyverkezési, kulturális, gazdasági és politikai rivalizálás, a hidegháború, melynek lenyomatát máig őrzik a világ különféle helyei.

A radioaktív klór-36 és berillium-10 izotópok sokat segítenek a szakértőknek a jégmagok korának megállapításakor: természetes körülmények között a radioaktív klór-36 a kozmikus sugarak és az atmoszféra találkozásából születik, ugyanakkor nukleáris robbanás is előidézheti.

Erre volt már példa az 1950-1960-as években a Csendes-óceánon zajló amerikai kísérletek során. Az izotópok akkor meglehetősen messzire jutottak. Olyannyira, hogy beépültek az antarktiszi jégbe. Az Amerikai Földtani Unió tanulmányában Mélanie Baroni, az Európai Földtudományi és Környezetkutatási Oktató- és Kutatóközpont munkatársa arról ír, hogy az Antarktisz vosztoki régiójában napjainkig is nagy arányban fellelhető a radioaktív klór, viszont a robbantásokból származó anyag a légkörből már eltűnt.

A kutatócsoport a vosztoki orosz kutatóállomásnál gyűjtött mintákat, mivel a környéken viszonylag ritkán havazik. Ezen kívül pedig egy ezernégyszáz kilométerre fekvő, jóval csapadékosabb helyen, a Talos-kürtőnél szintén vizsgálódtak. Adataik alapján a Talos-kürtőnél évről évre csökkent, Vosztoknál viszont jelenleg is magas a klór-36 koncentráció. Bár a kutatók szerint a veszélytelen a környezetre, az eredmények így is meglepőek, mivel mostanáig azt hitték, hogy az anyag már elérte természetes szintjét.