A forgó detonációs motor (rotating detonation engine/RDE), mint elképzelés, a Michigani Egyetemen merült fel először az ötvenes években, és arra az alapelképzelésre épül, hogy a hagyományos belsőégésű motorokhoz képest nem elégetik az üzemanyagot, hanem felrobbantják méghozzá egy kör alakú kamrában, ahol a robbanás lökéshulláma végigszáguld, így biztosítva a hajtóerőt, miközben újabb robbanást indít be – vagyis a folyamat önfenntartó, amíg az üzemanyag el nem fogy.

Az elképzelés előnye, hogy jóval kevesebb üzemanyagból (körülbelül 25 százalékos megtakarításról beszélünk) jóval több tolóerő sajtolható ki, a hátránya pedig, hogy a robbanás az égéshez képest sokkal nehezebben kontrollálható folyamat. A koncepció emlékeztet az impulzus detonációs motorra is (pulse detonation engine/PDE), de annyiban jobb ennél, hogy ez utóbbiban minden robbanás előtt meg kell tisztítani az égésteret, míg az RDE esetén egy önfenntartó, állandóan működő folyamatról beszélünk.

Sajnos azonban az elmélet és a gyakorlat között néha fájdalmasan széles szakadék tátong, és hiába próbáltak ilyen motort gyártani évtizedek óta, mint kiderült, az önfenntartó, folyamatos robbantások fenntartása annyira nem könnyű, hogy 2020 körül amerikai rakétatudósok nyilvánosan kijelentették, hogy a hasonló, hidrogén-oxigén detonációra épülő motorok gyakorlati megvalósítása lehetetlen.

A fentiek ellenére azonban egyre többen szemeznek a technológiával, és az első jelentős fejlesztések is elindultak. Itt egy japán, űripari fejlesztésről írtunk, itt pedig a Raytheon Gambit hajtóművéről.

Ezen előrelépések közé sorakozik fel tehát a General Electric Aerospace legutóbbi teljesítménye, vagyis tehát hogy a cég sikerrel zárta a hiperszonikus kettős üzemmódú ramjet (DMRJ) motorjának távoli tesztelését. A hírről az Interesting Engineering számolt be. A motor azonban jelentősen különbözik az eddigi forgó detonációs motoroktól, és az eltérés lényege a kettős üzemmódú sugárhajtású technológia. A mostani sikeres teszt egy szuperszonikus áramlási csatornában történt a New York-i Niskayuna-i Global Research Centerben.

A már említett kettős üzemmódra visszatérve: a DMRJ bár tehát akár át is lépheti a hiperszonikus sebesség határát, a hangsebesség ötszörsét, ugyanakkor képes alacsonyabb sebsségen is működni, így nagyobb hatékonyságot és hosszabb hatótávot kínál a légi járművek számára. Mindez azért komoly fejlesztés, mert a lélegző DMRJ meghajtórendszerek működéséhez általában 3 Mach feletti szuperszonikus sebességre van szükség, a GE Aerospace mérnökei azonban olyan forgó detonációra képes, kettős üzemmódú sugárhajtóművet fejlesztettek, amely tehát alacsonyabb sebesség mellett is hatékonyan tud működni.

A forgó detonációt lehetővé tevő, kettős üzemmódú ramjet technológia ráadásul szükségtelenné teszi a kamrák tisztítását minden impulzusos detonáció után, így a folyamat valóban önfenntartó. Ezt az innovációt az elmúlt évben fejlesztették ki, azt követően, hogy a GE Aerospace felvásárolta a hiperszonikus hajtásra szakosodott Innoveering céget.

Ami a jövőt illeti, a GE Aerospace azt tervezi, hogy jövőre bemutatja a rendszer végleges változatát.