A prokarióták egysejtű, ritkán többsejtű, körülhatárolt sejtmag nélküli (innen ered a név, aminek a leginkább nagyjából az „elősejtmagos” elnevezés felel meg) élőlények. A baktériumok prokarióták, és mint ilyenek definíció kérdése, hogy hány sejtmaggal rendelkeznek. Ha a valódi, körülhatárolt sejtmagokat vizsgáljuk, úgy eggyel sem. Ez pedig a trükkös címadás oka, ugyanis a jelenlegi kutatások alapján, az idegen égitesteken a baktériumok segíthetnék az értékes ércek bányászatát.

A kísérletet a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén végezték. A cél az volt, hogy a Földön ritkán előforduló elemeket (rare-Earth elements (REEs)) nyerjenek ki a baktériumok segítségével egy darabka kőzetből. A kőzet ebben az esetben izlandi bazalt, hasonló ahhoz, amit más égitesteken is meg lehet találni – azért esett a választás éppen erre. A hasonló elemeket elektronikai eszközökben és különböző ötvözetekben használják fel. Ezzel az eljárással, a biobányászattal, az űrkutatás sokkal fenntarthatóbbá válik a kutatók nyilatkozata alapján – írja a BBC.

A hasonló, mikrobákat felhasználó „bányászat” nem korlátozódik az űrre, sőt már ma is ezzel a módszerrel nyerik ki a világ arany és réz készletének az ötödét. Ugyanakkor az nem volt tisztázott, hogy a mikrobák miként viselkednek az űrben tapasztalható körülmények között. A kísérletben kisebb, úgynevezett bioreaktorokat használtak. Ezek lényegében kisebb dobozok amelyekben a bazalt, és egy-egy mikroba tenyészet volt található. A reaktorokat felküldték az űrállomásra, ahol bepakolták őket egy-egy centrifugába, melyek a Föld és a Mars gravitációs viszonyait szimulálták. A harmadik reaktor viszont az állomás zéró-gravitációs környezetében működött.

Az alacsonyabb gravitáció megterhelést jelent a mikrobák számára, ezért voltak a kutatók kíváncsiak arra, hogy ez a módszer működik-e a Földön kívül is. Két baktériumfaj esetén be is bizonyosodott, hogy ilyen gravitációs viszonyok mellett csökken a hatásfokuk – már ami a fémek kinyerését illeti. A Sphingomonas desiccabilis baktérium azonban továbbra is a Földön tapasztalt hatékonysággal nyerte ki a fémeket a bazaltból. A kutatás vezetője szerint ez az első példa lényegében az űrbeli bányászatra, egyben először került sor arra, hogy a Földön kívül gazdasági értelemben is hasznos anyagokat nyerjenek ki szándékosan olyan kőzetből, mely elő szokott fordulni az idegen égitesteken is.

A kísérlet alatt természetesen nem nyertek ki számottevő fémet, ugyanakkor az alapelvet sikerült demonstrálni.

A különböző égitesteken végzett bányászati tevékenység, melynek célja, hogy ezeket a ritka anyagokat visszahozzák a Földre, már fel-felszokott ötletként merülni, de a mostani kutatást vezető Charles Cockell professzor szekptikus ezzel kapcsolatban. Jelenleg az ilyen tevékenység még nem igazán járna gazdasági haszonnal, magyarán az említett ritka anyagokat egyelőre olcsóbb a Földön kibányászni. Ugyanakkor az nem lenne rossz, ha az asztronauták a számukra fontos források egy részét az adott égitesten is ki tudnák nyerni. Jelenleg ugyanis mindent, amire az űrben a túléléshez szükség van a Földről szállítják – legyen szó az oxigénről, vagy a javításokhoz szükséges anyagokról. Ez pedig roppant költséges és energiaigényes megoldás, ezért is keresnek minél több alternatívát, melyek segítségével bizonyos anyagok az adott helyen lennének kinyerhetőek. A mostanit egy következő kísérlet követi majd. Ebben a reaktorban már nem izlandi bazalt került a baktériumtelepek mellé, hanem zúzott aszteroida-törmelék.

(Címlapkép/nyitókép: bazalton növekvő Sphingomonas desiccabilis telep, UK Centre for Astrobiology/University of Edinburgh–Rosa Santomartino)