A NATO (North Atlantic Treaty Organization, az Észak-Atlanti Szerződés Szervezete) 2006-ban hozta létre a Tudomány a Békéért és Biztonságáért Programot (SPS) azzal a céllal, hogy támogatást nyújtson a szervezet partnerországaiban dolgozó kutatók civil tudományos projektjeihez. Sokféle kutatási terület tartozik az SPS körébe, elmaradottabb országok ivóvíz készletének monitorozása és a tiszta víz hozzáférhetővé tétele a lakosság számára, műholdas internet biztosítása Ázsia kevésbé lefedett részein, vagy például az öngyilkos merénylők detektálására létrehozott Standex rendszer kifejlesztése.

A legújabb projekt eredménye mostanra érett be: bemutatták a legújabb, a Firenzei Egyetem szakértői által kifejlesztett bombahatástalanító robotot, a UGO-1st-öt.

A tervezésbe hat évvel ezelőtt, 2015-ben kezdtek bele a Demining Robots program keretében, ukrán, olasz és egyesült államokbeli kutatók koprodukciójában. A cél az volt, hogy egy olyan gépet fejlesszenek, mely nem csak az eddigieknél hatásosabb módon deríti fel a föld alatt rejlő, fel nem robbant pokolgépeket, hanem akár civil használatra is alkalmazható. Lorenzo Capineri, a Firenzei Egyetem professzora, a tervezés vezetője elmondta, a legnagyobb nehézséget egy ilyen robot létrehozásában annak feltérképezése jelenti, hogy hogyan tudják az összes, létfontosságú szenzort, kamerát és szerszámot felpakolni egyetlen gépre, anélkül, hogy az a mobilitás rovására menne. A tervezők ezért több robotkolléga összehangolt munkájában képzelik el a jövőbeli alkalmazást, amelyet nem csak a harctéren fognak bevetni.

A UGO-1st (you go first, vagyis te mész előre) újdonsága, hogy olyan speciális szenzorokkal van felszerelve, melyek lehetővé teszik, hogy az eddigieknél is pontosabb képet kapjanak a kezelőik arról, hogy a robot mit is detektált a föld alatt, nem mindegy ugyanis az akció elindítása szempontjából, hogy csak egy hétköznapi konzervdoboz árválkodik a helyszínen vagy egy detonáció előtt álló, fémbevonatú pokolgép. A háromféle érzékelő közül az egyik holografikus mikrohullámú jelekkel alkot képet a célobjektumról vagyis hangfelvétel helyett képet küld a kezelőnek a detektált tárgyról - mondta Capineri a UGO-t bemutató videóban.

A bombahatástalanító robotok egyébként a világ minden táján nagyon hasonlóan festenek, bármilyen cég produkciójában is készülnek, sőt, a megszületésük óta eltelt majdnem ötven évben alig változott a külalakjuk.

Bár ez az őket irányító technológiáról már nem mondható el.

Minden hatástalanító robot őse, a Wheelbarrow névre hallgató gép 1972-ben kezdte meg pályafutását Észak-Írország polgárháború dúlta utcáin. A hosszúra nyúlt harcok során az IRA legkedveltebb támadási módszere, az autókba rejtett pokolgépek kezdtek a Brit Hadsereg számára vállalhatatlanul sok áldozatot szedni a katonák között, különösen a 321EOD század Ammunition Technical Operator részlegében. Ők voltak azok a tűzszerészek, akiknek fizikailag is közel kellett kerülniük a bombákhoz, hogy le tudják szerelni őket. Egy '72 márciusi, a Védelmi Minisztériummal folytatott tárgyalás után Peter Miller ezredes besétált a helyi kertészeti szaküzletbe, hogy vegyen egy fűnyírót, melyet bombahatástalanító géppé tervezett átalakítani a probléma megoldásképpen. A bolt egyik alkalmazottja rábeszélte, hogy inkább elektromos talicskát vegyen, az erre a célra sokkal alkalmasabb, így lett a világ első ilyen jellegű robotja egy Wheelbarrow (talicska angolul).

