A világban elszórt sok millió taposóakna hatástalanítását különös módszerekkel végezhetik a jövőben
2021 / 06 / 14 / Bobák Zsófia
A világban elszórt sok millió taposóakna hatástalanítását különös módszerekkel végezhetik a jövőben
A világ számos pontján egy egyszerű séta vagy biciklizés is fatális véget érhet a civilek számára a taposóaknák miatt. Bár az eszközök betiltásáról szóló Ottawai Egyezményt számos ország aláírta, de 2013 óta mégis másfélszeresére nőtt az aknákra lépők száma.

1997 januárjában Diana hercegnő egy egyszerű védőruházatban végigsétált Angola egyik taposóaknákkal teli terepének frissen megtisztított szakaszán, majd ő maga is kipróbálta, hogy kell távoli irányítású robbantással hatástalanítani egy aknát.

"Az öt-tíz perc alatt, amíg az aknamezőn voltunk, csak azon járt az agyam, hogyan próbáljam biztosítani, hogy másnapra ne én váljak a világ leghíresebb emberévé azzal, hogy felrobbantom a walesi hercegnőt."

- mondta Paul Heslop aknakutató szakember a BBC videójában. Az eseményről szóló felvételek az egész világot bejárták, de a hercegnő már nem érte meg, hogy a cél, amelyért ő is felemelte szavát végül teljesüljön, Diana ugyanis augusztus végén elhunyt, a gyalogsági aknák betiltásáról szóló Ottawai Egyezményt pedig a szeptember első két hetében tartott Oslói Konferencián fogadták el, majd decemberben nyitották meg aláírásra.

Az angolai demonstráció a világ egyik aknákkal leginkább fertőzött területén történt, a hercegnő látogatását szervező Halo Trust leírása szerint, miután 1988-ban távoztak a szovjet csapatok az országból, valódi humanitárius krízist hagytak maguk után emlékül. Az aknák civilek ezreit sebesítették vagy ölték meg, a segélyeket pedig nem tudták a helyszínre szállítani a veszélyessé vált utakon. A Halot ekkor alapították azzal a céllal, hogy megtisztítsák a régiót a robbanószerektől, de azóta az akciók huszonöt másik országban is elkezdődtek, a hangsúly pedig leginkább Afganisztán aknamentesítésére került át. A Landmine Monitor adatai szerint:

  • 2019-ben azoknak a bejelentett eseteknek a száma, amely során valaki akna miatt sérült meg, 3357 volt, a halálesetek száma 2170
  • a legtöbb balesetre Afganisztánban, Kolumbiában, Irakban, Maliban, Nigériában, Ukrajnában és Jemenben került sor
  • az áldozatok 80%-a civil és 43%-a gyerek volt
  • az esetek száma méghozzá a 2013-as rekord alacsony számok (3457 eset) után emelkedő tendenciát mutat.

Mindez annak ellenére történik, hogy 2019-ben mindössze egy országban, Mianmarban telepített a kormány új gyalogsági aknákat (legalábbis hivatalosan), bár léteznek más nemzetek is, ahol nem állami fegyveres csoportok (NSAG) rendszeresen használják ezeket az eszközöket. Magyarország 1997-ben ott volt az Ottawai Egyezmény aláírásánál és már régen lezajlott az aknakészletek felszámolása, valamint az ország megtisztítása a gyalogsági aknáktól, a Landmine Monitor interaktív térképén a tiszta területek közé sorolják a régiót. A tilalomról szóló megegyezés előírásai rajtunk kívül még 163 másik aláíró államra érvényesek, de több jelentős katonai erővel rendelkező ország, Kína, Oroszország, Észak-, és Dél-Korea, Irán és az Egyesült Államok is kimaradt a szerződésből.

Az Egyesült Államok Barack Obama elnöksége alatt bevezetett ugyan egy részleges tiltást, ami nem vonatkozott a Koreai-félszigetre, de a Trump adminisztráció ezt az intézkedést később visszavonta. A legújabb hírek szerint Joe Biden elnöknek szándékában áll változtatni a szabályokon, amelyek azóta is érvényben maradtak. Az Arms Control májusi cikke arról számolt be, hogy Linda Thomas-Greenfield ENSZ nagykövet április 8-ai nyilatkozata szerint a politikai irányelvek felülvizsgálatát már megkezdték. A tiltás egyébként nem hozna nagy változást, hiszen, ahogy arról a Qubit is beszámolt tavaly, az ország az elmúlt évtizedekben már nem alkalmazta aktívan ezt a fajta fegyvert, 1991 óta csak egy alkalommal, 2002-ben vetett be taposóaknákat Afganisztánban.


Taposóakna Afganisztánban (Kép: UN Photo/Luke Powell)

Az afganisztáni helyzet azonban az amerikai beavatkozás előtt is súlyos volt, a Doctors Without Borders 1997-es, még az Ottawai Egyezmény megszületése előtti körképe arról tanúskodik, hogy a lakosság jóformán alig tehette ki biztonsággal a lábát az otthonából, anélkül, hogy egy akna által okozott balesettől kellett volna tartania. A gyalogsági aknákat, melyek általában taposóaknák voltak, a szovjetek és afgánok is telepítették elsősorban az ellátási útvonalak mentén, a stratégiailag fontos hegyekre és domboldalakra, a városok köré, a katonai helyőrségek környékére, valamint a levegőből is szórták az úgynevezett lepke aknát, a PFM-1-et. A tapasztalatok szerint évente nagyjából 100 000 robbanóeszköz hatástalanítását tudják megoldani a szakértők, így a 100 millió akna, amelyet becslések szerint globálisan telepítettek és veszélyt jelentenek elsősorban a civil lakosokra nézve (Afganisztánban mindössze az áldozatok 4%-a került ki a katonaság köréből '97 előtt) meglehetősen lassan kerülhet csak felszámolásra, méghozzá időközben újakat is telepítenek.

