Feljegyzések szerint az akkor világnépesség harmada megfertőződött spanyolnáthával, míg a halálesetek számát ötven és száz millió közöttire becsülik. Bár az akkori orvostudomány kezében nem volt hatékony eszköz a járványt okozó H1N1 influenzavírus ellen, mégis minden óvintézkedést igyekeztek megtenni, amit csak tudtak. Az USA-ban boltokat és iskolákat zártak be, betiltották a tömegrendezvényeket, elkülönítették a fertőzötteket, és ajánlották vagy bizonyos helyeken kötelezővé tették a maszkviselést.

Érdekes módon utóbbi sokkal nagyobb ellenállásba ütközött, mint bármi más.

Az amerikai közegészségügyi szolgálat szórólapokon figyelmeztetett a maszkviselés fontosságára, a Vöröskereszt újsághirdetésben adott tippeket az eszköz otthoni előállítására, az állami egészségügyi hatóságok pedig saját kezdeményezést indítottak a maszkviselés minél szélesebb körű elterjesztésére. Több helyen kötelezővé is tették a maszkokat, a lázadók pedig pénzbírságot, vagy rosszabb esetben rövid börtönbüntetést kaptak. A hatóságok megpróbálták patrióta cselekedetnek beállítani a maszkviselést, mivel a férfiak többsége egész egyszerűen azért nem volt hajlandó eltakarni az arcát, mert nőiesnek tartották a maszkot. Érdekesség, hogy akkoriban nemcsak a maszkviselés fontosságát kellett plakátokon hirdetni, hanem a köpködés abbahagyását is.

Túl nőies, alkotmányellenes, és egyébként is: mit akar az állam?

A kötelező maszkviselés elrendelésére irányuló próbálkozások azonban gyakran már a helyi törvényhozáson belül falakba ütköztek, és több helyen elutasították az efféle kezdeményezéseket. Egy portlandi tisztviselő egyenesen alkotmányellenes lépésnek nevezte a javaslatot, amit végül le is szavaztak. Míg Utah államban azért nem vezették be, mert az a döntéshozók szerint hamis biztonságérzetet keltett volna, ami szerintük kéz a kézben járt az állampolgári fegyelem csökkenésével. Ott sem volt jobb a helyzet, ahol végül sikerült bevezetni a rendelkezést, mivel

sokan ennek ellenére sem tartották be, vagy nyíltan ellenszegültek a parancsnak.

A helyi üzletek gyakran nem követelték meg a maszkviselést, nehogy emiatt elveszítsék vevőkörüket, plusz a dolgozók is naphosszat a maszk kényelmetlenségére panaszkodtak. Az ellenállás emiatt sokszor a rendelet lazításához vezetett. Ahol pedig hatósági erővel próbálták betartatni az előírásokat, ott a rendőröknek minden idejét elvitte a bírságolás, illetve San Franciscoban többször előfordult, hogy alig pár nap alatt megteltek a börtönök. San Franciscóban a helyzet odáig fajult, hogy 1919 januárjában, a járvány újbóli felfutásakor a városvezetés egy második maszkhordási rendeletet is elfogadott. Január huszonötödikén a Maszkellenes Liga kétezer tagja összegyűlt, hogy tiltakozzanak a szabadságjogaik korlátozásának tartott kötelező maszkviselés ellen, élükön több, különleges szaktekintélynek számító orvossal.

Az már más tészta, hogy utólagos vizsgálatok alapján a spanyolnátha terjedését egyáltalán nem fékezte a kötelező maszkviselés. Persze mindez nem jelenti azt, hogy a maszkviselés ne lehetne hatékony – mint ahogy a jelenlegi helyzetben valóban az is –, csakhogy akkoriban rosszul és rossz helyen hordták azokat. Mindenekelőtt többnyire az utcán viselték, míg zárt tereken nem, pedig épp fordítva kellett volna.

Ezen felül sokszor addig hordták ugyanazt a maszkot, amíg olyan mocskos és elhasznált lett, hogy semmiféle védelmet nem nyújtott.

Sokan pedig úgy hordták a maszkokat, hogy azok nem takarták megfelelően a szájukat, vagy akár az orruk is kilógott belőle, pedig a légutak megfelelő eltakarása nélkül az egész procedúra tényleg értelmetlen. Arról nem is beszélve, hogy egyesek lyukat vágtak a maszkokra, hogy ne zavarja őket a dohányzásban. Aki egy videót is szívesen megnézne az akkori állapotokról, korábbi cikkünkben talál egyet róla. 

(Fotó: Wikimedia)