Az akkori technológia azonban nem tette lehetővé azt a sokrétű funkcionalitást, amely a mai berendezéseket jellemzi, a mozgatást például eleinte kötelekkel oldották meg, a tetejére szerelt CCTV pedig egyenetlen terepen leesett róla, de sokszor maga a robot is eldőlt útközben. Vagy elejtette a kezében lévő bombát. A Making safe: the dirty history of the bomb disposal robot szerzője, Debbie Lisle olyan esetet is említ, mikor az elszabadult gép falnak csapódott, vagy a száz méteres távolságot két óra alatt tette meg, esetleg a Foam Pig nevű verziója annyira beterítette az utcákat a robbanás erejének mérsékléséhez használt habbal, hogy utána alig bírták eltakarítani (ezt a típust nem is használták sokáig, a legtöbb mai robot erős vízsugárral hatástalanítja a robbanószerkezeteket).

A hadsereg a nehézségek ellenére életmentő innovációként ünnepelte a Wheelbarrow-kat, melyeket fogyó eszköznek tekintettek, már bevetésének első évében tizenhárom darab esett a robbanások áldozatául, de az ezzel járó költségek elfogadhatóbbak voltak, mint az emberáldozatok, vagy a hozzátartozóinak kifizetett kompenzáció. A britek számára ezek a gépek hozzájárultak az Észak-Írország feletti hatalom megszilárdításához, és azóta sok más háborús vagy ex-háborús régióban is segít az életek megkímélésében és az őket alkalmazó hadseregek győzelmében.

A technológia az elmúlt ötven évben sokat fejlődött, a mai típusok akár kilométeres távolságból vezérelhetőek, kémiai anyagokat detektáló szenzorokkal vannak felszerelve és már lépcsőn is képesek mászni vagy falakat átugrani, de az alapvető működési mechanizmus és a külalak nem sokat változott. A tűzszerészek vezérlik őket, önjáróak, de nem teljesen automatizáltak (így szigorúan véve nem is kéne őket robotoknak nevezni), lánctalpakon vagy kerekeken gördülve közlekednek, kamerákkal érzékelik a környezetüket, ajtók betörésére alkalmas szerszámokat és sokszor gépfegyvert (puskát) is visznek magukkal és általában romboló vízsugárral szakítják meg az áramkört és teszik működésképtelenné a bomba vezetékeit. Az egyik legnépszerűbb típus a Telerob tEODor (telerob Explosive Ordnance Disposal (EOD) robot), melyet a Cobham cég fejlesztett, a magyar Készenléti Rendőrség is ezeket használja a felderítési-hatástalanítási feladatokhoz.

A NATO UGO-1st-je iránt ipari befektetők is érdeklődnek, így a jövőben a felbukkanása nem feltétlenül jelent majd egyet a robbanószerek közelségével, az ultra-szélessávú radarja járdák állapotát (vastagságát) méri fel, a holografikus mikrohullámú radar pedig akár a régen betemetett kulturális örökségek felfedezésében is segít. De Ukrajnában fogja betölteni a legfontosabb szerepét, és a NATO, amely 2015 óta vesz részt az ukrán régió aknamentesítő és bombahatástalanító programjában elsősorban erre a célra is szánta, hiszen a donyecki és luhanszki területek 7000 négyzetkilométeres környezete tele van szórva robbanóanyagokkal.

(Fotó: Wikimedia Commons, Flickr/ThinkDefence, a nyitókép csak illusztráció, egy Wheelbarrow-t ábrázol)

További cikkek a Rakétán:

A Cár-bomba semmi ehhez képest: a fegyver, amely kiirthatta volna az életet a Földön Nem ez a legnagyobb vagy a legerősebb nukleáris fegyver, ám a kobaltbomba mégis kiirthatta volna az életet a bolygón. Ám ha ilyen veszélyes, miért éppen az atomfegyverek ellen felszólaló Szilárd Leó hozakodott elő ennek a „Végítélet-gépnek” az ötletével? És tényleg nem gyártott soha senki ilyen bombát?
Az atombomba aranykora Las Vegasban Még az apokalipszis is mulatságos, ha a világ szórakoztató központjából figyeli az ember. De aztán jön a kijózanodás.
A szovjet taktikai atombomba-táskákból 100 darab hiányzik Rossz kezekben a taktikai nukleáris fegyverek lehetnek a végső terrorfegyverek. A taktikai nukleáris eszköz-paletta egyik eleme az úgynevezett „hátizsák” vagy „bőrönd-bomba” - lényegében egy olyan kis méretű nukleáris eszköz, amelyet hátizsákban vagy személyi poggyászban is lehet szállítani.