A csapat, melyet az Ausztrál Nemzeti Egyetem és az RMIT Egyetem vezetett, kétféle gyémántot állított elő. Az első a közönségesebb fajta, amit az emberek az eljegyzési gyűrűhöz és egyéb ékszerekhez használnak. A másik pedig, amely a természetben a meteorbecsapódások helyein található – olvasható az Ausztrál Nemzeti Egyetem közleményében. Ez utóbbi típus hivatalos neve a lonsdaleit.
A természetben a gyémántok 150 kilométer mélyen a talajban évmilliárdok alatt alakulnak ki. A folyamathoz még rettenetes nyomásra és 1000 Celsius-fokra is szükség van. A tudóscsapat eddig amúgy csak lonsdaleitot készített mesterséges úton. A mostani felfedezés szerint azonban mind a kétféle gyémánt előállítható akár szobahőmérsékleten is, mindössze iszonyatos nyomásra van ehhez szükség. A közlemény szerint az eljárás során alkalmazott nyomás annak megfelelő, mint amekkorát 640 afrikai elefánt tömege fejtene ki egy balettcipő orrába tömörítve.
A mesterséges gyémántokat hagyományosan inkább magas hőmérsékleten készítik, ezért is újdonság a mostani eljárás, amelyhez elég a szobahőmérséklet is. A trükk abban rejlik, hogy miként hat ez a nyomás a szénszerkezetre: egyfajta tekerő vagy csúsztató erőként juttatja a szénatomokat a megfelelő helyekre, és így alakul ki hagyományos gyémánt vagy a lonsdaleit. A lonsdaleit (amely a nevét Kathleen Lonsdale krisztallográfusról kapta) a „világon az egyik legkeményebb ismert anyag, elméleti keménysége lényegesen magasabb a gyémántnál is”. Ennek megfelelően főleg a bányászatban használják, amikor ultra kemény anyagokat kell átvágni. A mostani kutatás lényege éppen az, hogy minél többet állítsanak elő ebből a ritka, de annál hasznosabb gyémántból.
(Címlapkép/nyitókép: ANU/Jamie Kidston)
Tudományos áttörés nanoméretű gyémánttűkkel, és a szén egy új formájával
Úgy tűnik, nem lesz túl sok sejtmagja a jövő űrbányászainak