A hagyományos fémdetektoros megoldás nem minden terepen tud hatékonyan működni, mivel léteznek vasban és más fémekben gazdag földek, amelyeknél a műszer nem feltétlenül az akna jelenlétét jelzi, ezzel pedig lelassítja a munkát. Patkányokat is sok helyen alkalmaznak a feladatra, mivel alig egy év alatt be lehet őket tréningezni arra, hogy kiszagolják és jelezzék az aknák helyzetét. Az APOPO belga non-profit szervezet afrikai óriás erszényes patkányokat képez ki erre a célra, a legsikeresebb rágcsálójuk, Magawa néhány napja ment nyugdíjba, miután az elmúlt öt év alatt 141 000 négyzetméternyi területet tisztított meg a robbanószerektől, és 71 gyalogsági aknát szagolt ki összesen.

A megoldások azonban érkezhetnek még ennél különösebb formában is, például hatalmas, ördögszekérre emlékeztető labda alakjában.

A Mine Kafon labdát Massoud Hassani tervezte, aki afgán gyökerei miatt jól ismerte az ország problémáját és próbált a meglevőknél olcsóbb és gyorsabb eszközt létrehozni az aknamezők tisztítására. 2013-ban mutatta be a Kafont, amelynek elkészítése csak 40 dollárba kerül, míg a Landmine Free adatai szerint más módszerekkel átlagban 300 és 1000 dollár közötti költségekkel kell számolni. A labda közepén egy 17 kilogrammos vasgömb található, amelyben a GPS műszer feltérképezi az eszköz útját, hogy a már tiszta területeken ne guruljon még egyszer végig, de nagyjából ez az egyetlen drágább alkatrésze: a lábak bambuszból állnak, melyek végén műanyag talp található, a meghajtást pedig a sivatagban fújó erős szél végzi. Egy labda súlya egy felnőtt emberével egyezik, így elég nehéz ahhoz, hogy az aknákra gördülve aktiválja azt. Három-négy aknát tud felrobbantani, mielőtt végleg leáll és cserélni kell rajta az elvesztett lábakat.

A Mine Kafon labdát nem alkalmazzák széleskörűen hatástalanításra, de alkotója azóta az Európai Unió által támogatott projekt keretében megtervezte a kevésbé látványos, de annál hatásosabb folytatását, a Mine Kafon drónt. A hat rotoros drón először a talajtól négy centiméterre lebegve felméri a környezetét, és detektálja az aknákat egy fémdetektoros készülékkel, majd visszarepül az indulási pontra, ahol az irányító kicseréli rajta a detektort egy robotkarra, amely kis méretű detonátort helyez az aknákra, majd biztonságos távolságba vonul. A drón tervezője szerint ez hússzor gyorsabban és a hagyományos módszerek költségeinek töredékéért oldja meg a feladatot. A Mine Kafon kickstarteres kampányának leírása arról tanúskodik, hogy a jövőben a drón fejlesztése során a hidrogénes meghajtást megoldását is tervezi a gyártócég.

Mindkét eszköz, mint ahogy a patkányok is, kevésbé tűnnek hatékonynak vagy gyorsnak, mikor azokkal a monstrum járművekkel kerülnek összehasonlításra, amelyek páncélozott testét nem fogja a robbanás ereje, így a földben detektált aknákat egyszerűen menet közben detonálják, de, mint ahogy az Inctedible Facts videójában is látható, a talajt felszántó, nehéz járművek drasztikus megoldást nyújtanak, drágák és nem biztos, hogy minden terepen megfelelően lehet alkalmazni őket.

Ahol pedig az óriás eszközök nem működnek, ott még mindig beválhatnak a legkisebbek: a méhek. Egy új kísérlet szerint a méheket is be lehet tanítani arra, hogy a TNT szagát cukoroldattal asszociálják és köré gyűljenek, ezután már csak egy drónnal követni kell a mozgásukat, hogy a gyalogsági aknák helyét megleljék a szakértők. A méhes aknakutatást jelenleg egy bosznia-hercegovinai és horvát csapat fejleszti, és a pár év múlva mintegy kiegészítő szolgáltatásként arra szeretnék használni, hogy az aknamentesítés folyamata után a méhekkel ellenőrizzék a terepet.

(Fotó: Flickr/un_photo, Mine Kafon)

További cikkek a témában:

A II. világháború 8 legfurcsább fegyvere Bűzbomba, tűzballon, galambirányítású rakéták, patkányokba rejtett robbanószerek. Ezek után ki mondja, hogy az atombomba volt a második világháború legextrémebb harci eszköze?
A NATO új bombahatástalanító robotja holografikusan térképezi fel a pokolgépeket A UGO-1st neve a bombahatástalanító gépek legfontosabb céljára utal: ők mennek előre, hogy megmentsék a tűzszerészek életét a veszélyes munka kockázataitól.
A robottankok már itt vannak, de önállóan még nem gyilkolhatnak Az észt Milrem Robotics a napokban mutatta be a Type X nevű harckocsiját, ami új szintet képvisel az ember nélküli fegyverek sorában.


Ismerd meg a ROADSTER magazint!
AUTÓK - DESIGN - GASZTRO - KULT - UTAZÁS - TECH // Ha szereted a minőséget az életed minden területén, páratlan élmény lesz!
Kövesd a Rakétát a Facebookon is!
Kövess, üzenj, kommentelj a Rakéta Facebook oldalán!
Ezek is érdekelhetnek
HELLO, EZ ITT A
RAKÉTA
Kövess minket a Facebookon!
A jövő legizgalmasabb cikkeit találod nálunk!

Hírlevél feliratkozás

Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.