A repülés az emberiség egyik legrégebbi álma, ami már az idők kezdete óta foglalkoztatja a művészek, tudósok, és persze az átlagemberek fantáziáját is. Az elmúlt évszázadban ugyan számtalan megoldás született a gravitáció legyőzésére, de ezek közül igazán egyik sem tudja visszaadni, hogy milyen lenne, ha képesek lennénk önerőből a magasba emelkedni. Nem véletlen, hogy Richard Browning eredetileg éppen Daidalosz néven kezdett bele a saját rakétahátizsákja, a Jet Suit fejlesztésébe, ami nem csak a leggyorsabb ilyen eszköz, de kialakításának köszönhetően a legközelebb áll ahhoz, hogy úgy érezzük, mintha szárnyaink nőttek volna.
A rakétahátizsák, vagy jetpack sokkal régebbi találmány, mint gondolnánk: az első ilyen eszközt csaknem egy évszázaddal ezelőtt tervezték meg, viszont egészen az '50-es évek végéig kellett várni, mire a technológia eléggé kiforrt ahhoz, hogy használható legyen. Amikor az 1967-es első Super Bowl féidei szünetében Willy Suitor és Bob Courter a lehető legnagyobb természetességgel röpködtek a Los Angeles-i Coliseum stadionban, talán az átlagos tévénéző is elhitte, hogy az űrutazás után a sci-fi filmek egy újabb kis darabja válhat a hétköznapok részévé, azonban a rakétahátizsákok háza táján ezután nagyon hosszú ideig alig volt látható bármilyen mozgolódás. A feltalálók csak a 2000-es években kezdtek el ismét érdemben foglalkozni a rakétahátizsák gondolatával, és bár az első komolyan vehető próbálkozás, a Jetpack International T-73 hátizsákja végül sosem került piacra, azonban az amerikai Jetpack Aviationnek és a brit Gravity Industriesnak köszönhetően mára elérkeztünk oda, hogy valóban bárki vehet magának rakétahátizsákot, aki hajlandó kifizetni az ilyen eszközök meglehetősen borsos árát.
A két talámány között szemmel látható különbség, hogy míg a Jetpack Aviation a kitaposott úton indult el, és egy klasszikus, háton viselhető rakétahátizsákot terveztek, addig Browning csavart egyet a dolgon, és néhány ügyes megoldással sikerült elérnie, hogy a Jet Suitot használva az embernek sokkal inkább az legyen az érzése, mintha valóban a saját erejéből repülne. A 42 éves feltaláló a 2016-ban megépített eredeti Jet Suit óta számtalan különböző megoldást kipróbált, a rakétahátizsáknak többek között volt olyan verziója is, ahol a viselője lábaira is került egy-egy hajtómű, de ez túlságosan instabillá tette az eszközt. A végső dizájnban a hátizsák mellett a karokra került két-két kisebb sugárhajtómű, így nem meglepő, hogy Browninghoz mostanra teljesen hozzáragadt az "igazi Vasember" jelző, hiszen a Jet Suitban az ember mozgása valóban eléggé emlékeztet arra, ahogyan a Marvel-szuperhős emelkedik a levegőbe. További hasonlóságok után sem kell sokat kutatnunk, hiszen Jet Suithoz egy speciális sisak is tartozik, ami ugyan nem kapcsolódik egy rendkívül fejlett személyi asszisztenshez, viszont van benne egy kijelző, amelyen a ruha viselője folyamatosan látja a hajtóművel kapcsolatos adatokat és az üzemanyag-szintet is. Egy 90 kilogrammos ember egyébként nagyjából 7 percet tud repülni a Jet Suittal, ami repülőgép-üzemanyaggal vagy dízellel működik.
