A választól függetlenül az Arizonai Egyetem mérnökei által javasolt hatalmas, holdi spermabank annyira talán nem is a földtől elrugaszkodott elképzelés. A Jekan Thanga által vezetett csapat ugyanis nem kizárólag emberi spermát küldene a Földünket kísérő égtestre, de 6,7 millió földi faj szaporodásához szükséges mindenféle lefagyasztott sejtet: spórát, spermát, petesejtet és mi egyebeket – számol be róla az Interesting Engineering. A sejteket egy napenergiával működtetett telepen helyeznék el, amely Noé bárkájának a mintájára amolyan Holdbárka lehetne, vagy amint a tudósok fogalmaznak: „modern, globális életbiztosításként” működhetne. A sejteket kriogén fagyasztással tennék tárolhatóvá, és az alábbi videóban megtekinthető az elképzelést bemutató prezentáció is.
A terv szerint a „bárkát” a Hold belsejében található 200 lávajárat egyikében kellene elhelyezni (ez utóbbiakat egyébként még 2013-ban fedezték fe). A járatok évmilliárdokkal ezelőtt formálódtak, és azóta változatlanok, így biztos helyként nyújtanának védelmet a napsugárzás, a meteorok, valamint a felszíni hőingadozás elől. Ezeknek a járatoknak hozzávetőleg 100 méter az átmérője, így a bárkának (és a töméntelen örökítőanyagnak) jócskán akadna hely. A -25 Celsius-fok hőmérséklet pedig éppen ideális a minták tárolására. Azt a mérnökök is elismerik, hogy a létesítmény felhúzására nem nagyon lesz addig esély, amíg a NASA állandó holdbázist ki nem alakít. Ettől független az említett „életbiztosítás” olyan cél, amire mindenképp törekedni kell. Thanga professzor szerint ugyanis a Föld természetéből fakadóan változékony környezet, ahol a feltételek könnyen válnak a számunkra kedvezőtlenné. Példaként a Toba szupervulkáni kitörést hozta fel, amely 75 000 évvel ezelőtt egyike volt a Föld egyik legnagyobb, ismert kitöréseinek, és 6-10 évig tartó vulkanikus telet, valamint egy teljes évezrednyi lehűlést okozott. Ann Gibbons 1993-as elmélete szerint ez okozhatta az akkori emberi populáció erőteljes létszámcsökkenését is, ami végső soron az emberiség kisebb géndiverzitását eredményezte.
Jelenleg ráadásul a klímakatasztrófa azzal is fenyeget, hogy a Spitzbergák Nemzetközi Magbunker is víz alá kerül – itt a világ élelmiszernövényeinek magvait tárolják egyébként, hogy megőrizzék őket potenciális globális katasztrófák esetén. A professzor szerint tehát azért lenne jó ötlet a Holdon, vagy bármely más égitesten ilyen mintákat tárolni, mert azok védelmet jelentenének abban az esetben, ha ne adj' Isten történne valami, ami véget vetne a ma ismert civilizációnak a Földön. A számítások alapján egyébként már a logisztika, tehát a mintáknak a Holdra juttatása is oroszlánhoz illő feladat lenne: a 6,7 millió fajtól fajonként 50 mintára lenne szükség (egyébként nagyon nem irigylem azt, akinek ezeket kell majd begyűjtenie), és ezeket 250 rakétakilövéssel lehetne feljuttatni. Az összehasonlítás kedvéért: a Nemzetközi Űrállomás építéséhez mindössze 40 kilövésre volt szükség. Azt Thanga is bevallotta, hogy ezen a számon azért kicsit ők is meglepődtek.
A létesítmény tehát napenergiát használna, és még rengeteg alkalmazandó technológia kidolgozás alatt áll, és jelenleg több ötlet felmerül a kvantum-levitációs tárolási technológiától kezdve egészen a karbantartó robotokig. Idő az ötletelésre mindenesetre talán van, hiszen egyelőre egy tényleges holdbázis megvalósulása a jövő messzeségébe vész – csak azon kell drukkolnunk, hogy a civilizáció kihúzza addig még valahogy.