A Jet Suitnak jelenleg ez az egyik legnagyobb hátulütője, mert bár a repülőgép-üzemanyag a valóságban közel sem annyira gyúlékony, mint ahogy a hollywoodi filmek sugallják, de a hátizsák percenként egy gallon (kb. 3,7 liter) üzemanyagot éget el, tehát nemcsak maga a ruha, de a használata is kifejezetten drága mulatság. A sugárhajtóműves repülőgépek üzemanyagának (JET-A1) ára az USA-ban gallononként kétezer forint körül mozog, vagyis egy hétperces röpködéssel 14 ezer forintnyi kerozin is elégethető. Tény, hogy ezért a pénzért valóban páratlan teljesítményt kapunk, hiszen az öt hajtómű együttes teljesítménye eléri az 1050 lóerőt, aminek köszönhetően a jetpackkel akár 3,5 kilométeres magasságig is lehetne emelkedni - noha Browning szerint ezt érthető okokból sosem próbálták ki. Szintén nem próbálták ki, hogy mennyi a hátizsák maximális sebessége, amiről Browning korábban azt állította, hogy 450 km/h-s sebességgel is lehetne vele repülni. Bár ezt a sebességet eddig még meg sem közelítették, a feltaláló így is tart egy igen egyedi rekordot: 2019-ben 136,891 km/h-s sebességgel repült a brightoni móló mellett, amivel a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült.
A 2017-ben alapított Gravity Industries a rákövetkező évben lépett piacra a Jet Suittal, ami 443 ezer dollárba, azaz mai árfolyamon 136 millió forintba kerül. Ha valakinek nincs ennyi pénze, akkor is van rá lehetősége, hogy átélje a repülés élményét a cég goodwoodi főhadiszállásán, ahol kétezer angol fontért (nagyjából 835 ezer forint) lehet felpróbálni a jet suitot, igaz, ebben az esetben a jelentkezőket a biztonság kedvéért kábelekkel rögzítik. A Gravity 6000 fontért egész napos képzéseket is tart, amelynek az elvégzői nem csak szabadon repülhetnek a Jet Suittal, de bekerülnek a Flight Clubba is, így a jövőben lehetőségük nyílhat rá, hogy részt vegyenek egy a Gravity által tervezett versenysorozatban.
A Gravity Industries honlapján található információk szerint a cég a megalapítása óta 31 országban több mint 105 bemutató repülést tartott, Magyarországra viszont idén szeptember elején jutottak el először, amikor a Brain Bar jövőfesztiválon maga Browning mutatta be, mire képes a saját tervezésű repülő ruha. A bemutató után alkalmunk nyílt beszélgetni is néhány percet a feltalálóval, aki sok érdekes dolgot elárult a Jet Suittal kapcsolatban.
Nem csak az alapítója, de egyben a tesztpilótája is vagy a cégednek...
Igen, ez vicces, de a nehezebb repülések nagy részét tényleg én csinálom.
Viszont egy Jet Suitot nem lehet úgy tesztelni, mint mondjuk egy rakétát - úgy értem, emberek nélkül.
Nem, nem igazán. Ezek soha nem repültek úgy, hogy ne lett volna bennük valaki... Olyan ez, mint a bicikliknél. Egy biciklivel nagyon nehéz bármit is csinálni anélkül, hogy valaki hajtaná.
Nem aggódtál, amikor először vetted fel a ruhát?
Nem, mert először egy hajtóművel kezdtem, aztán kettővel, aztán néggyel, aztán egy kicsit ugráltam vele - tehát kis lépésekkel. Nem csak úgy megépítettem, felvettem, aztán mehetünk.
Hallottuk, hogy milyen hangja van, és láttuk, hogy néz ki, de le tudnád írni, hogy milyen érzés?
Mint egy álom. Mint amikor arról álmodsz, hogy tudsz repülni. Bárhova mehetek, amerre csak látok. Ez pont olyan, mint amikor a repülésről álmodsz.
Mennyi időbe telik megtanulni használni egy ilyen eszközt?
Általában két-három napba.
A közelmúltban több videó is napvilágot látott , amiben brit és holland katonák a Jet Suitot használják...
Az én voltam... én repültem azokban a filmekben.
Á, ezt nem tudtam.
Ezért hívom magamat a vezető tesztpilótának, mert én csinálom az összes nehezebb tesztrepülést.
Szóval ezen kívül milyen további területek vannak még, ahol hasznos lehet a Jet Suit?
Például kutatási és mentési munkálatoknál, amikor fel kell menni egy hegyre, hogy megtaláljuk a sérültet és segítsünk neki. Emellett versenyzésre is, például egy olyan versenysorozatban, ahol egy csomó ember versenyez a víz felett repülve - nagyon menő lenne. Rengeteg tévés és filmes munkát is csinálunk, ami ugyan unalmasnak hangzik, de ha egy új autót akarsz reklámozni, akkor én ott repülhetek az autó mellett. Nézd meg, amit itt csináltam: az emberek nagyon izgalmasnak találják, hogy valaki repül. A legújabb rendszerrel el tudok indulni 15 másodperc alatt a beindítástól számítva, 30 másodperc alatt már azon a tetőn lehetek. Az emberek pedig imdáják ezt látni, hogy az ember képes repülni, mint egy álomban.
A versenysorozathoz visszatérve... ez mikor valósulhat meg?
Eredetileg 2020 áprilisában indult volna, aztán találd ki, mi történt... Covid. Szóval most várunk, amíg nem tudunk könnyebben utazni, aztán pedig nekikezdünk újra a szervezésnek. Közben egy csomó más dologgal is foglalkozunk, a versenysorozatot pedig bármikor megcsinálhatjuk, de igen... három hétre voltunk tőle, hogy elindítsuk, de a Covid közbeszólt.
El tudod képzelni, hogy a Jet Suit egyszer kereskedelmi termék legyen, abban az értelemben, hogy...
Például ezzel menjünk iskolába vagy bevásárolni?
Igen, közlekedéshez.
Nem, nézd csak meg, hogy milyen hangja van (a bemutató előtt a Brain Bar szervezői füldugókat osztogattak a közönségnek - a szerk.) Nem, ez inkább olyan, mint egy Forma-1-es autó: az is autó, de mégsem mész vele vásárolni és nem ülteted bele a gyerekeket. Szórakoztató, izgalmas, előbbre viszi a technológiát és bizonyos technológiai fejlesztések később a hétköznapi autók szerves részeivé válnak. Persze egy Forma-1-es autót nem használnak a hadseregnél és kutatási-mentési feladatokra, de érted, mire gondolok...
Ennek is vannak szokatlan felhasználási területei, de emellett szórakoztatja is az embereket. Az biztos, hogy egyelőre nem fog széles körben elterjedni, de visszatérve az előző példához, az első motoros autók is őrületesek voltak. Zajosak voltak, megbízhatatlanok, és a ló sokkal jobb volt náluk. Ehhez képest nézd meg, hogy a fejlesztések hatására milyen hasznossá váltak. Szóval talán egyszer, de az biztos, hogy sokkal halkabbnak kell lennie. Korábban építettünk egy elektromos változatot is, ami repül is, de nagyon vaskos. Kétszer ilyen magas és kétszer ilyen súlyos az akkumulátorok miatt. Egyszóval túl nehéz.
Tervezitek, hogy ezt a technológiát másra is használjátok a Jet Suiton kívül? Például repülő motorkerékpárhoz, vagy ilyesmihez?
Egy repülő motorhoz? Nem. Vannak mások, akik ezzel próbálkoznak, de én szeretem a tolóerő-vektoros megközelítést, mert így tudom irányítani, hogy felfelé vagy lefelé menjek, ilyen egyszerűen (közben mutatja a kezével - a szerk.) Szóval még ha teljes tolóerőnél az összes hajtómű egyszercsak megőrülne, akkor is csak ezt csinálom, és máris a földön vagyok. Ha egy számítógép vezérelné őket, akkor viszont hirtelen elindulhat egyenesen oldalra, és máris letarolom a kisembereket. Ilyesmi ezzel soha nem történhet meg, ha elveszítem az egyik hajtóművet, csak leesem a földre. Biztos láttad már, hogy milyen az, amikor egy drón elromlik, és egyszercsak elszáll - velem ez nem történhet meg. Szóval repülő motorkerékpár nincs tervben... veszélyes és nehéz megcsinálni.
(Borítókép: Brain Bar, Fotó: Bobák Áron/Rakéta.hu)